Az utcanevek évszázados fennmaradásának Magyarországon nem igen vannak hagyományai, hiszen általában minden politikai, történelmi változást jellemzően az utcanevek módosítása követ. Szinte minden generáció életében volt egy-egy jelentősebb fordulat, amely az utcatérképek átalakulását vonta maga után. A legszembetűnőbbek a 20. század közepén és végén végrehajtott változtatások, de még alig öt évvel ezelőtt, 2016-ban is több mint háromszáz közterület neve változott meg az országban (ezek döntő része még mindig a rendszerváltozás előtti ideológiai légkört képviselte). Az utcaátnevezések hullámai ugyan nem kerülték el térségünket sem, mégis, az országos tendenciával ellentétben, az 1848 előtti magyar utcanevek zöme máig megmaradt Sopronban. 

A rendszeres utcahálózat kialakulása előtt utcanevek nem voltak. Régebbi változatai, az első elnevezések a város kialakulásának csak egy bizonyos szakaszában jelentkeznek. Ezek nem voltak mai értelemben vett utcanevek, hanem csak valamilyen tájékozódásra alkalmas megjelölések (pl. az Árkon, Árokháton, Meggyesalja, a Vendégfogadónál). A legrégibb utcanevek a kezdetleges városképre vonatkoznak és az utcák fekvésével, alakjával, irányával és az első középületek megjelölésével kapcsolatosak. Ilyen utcanevek a hazánkban és külföldön is általános: Fő, Kis, Ó, Új, Alsó, Felső, Középső, Hátulsó, Külső, Derék, Kerek, Szűk, Hosszú utca, Templom utca, Iskola utca. A területileg terjeszkedő városkép korán megjelenő utcanevei közé sorolhatjuk a természetből, határrészekről, erdőről, hegyről, folyóról, vízről, patakról, tóról és a rajtuk lévő építményekről vett utcaneveket (pl. a soproni Hegy utca, Hegyhát út, Rét utca, Tó utca, Patak utca). Fallal körülvett városainkban korán megjelennek és a várjelleg megszűnése után is sokáig fennmaradnak – a Várkerületet és a Várfal utcát napjainkban is koptatjuk Sopronban – az erődítéssel és várbeli élettel kapcsolatos utcanevek.

Nagyobb községek utcanevei között gyakran előfordul, hogy valamilyen mesterséget jelölnek. A foglalkozás első képviselője vagy egy feltűnőbb cégér kézenfekvő alkalmat adott arra, hogy a névtelen utca nevet kapjon. Jó példa erre a soproni Torna utca hajdani Kalapos köz nevével, amelyet a sarokházon Heckenast kalaposmester cégérje tett jellegzetessé.
Személynevekről is neveztek el ugyan régebben utcát, de ezek akkoriban még nem nagy emberek emlékét, hanem inkább háztulajdonosok nevét őrizték (pl. a Giczy közt a Giczy-házról nevezték el). Számos városban, köztük Sopronban is, elég gyakori a szentekről vett utcaelnevezés, ami a város vagy a templom védőszentjéről, néha a házak falán lévő képről vagy szoborról származik. Pl. Szent György utca, Szentlélek utca, Szent Mihály utca, Szent Imre tér, Szent Margit út. 

Sopron utcaneveinek történetével idáig nem sokan foglalkoztak, az alábbi érdekes tartalmakkal Csatkai Endre: A soproni utcanevek történetéhez című írásában (amelyben főként a magyar elnevezések első felbukkanását ismerteti) és Hárs József: Mesélő utcák Sopronban című kiadványában (virtuális változat) találkozhatunk.

Balfi utca (Schlippergasse) − Legrégibb ismert alakja Schrippergasse 1413-ból (Heimler). 1836-ban nagy gondot okozott a jegyzőnek a magyarosítása, és Ikva utcának fordította. 1837-ben Balfi utcának keresztelte át, de még abban az évben visszatért az Ikva változatra. Schlipper utca, majd Schipper utca volt a neve 1842-ig, amikor is a Balfi út elnevezés lépett hatályba.

Bécsi domb (Wiener Berg) − Az elnevezés valószínűleg azóta használatos, amióta végleg eltávolították a vesztőhelyet onnan. Ez pedig 1853-ban történt, addig főleg a kuruc kor krónikáiban ezek a nevek ismeretesek: Galgenberg, am Gericht, Gerichtshügel, 1595-ben már szerepel a Hochgericht, az akasztófás vesztőhely a tanácsjegyzőkönyvben. A magyar név ehhez igazodott: 1836-ban, 1843-ban Vesztőhelyként szerepel, 1847-ben a németes Vesztőfánál a neve. A Bécsi domb elnevezés 1869-ben lépett hatályba.

Bécsi utca (Wiener Gasse) − Valaha Szélmalom utca volt a neve, a középkorban esetleg Szent János utca. 1698-ban említi a tanácsjegyzőkönyv, hogy az utcán található a vámház.

Előkapu (Vorderes Tor) − Elnevezés eredete: 3. század vége. Ez volt a város főbejárata (már a rómaiak idején is). Sokszor átépítették. A mai szabálytalan alakú tér az 1760-as évektől fogva fokozatosan épült ki, és az új városháza építésével kapta mai formáját. Elnevezése mindenkor az Előkapuhoz kapcsolódott: 1837-ben a magyarosított Felső kapu név ismeretes. Az Előkapu elnevezés 1869-ben lépett hatályba.

