Hövej települést először egy 1436-ban kelt oklevélben említették, a hagyomány szerint egy halászattal foglalkozó Hövej nevű családról kapta elnevezését. Nevét a höveji hímzés tette ismertté a világ előtt: 1867-ben Erzsébet királyné, „Sisi” koronázási párnája höveji csipkéből készült és a hagyomány szerint az albán királynő magyaros szobájának is az itteni csipke volt az ékköve.

A 19. századi paraszti leltárok és a reformkori divatlapokban megjelent ismertető írások tanúsága szerint az akkori, még meglehetősen egységes rábaközi női viselet gyakori tartozéka volt a régtől fogva ismert rábaközi fehér hímzéssel díszített gyolcs fejkendő. A hímzésformának Hövejen lyukacsos hímzés volt a neve, mert a lenge anyagon lévő lyukakat különböző mintájú kötésekkel töltötték ki. A forma szerint alkalmazták a búzavirág, a tulipán, a szegfű, a tölgyfalevél mintát, a kötés pedig lehet pókos, kalinkás, keresztbe öltögetett. A hímzést a hagyomány szerint egy helybeli leány, Horváth Borbála honosította meg a faluban. Az 1860-as években Barbacsról dajkaságból, mások szerint a Pozsony megyei Somorjáról libapásztorkodásból hazatérve, a húsvéti táncra három kötényt tervezett. Ezeket a barátnőivel hímezték ki. A történet szerint ez a három kötény volt az elindítója a höveji hímzésnek, amelynek öltéselemei a lyukhímzés, a láncöltéssor, a laposöltés és a huroköltés. Mintakincse leveles ágakból, rozettákból áll, melyek néha szabad kompozíciójú bokordíszítményt, csokrot képeznek. Nevét onnan kapta, hogy a virágok közepén vágott és körülvarrt lyukakat, levélbelsőket tűvel, hurokkötések gazdag variálásával, „pókolással” töltik ki. Nincs két egyforma munka, minden hímzésben benne van az alkotó szíve-lelke is. A „pókolás” rendkívüli változatossága teszi a höveji hímzést a maga nemében egyedülállóvá.

Az asszonyok hamar elsajátították a mesterfogásokat nemcsak a munka szépségéért, hanem mert kiderült, hogy a nagy szorgalommal és ügyességgel készült termékek jól eladhatók. Az asszonyok a kézimunkával biztosítani tudták családjuk megélhetését, a lányok pedig kelengyéjüket. Voltak olyan családok, akik kizárólag ebből éltek. A tudás a családban anyáról lányára szállt. A varrás gyakorlása már gyerekkorban elkezdődött. A kislányok rajzolgatással kezdték. Aki már ügyesebb volt, arra édesanyja az egyszerűbb munkafolyamatokat is rábízta. A szélvarrás után a lyukhímzés és a bársonyozás megtanulása következett. Aki ebben már megfelelő gyakorlatra tett szert, az megpróbálkozhatott a legnehezebb feladattal, a „pókolás”-sal. A hímzés eredeti alapanyaga a gyolcs volt, később elterjedt a könnyű, áttetsző lenbatiszt és a ritka szövésű pamutszövet, az organtin. A munka a tervezéssel, a rajzolással kezdődik. A régi varróasszonyok között akadt olyan, aki előrajzolás nélkül hímzett. Kifércelt egy lukat, azt kivágta és kivarrta, majd mellé hímezte az elképzelt virágokat. Vannak, akik közvetlenül az anyagra rajzolnak, a legtöbben azonban papírra terveznek, onnét másolják át a motívumokat.

