Kutatások szerint a tulipán neve a perzsa „toliban”, turbánt jelentő szóból származik, mivel alakja hasonlít erre a fejfedőre. A nemzetségbe több, mint 100 botanikai faj és nagyjából 5600 nemesített fajta tartozik. A vadon élő tulipánok őshazája Közép-Ázsia. Eredő helye feltételezhetően a Tien-San és a Pamír Altáj-hegység, ahol egy 1000 km-es sugarú körben 50-nél is több faj határozható meg. Másodlagos génközpontja a Kaukázus, a Kaszpi-tó előtere, Transz-Kaukázia és az iráni Azerbajdzsán, ahol megközelítőleg 30 faj él. A két területet olyan sáv köti össze, amely vadtulipán fajokban közepesen gazdag, ám ez a sáv a magyarság első vándorlásának vonalát követi. A tulipán őshazája így egybeesik a magyarság őshazájaként és vándorlási útvonalaként leginkább számításba vehető területekkel. Motívuma megtalálható már hun leleteken is, egy honfoglalás kori magyar szablyán és Kun László, IV. Béla és II. András által veretett pénzeken.
Európába végül török közvetítéssel jutott el a virág: 1000 körül török kertekről szóló írásos anyagok már említést tesznek a tulipánról. Első virágkoruk a 16. század első felére, II. Szulejmán uralkodásának idejére esik. A Konstantinápolyban megforduló európaiak elragadtatással írtak az ottani csodaszép virágokról. Aki csak tehette, hozott vagy küldött onnan hagymákat. II. Szulejmán volt egyben az első, aki jó érzékkel rendelettel szabályozta a tulipánhagymák árait és a rendelet megszegőit szigorúan megbüntette. A masírozó hadseregnek parancsba adta, hogy tilos a virágmezőkön átvonulnia. A tulipán kiemelt szerepét szemlélteti, hogy a szultán főkertésze egyben főhóhéraként is működött.

A 16. században Buda és Konstantinápoly között igen élénk kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat volt. Rendkívüli követekként ekkoriban a feljegyzések szerint túlnyomórészt magyarok dolgoztak, és nagyon valószínű, hogy hoztak magukkal különleges virághagymákat. Számos törökországi virágfaj nálunk terjedt el először és magyar közvetítéssel került aztán Nyugat-Európába. Ebben az időben egymás után jelentek meg hazánkban is a füveskönyvek és kertészetről szóló munkák. A világhírű botanikus, Carolus Clusius (1526–1609) is hazánkba érkezett és az ő munkásságának köszönhetjük, hogy több külföldi tudós kezdett érdeklődni Magyarország növényvilága iránt. Neki tulajdonítják a tulipán európai elterjesztését - azt viszont kevesen tudják, hogy ő is Magyarországon találkozott először tulipánokkal. A későbbi németalföldi orvos és botanikus lett a magyar flóra első ismertetője. 1573-87-ig Bécsben a császári kertek felügyelője volt, s itt ismerkedett a botanika első magyar mecénásával, Batthyány Boldizsárral, aki aztán füvészeti tanulmányútjain is kalauzolta. Batthány Boldizsár mint hadvezér is igen jelentős volt, emellett élénken érdeklődött a kertészet iránt és levelezett a kor szinte összes tudósával. Carolus Clusius többször is vendégeskedett nála: tanácsokkal látta el és a világ minden tájáról virágokat és magokat szerzett neki. Azt azonban tudjuk levelezéseikből, hogy a tulipán ekkoriban már nagy számban ott volt Batthyány kertjeiben: az elkövetkező években számos osztrák, német nemes és főpap tőle kért és kapott hagymákat.

Kutatásai során Clusius bejárta egész Nyugat-Magyarországot, gyűjtéseinek eredményeit 1583-ban adta közre. A Magyarországon fellelhető virágos növények rendszerezése mellett a mikológia megalapozása is az ő nevéhez fűződött: 1601-ben kinyomtatta a magyarországi gombák 32 képpel díszített monográfiáját. Őt tartják többek között a tulipán, az orgona és a vadgesztenye európai meghonosítójának. 1593-ban kapott megbízást a leideni botanikus kert vezetésére, ekkor ültetette el az első tulipánhagymákat Hollandiában – az ország ma a világ első számú tulipán nagyhatalmának számít. Ám ehhez a címhez rögös út vezetett: a tulipánhoz és Hollandiához köthető a világ első spekulációs tőzsdei összeomlása is. Az ún. „tulipánmánia” időszakában, 1632-37 között hihetetlen kereskedelmi utat járt be a tulipán: a vírusfertőzés következtében létrejött cirmos fajták iránti kereslet fokozódása következtében a hagymák árai meredeken az egekbe szöktek. Egy példa: a "Semper Augustus" nevű tulipán 1200 holland forintot ért 1624-ben; 5000-et 1633-ban és 10.000-et 1637-ben. Összehasonlításul egy előnyös fekvésű, csatorna menti amszterdami ház ez időben szintén 10.000 holland forintba került. A piac persze összeomlott és sokan napok alatt elvesztették teljes vagyonukat. 

A tulipánnal kapcsolatban érdemes említést tenni a virág szimbolikájáról is: ősi női szimbólum; a szenvedély, a lángoló szerelem, a termékenység és a kiviruló természet jelképe. A piros tulipán az érzéki örömökre emlékeztet. Gyakran a természetesség, játékosság szimbóluma. A sárga tulipán a reménytelen szerelem, míg a fekete (valójában sötétbordó, hiszen igazi „fekete” tulipán nem létezik) a tisztesség és szűziesség jelképe.

A magyar ornamentika legkedveltebb virága és mindig a nő jelölője - gondoljunk csak a kelengye gyűjtésére szolgáló tulipános ládára!  Ábrázolásának több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét. A ma született leánygyermektől a haldokló idős néniig minden életkornak megvan a maga tulipánalakja. 

Őseink hittek a tulipán gonoszt távol tartó szerepében is, ezért kapufélfákra faragták. Fafaragásokon, fejfákon, kályhacsempéken, cserépkorsón, szűrhímzésen, szerelmi ajándékokon is megjelenik. Utóbbiakon gyakori szívvel való ábrázolása. Sűrűn előforduló elem a népköltészetben és rendre feltűnik a magyar népdalokban is. 

Nem pusztán világi jelkép: szakrális, vallási vonatkozásban is találkozhatunk vele, ezt a tulipános életfa létezése is bizonyítja. Magában hordozza a fény és az élet születését, a megújulást, az örök körforgást.

Források:

tulipanvilag.hu

kapanyel.blog.hu

eletszepitok.hu

fenyorveny.hu

Borítókép: Sopron Média