Augsburg város nevét hallva minden magyarnak a Lech-mezei csata jut eszébe. A magyar kalandozások történetének egyik legjelentősebb ütközete zajlott e helyszínen 955. augusztus 10-én a magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Bár maga a veszteség nem volt akkora, mint az akkori krónikások feltételezték, a csata a nyugati kalandozások beszüntetését eredményezte. A csatát a német történelem egyik legjelentősebb eseményeként tartják számon, és a győzelmet német kortársai Ulriknak, latinosan Udalricus Augsburg püspökének és védelmezőjének, az ő imádságának, a nyakában viselt keresztnek tulajdonították.

Szent Ulrik Augsburg mellett született 890 körül. Életéről részletes és megbízható beszámolót a Vita Udalriciben találunk. Ezt az életrajzot bizalmasa, Gerhard kanonok írta, minden bizonnyal a szentté avatás előkészítésére. Ulrik egy sváb nemesi nemzetségből származott, amelynek Wittislingen körül voltak birtokai, és amely egészen a 13. századig fennmaradt; az utolsó sarj Hartmann augsburgi püspök volt. Anyai részről rokonságban állt a sváb hercegekkel és Szent Adelheid császárnővel.

Miután az előkelő Sankt Gallen-i kolostorban tanulmányait befejezte, az augsburgi püspök kamarása lett, akinek föltehetően rokona is volt. Amikor a püspök meghalt, Ulrik visszavonult és özvegyen maradt édesanyja birtokait vette kezébe. 923-ban a családnak sikerült elérnie, hogy Ulrikot meghívják augsburgi püspöknek. Élete vége felé maga is gondolkodott azon, hogy unokaöccse, Adalbero javára lemond a püspökségről, a császárt sikerült is tervének megnyernie, de a német püspöki kar Ingelheimben nemet mondott az agg püspöknek, s bár egyébként tiszteletet nyilvánítottak iránta, nepotizmusát nem engedték érvényesülni.

A birodalom szolgálatában Ulrik püspök két kiemelkedő sikert ért el. Az I. Ottó elleni utolsó nagy felkelés idején, amelyben I. Ottó fia, Liudolf sváb herceg is részt vett, a püspök 954-ben elérte, hogy apa és fia, akik már készen álltak az ütközetre, fegyverszünetet kössenek. Ez az ország belső békéje szempontjából igen nagy jelentőségű tettnek számított. A következő évben a magyarok ellen lépett fel Ulrik, akik meg akarták támadni Augsburgot; irányította a védelmet, ellenőrizte a védőfalak építését és könyörgéseket tartott. Bár a 955. augusztus 10-i lechmezei csatában nem vett részt, mint ahogy a legenda tartja, mégis jelentős része volt a győzelemben, mert ha a város védelme nem járt volna sikerrel, a birodalmi sereg sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe került volna. Egyéb kedvezmények mellett azt a kiváltságot is elnyerte a püspök jutalmul a királytól, hogy saját pénzt verethessen, amit akkor csak kevesek tehettek. Számos törvénynapon részt vett és gyakran ő hitelesítette az okiratokat. A birodalom lelki fejedelmeként becsvágy nélkül igyekezett feladatainak megfelelni.

Itt érdemes egy kicsit az előzményekre is rátekinteni. Magyarország a 10. században európai katonai nagyhatalom volt és aktív külpolitikát folytatott. A pozsonyi csata (907) után 120 évig nem támadott meg minket senki. A kalandozások egyik célja lehetett, hogy erőszakos, támadó katonai fellépésünk eleve elriassza a szomszédos népeket újonnan szerzett szállásterületünk meghódításától. A 43 hadjáratból – diplomáciailag gondosan előkészítve – csak nyolc járt kudarccal. Bulcsú igen tapasztalt hadvezér volt, nevét mindenki ismerte Európában.
A kalandozó magyarok sikereiket elsősorban meglepő harcmodoruknak és ellenfeleik megosztottságának köszönhették. Az első komolyabb vereség 933. március 15-én, Merseburgnál következett be, amikor a Szászország és Türingia ellen vonuló magyar seregeket a német lovagi haderő I. Henrik német király vezetésével megverte. Ez volt az első jele annak, hogy Nyugat-Európa felkészült a magyarok elleni harcra. A nyugati kalandozások végét azonban nem ez, hanem a 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn történt összecsapás jelentette.

A németek nagy propagandát csináltak az augsburgi győzelmükből, egyházi és világi vonalon egyaránt. Ulrikot szentté avatták, Ottó pár év múlva a Német-római Birodalom első császára lett. Szerintük minden magyar harcos elpusztult, magyar tanulmányok alapján a fele hazaért.

Ulrik tisztelete hazánkban, a magyarság körében – érthető módon – nem tudott gyökeret verni, inkább német városainkban virágzott. A vasi Pereszteg, Hosszúpereszteg középkori neve Ulrik-patrociniumunkra emlékeztet: Szent Ulreh Peresztege, Szent Odor Peresztege, Szentodorfalva (1476). Ulrik volt Fertőmeggyes hajdani templomának is a védőszentje. Gótikus táblaképe maradt ránk Jánosrét (Hannesheu, Lucky pri Kremnici) Szent Miklós-oltárán. Oltára volt Kassán (1453), Sopronban (1480). Középkori misekönyveink számon tartják. 

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/

http://www.jelujsag.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: https://csatacserkesz.blog.hu/