1918. november 17 – az osztrák államtanács bejelenti, hogy igényt tartanak Magyarország nyugati vármegyéinek bizonyos részeire – vagyis, a mai Burgenland területére. Ezt azért is határozták el az osztrák politikusok, mert Ausztriát és Németországot eltiltották az egymással való egyesüléstől – ez jelentette volna számukra a kiutat a válságból. Az osztrák politika ezek után aggodalmát fejezte ki azért, mert úgy vélték, nem tudnák eltartani magukat, szükségük van egy területre, ami biztosítja számukra az élelmiszer ellátást.  

Az amerikai földrajztudósok javaslatára úgy döntöttek a nagyhatalmak, hogy Burgenlandot adják oda Ausztriának, amely terület természeti, mezőgazdasági erőforrásokban nagyon gazdag. Az indoklásban az is szerepelt, hogy ezt a vidéket zömében német ajkúak lakják.

A megkésett meghívó

Ezt az akaratukat az osztrákoknak sikerült a párizsi békeszerződéseken keresztül érvényre juttatni – többek között azért is, mert az osztrákok előbb kaptak meghívót, mint a magyarok, ezért jobban fel tudtak készülni. Így hát Trianonban megszületett a döntés – a mai Burgenland területe Ausztriáé lett. Ez a döntés rendkívül aggasztó volt – a történelem folyamán ugyanis nem sokszor volt arra példa, hogy egy vesztes országhoz csatolják egy mellette harcoló másik vesztes ország jelentős területét.

- Miután Trianonban rátették a pecsétet erre a döntésre, a magyar diplomácia a tettek mezejére lépett, és folyamatosan küzdöttek ellene – emelte ki Dr. Tóth Imre, történész. - A honatyák fájdalom szorította szívét végül a Nyugat-Magyarországi felkelés lobbantotta lángra – fűzte hozzá.

A "rongyosok" diadala

Ez volt az a történelmi esemény, amely igazán elindította a politikusaink hazafias törekvéseit. Az 1921. augusztus végétől 1921. októberének közepéig tartó harcok során a felkelők kiszorították az osztrákokat a teljes Burgenland területéről, és kikáltották a Lajtabánságot. A magyar kormány támaszkodott erre a felkelésre, és titokban támogatta is a „rongyosokat”.  

Ezen felkelés miatt hívták életre 1921. október 11-én a Velencei konferenciát, ahol magyar, osztrák, és olasz politikusok kívántak pontot tenni a heves eseményekre – ki-ki a saját ízlésének megfelelően… Végül, a rongyosok lefegyverzéséért cserébe Ausztria belement a népszavazásba. A magyar honatyák okos trükköt alkalmazva nem az osztrákoknak, hanem Olaszországnak ígérték meg a leszerelést.

A népszavazásra „ítélt” terület kijelölése nagy felelősség volt – ugyanis cseppet sem volt mindegy, hogy a lakosság hogyan nyilvánít véleményt. A magyar kormány nem véletlenül döntött tehát Sopron, és környéke mellett: biztosak voltak benne, hogy az itt élők szíve hazájukhoz húz majd.

Megfagyott az idő Sopronban

Azonban ennek ellenére a népszavazás napjának atmoszféráját áthatotta az izgalom. - Rettenetesen hideg volt Sopronban – mesélte Dr. Tóth Imre. - Annyira zimankós volt az időjárás, hogy a Várkerületen lévő óra mutatói összefagytak, mire reggel elindult a népszavazás. Először Sopronyi-Thurner Mihály, az akkor polgármester adta le a voksát, utána Klebelsberg Kuno, a város és környéke országgyűlési képviselője következett – részletezte a történész.

Az arányok magukért beszélnek!

- Ismerjük azokat a legendákat, amelyek azt mondják, hogy befolyásolták a népszavazást – hívta fel a figyelmet Dr. Tóth Imre. - Mivel ez volt az első népszavazás a magyar közjogban, az intézmény terén létező hiányosságok miatt, a szakértők szerint a szervezésben valóban előfordulhattak mulasztások. Ugyanakkor, a végeredmény arányai magukért beszélnek: több, mint 15 300 fő döntött Magyarország mellett, míg az Ausztriához való csatlakozást csupán 8227-en támogatták.

A népszavazás emlékét a kormány 1922-ben törvénybe iktatta – ekkor kapta meg Sopron a „Civitas Fidelissima”, vagyis a „Leghűségesebb város” címet.

Hazafias kötelesség volt ellátogatni Sopronba

- Ennek a címnek, és magának Sopronnak is nagy kultusza volt a két háború között Magyarországon – hangsúlyozta Dr. Tóth Imre. - Szinte hazafias kötelesség volt a városunkat felkeresni – fűzte hozzá. A kormány sokat áldozott Sopron fejlesztésére, hogy ily' módon hálálja meg a hűségét. - Addig volt ez különösen érdekes, ameddig a magyar külpolitika gúzsba volt kötve – hívta fel a figyelmet a történész. - Ez az 1920-as évek végéig volt így. Egyedül voltunk a világban, a revíziós gondolatainknak sem volt külföldi támogatója. Sopron ekkor egy jelentős pozitív példa volt. A hazafiak azt mondták ezzel kapcsolatban: „lám-lám, van egy város, ahol nem is magyarul beszélnek, mivel német ajkúak lakják, de mégis a magyar hazára szavaztak” - mesélte.

A döntés - az előzetes félelmeket cáfolva- nem mérgezte meg a két ország kapcsolatát. December 14-én a soproni népszavazásról emlékezünk meg – a napról, amelyik a viharos történelem közepette, az őszinte hazafiasságnak köszönhetően fogant meg. A napról, amelynek révén még mindig magyar zászló lobog Sopron tornyain.