A varráshoz az előrajzolt anyagot fakeretre, rámára feszítik, majd nagy öltésekkel fércelik. A fércelés jelentősége abban áll, hogy az aláfércelt minta kiemelkedik az alapanyagból és tartása is lesz. Ezután következik maga a hímzés, mely mindig a lyukak kivarrásával kezdődik. Először a kézimunka szélén levő láncszemeket, lyukakat készítik el. A legnehezebb munka a „macskatalpas”, „kutyatalpas” vagy „medvenyomos” szél kivarrása. A lyukacsos minták, láncok, egyes „borsólyukak” után a virágok szára, majd a „bársonyvarrás” következik: a levelek, babák, valamint a nagyobb lyukak körüli csúcsos vagy sima „bársonyok” elkészítése laposöltéssel. A höveji hímzés korai motívumai közé tartoznak a bársonyrózsa, búzakalász, búzavirág, nefelejcs, csillag, tölgyfalevél, harang, makk, szegfű stb. A „bársonyok” kivarrása után a nagyobb lyukak bekötése, a „pókolás” következik. A kötést vékonyabb, hosszabb tűvel végzik, és a fonal is vékonyabb, erősebb, úgynevezett kötőcérna. A kötés voltaképpen egyféle öltés variációja, ahol a hímző az öltések egymástól való távolsága, sűrűségének változtatása során alakítja ki a különféle mintákat. A kötés a legtöbb esetben sűrű alap szedésével kezdődik, amely kiemeli a pókháló finomságú, csipkeszerű központi motívumot, a hálót. A korai daraboknál ezt neccelés, vagy tülldarab alávarrása helyettesítette. A 20. század elején készült darabokon 8-10 féle kötést lehet megkülönböztetni, napjainkra ezek száma a változatokkal együtt 40-45-re emelkedett. A 20. század végének újdonsága az aszimmetrikus hímzések készítése. A munka végeztével az elkészült darabot lefércelték a rámáról és levágták a széléről a felesleges anyagot.

A környékbeli falvak tehetősebb leányainak hímzett kelengyéjét a 19. század végétől kezdődően jellemzően Hövejen hímeztették. Különösen a szomszédos Kapuvár népviseletét díszítő hímzések elkészítése jelentett jó pénzkereseti lehetőséget a falu számára. A legrégibb kézimunkák az ingelők, kötények, oltárterítők, fejkendők, zsebkendők és ágyterítők voltak. A megrendelésre történő hímzés mellett az 1930-as évektől a hövejiek kézimunkájuk távolabbi vidéken való árusítását is megkezdték. Néhány vállalkozó kedvű asszony fölvásárolta a hímzett terítőket, ezeket aztán Budapesten és más nagyobb városokban adta el. A faluban lányokat, asszonyokat fogadtak, akik a megrendelt munkákat napszámban elkészítették. A közösen végzett kézimunkázást varrónak nevezték.

Az 1920-as, 1930-as évektől a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének soproni szervezete vásárolta fel a kézimunkákat. A szövetség munkái meghódították Európát, majd a világot is. A csipke hazájában, Belgiumban kapták a legnagyobb elismeréseket: az 1930-as antwerpeni, majd 1958-ben a brüsszeli világkiállításon nyertek aranyérmet. 1936 tavaszán a Párizsi Magyar Katolikus Misszió kiállítás keretében mutatta be Magyarország iparművészeti és népművészeti remekeit, melyek közt a höveji csipke is szerepelt. 1954-ben a moszkvai népművészeti kiállításon kapott elismerést Hövej. 1992-ben a Los Angeles-i Szent István templomba készült oltárterítő, 1996-ban II. János Pál pápa Győrben tett látogatásakor a város vezetése höveji csipketerítővel ajándékozta meg. Tokióban három éven át tartó tárlaton gyönyörködhettek szépségében a helyiek; Amerikában számos magángyűjtő és templom őrzi a höveji asszonyok keze munkáját.
Hövejen 2003 óta a Csipkemúzeumban nyerhetnek bepillantást az érdeklődők a csipkék csodálatos világába.

Források:

hovejicsipke.hu

hovej.hu

megyerikum.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: hovejicsipke.hu