Erzsébet utca − Már korán kétségek merültek fel, hogy kiről nevezték el. Tartotta magát a nézet, hogy az Árpád-ház szentté avatott tagjáról. Az iratok szerint azonban Ferenc József feleségéről nevezték el, mégpedig a királyi pár 21. házassági évfordulójának alkalmából. 1873-ben nyitották meg hivatalosan. 1948-ban Köztársaság utca volt. Ebben az utcában épült az első soproni társasház (1931).

Fegyvertár utca (Zeughausgasse) − Itt volt a városi fegyvertár. Korábbi elnevezések: Alsó utca (14. század), Zeughausgasse (17. század). Mai elnevezése 1846-ban lépett hatályba.

Fő tér − Ősi neve Főtér (Platz). 1379 óta szerepel említése. Mikor a tanács a Szentháromság oszlopának felállításáról tárgyal, még Platz a neve (1695). 1800 körül, amikor Sopron garnizon város volt és a francia háborúk miatt gyakran tartottak díszszemlét, a Preßburger Zeitung mint Paradeplatz-ot emlegeti. Korábbi elnevezések: Scarbantia foruma (1-4. század), Platz, Marcht (1379), Hauptplatz, Rathausplatz (18. század), Comitats-platz (1835), Fő tér, Főpiacz (1838), Városház tér, Hauptplatz/Rathausplatz (1869), Városháztér/Rathausplatz (1886), Városháztér (1898), Ferenc József tér a mai Városház utcával együtt (1914), különválik a Városház utca (1927), Szentháromság tér (1947), Tanácsok tere (1950), de nem hajtják végre, Beloiannisz tér (1952), ismét Tanácsok tere (1969), négy nap múlva: mégis marad Beloiannisz tér. A Fő tér megnevezés 1977-ben lépett  hatályba. 

Festőköz (Färbergäßchen) − Nevét a kékfestők lebontott házáról (1905) kapta. Német nevével először 1779-ben találkozunk az adásvételi szerződések könyvében.

Fövényverem utca (Sandgrube) − 1416 óta említi oklevél német nyelven. Az elnevezés a városi homokbányától származik. 1857-ben a soproni német újság Sandgrubgasse-ként említi.

Gazda utca − Eredeti neve Widem formában: plébániához tartozó föld, adomány, de lehet az ónémet Wydből is, ami kivágott fát jelent (Wiede = fűzfa). 1255-ben zsákutca Wieden elnevezéssel, a Híd utca felé 1906-ban nyitották meg.

Halász utca (Fischergasse) − A fertői halászok laktak itt. Legelső, német nevű említéséről 1421-ből van tudomásunk (Heimler), magyar neve 1837-ben tűnik fel.

Hátsókapu − Az elnevezést a város hátsó bejárata ihlette. Korábbi elnevezések: Hinteres Tor (1394), Alsó kapu (1836-1849), Hátulsó kapu/Hinteres Thor (1869, 1886), Müller Paulin utca (1897) − a híres soproni kereskedőről és jótevőről.

Hátulsó utca (Hintergasse) − Német neve 1410 óta ismert (Heimler), magyar elnevezése 1837-ben tűnt fel.

Hegy utca (Berggasse) − A 19. század első felében Kirchgasse volt a neve, így 1839-ben magyarul Egyházköznek fordították. 1841-ben Kirchgassel utca, 1847-ben pedig Templom köz.

Jégverem utca − Nevét a mészárszék jégverméről kapta. Az utca és környéke Am Pflaster a középkorban, Eisgrube 1829-ben. 1838-ban Kőrakás néven fordította a jegyző. A Jégverem elnevezést 1869-től viseli. Az utcáról betekinthetünk a korsó alakra boltozott pincébe, melyet a Fertő jegével hűtöttek. Erre utal a fogadó cégére is. 

Kolostor utca (Klostergasse) − Nevét a ferences, majd bencés kolostorról kapta. 1379-ből a Hinter dem Chloster elnevezést ismerjük (Heimler). Mivel az utca egyik oldalát a kolostor, a másikat az Új utcába is átnyúló házak alkották, hajdanában nemigen ismerték el utcának. Egyéb elnevezések: Münichgasse (Barát utca) − 18. század, Kolostor utca/Klostergasse −1869., 1886.

Magyar utca (Große Potschy Gasse) − Az utca végében volt a Magyar- vagy Pócsi-kapu (Potschy Gasse: 1431). Magyar utcának 1836-ban nevezték el. Valamikor villamos közlekedett az Ötvös utca felől a kórházig.

Ógabonatér (Alter Kornmarkt) − Ezt az utcanevet a hagyomány különösképpen szentnek tartja. 1400-ban Kornmarkt néven említik. 1695-ben a tanácsjegyzőkönyv szerint: Auf dem alten Kornmarkt bey dem Teuch gelegen. Az említett tó a mai színház helyén terült el. 1589-ben Rozspiacnak, 1837-ben Ó gabona vásárnak és Alter Kornmarkt nevű utcának nevezik.

Orsolya tér − Az orsolyita apácák védőszentjéről nevezték el. Korábbi elnevezések: Salzmarkt (Sópiac) − 1190., 1428., 1471., Bei den Fleischpenkchenn (hússzék) − 1494., Fischmarkt (Halpiac) − 1496 után, Ursulinerplatz / Orsola tér − 1869. A ma használt elnevezés hatályba lépése: 1898.

Cikkünket hamarosan folytatjuk!

Forrás: Csatkai Endre: A soproni utcanevek történetéhez. Soproni Szemle. 1937. I. évfolyam 1. szám.
Hárs József: Mesélő utcák Sopronban. https://harsjozsef.hu/

Borítókép: Várkerület. (Forrás: https://villamosok.hu/)