Vadosfa falut írott forrás 1227-ben említette először. A község lakossága a 16. század végén a reformáció lutheri ágához csatlakozott. Evangélikus közössége egyike a dunántúli egyházkerület legkorábban keletkezett gyülekezeteinek. Az evangélikusok legelső temploma feltételezhetően a falutól távol, az ún. Andorban állt. Ezt a templomot, miután már falai roskadoztak, bizonyos Turufa Rudolf protestáns nemes úr lebontatta, anyagát Vadosfára hordatta, s ebből saját költségen egy új templomot építtetett.

Vadosfa 1681-ben azon négy nyugat-dunántúli település egyike lett, amelyet a soproni országgyűlés artikuláris helynek jelölt ki. Ez azt jelentette, hogy az evangélikus hívek itt – és csakis ezen a négy helyen - nyilvános istentiszteletet tarthattak. Célzatos törekvés volt a császári udvar részéről, hogy Vadosfát és hozzá hasonlóan nehezen megközelíthető, addig jelentéktelen kis helységeket jelöltek ki erre a célra. Így Vadosfa egy csapásra országos jelentőségűvé vált, sőt a 18. század közepén egy rövid időre püspöki székhely is lett. A kis község lakóinak fel kellett készülnie és tartósan be kellett rendezkednie több száz környékbeli evangélikus lelki igényeinek kielégítésére és ehhez megfelelő istentiszteleti helyiségről is gondoskodniuk kellett.

Telekesi Török Istvánt, a rábaközi protestánsok patrónusát még a falu szerényebb imaházának kriptájában temették el 1722-ben, egyidejűleg gyűjtést kezdtek újabb templom építésére. 1734-ben, Szent Márton napján szentelték fel a 800 személy befogadására alkalmas új épületet, amelyre 40 község adakozott. Nagyságával uralta a falut.

Vadosfa lelkésze 1737-ben Fábri Gergely lett, aki a környékbeli gyermekek nevelésének új lendületet adott azáltal, hogy iskoláztatásukat szigorúan elrendelte. Nemcsak maga felügyelt a tanításra, hanem az egyházi elöljáróknak is kötelességévé tette, hogy időközönként betekintsenek az iskolába. Az iskola színvonala gyorsan emelkedett, hamarosan kisgimnáziumként készítette elő az egyre nagyobb létszámú diákságot a soproni főiskolára. Fábri Gergelyt 1750-ben az egyházkerület püspökévé választotta. Ezzel Vadosfa kerületi székhely lett.

A katolikus restauráció általában úgy reagált az ilyen „lelki kihívásokra”, hogy az adott helyen a protestáns „büszkeség és öntudat” fékezésére gyorsan katolikus intézményt emeltek. E módszer alapján erőltették 1751-ben Vadosfán egy kápolna létesítését. Az evangélikus és a katolikus egyházi történelem eltérően adja elő a kápolna felszentelésekor kirobbant konfliktus történetét: a protestánsok a környék katolikusságának tömeges közeledtét látva szekérgyűrűkkel vették körbe templomukat és fegyverként botot, ásót, dorongot használva védték meg azt. A katolikus változat szerint a hívek szűzmáriás lobogók alatt békésen közeledtek az evangélikus templom tövébe emelt kápolnájukhoz az István napi ünnepségekre. Rémhírek izgatták fel a kedélyeket. A vadosfai „felkelés” híre végül Mária Terézia udvaráig jutott, amely súlyos ítélettel vetett véget a helyi „vallásháborúnak”. Börtönök, állásvesztések, meghurcoltatások, botozások és roppant összegű pénzbírságok szerepeltek az ítéletben. A pénzbírság képezte az alaptőkét az új, nagy katolikus templomhoz, melyet 1754. augusztus 20-án szenteltek fel. Az evangélikusoknak ráadásul még a kisebbik harangjukat is át kellett adniuk hozzá. Ezzel magyarázatot kaptunk a Vadosfán lévő két aránytalanul nagy templom születésére. Az evangélikus hívek ezután még sok éven át nem tarthattak istentiszteletet István napján.

II. József türelmi rendeletét követően a környékbeli településeken sorra épültek a kisebb-nagyobb evangélikus imaházak, így Vadosfa gyorsan vesztett jelentőségéből. 1783-ban az öregharangot is áthelyezték a katolikus templomba. Az evangélikusok harangjai egész addig fából épített állványon függtek a templomuk mellett. Az állvány azonban már szétesőben volt, így a világi hatalmak által is támogatott áthelyezés célja a nagyharang „megmentése” volt. Az eseményt követően a korabeli lelkész, Kutsera Márton engedélyt kért és kapott torony építésére az evangélikus templomhoz. Az ő javaslatára szerezték be a templomba az első orgonát is.

Egy évszázaddal később az épület már igen rossz állapotban volt. 1881-ben templomépítési alapot hoztak létre és addig is, míg a pénz össze nem gyűlt, igyekeztek a szükséges javításokat elvégezni. 1911-ben az egyházi épület életveszélyes állapotba került – az északi fal teljes hosszában végigrepedt, a tető leszakadással fenyegetett –, így a szakértői vizsgálat után a gyülekezet elhatározta, hogy a torony kivételével az egész templomot lebontatja és újat épít. Határozat született arról, hogy az új templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építsék fel.

Az építés megszervezésére bizottságot hoztak létre, amely 1911. október 1-jén tartott ülésén elhatározta, hogy mellőzve a nyilvános pályázatot, két ismert építőt: Vogel József soproni mérnököt és Müller Ede vállalkozót kéri fel a tervek elkészítésére. Elhatározták továbbá, hogy a tornyot is újjáépíttetik. A gyülekezet Vogel József terveit fogadta el kis módosításokkal. Miután többektől is árajánlatot kértek, Káldy Mihály győri építési vállalkozót bízták meg a tervek kivitelezésével. Erről 1912. februárjában döntött a gyülekezet és ugyanekkor elhatározták, hogy a régi „öreg harangot” becserélik; egyben gyűjtést indítottak egy harmadik, nagyharangra. Az adományokból vásárolt a gyülekezet a soproni Seltenhofer cégtől egy 595 kg-os harangot, továbbá egy Pécsen készült egy manuálos, 11 regiszteres Angster orgonát is, amely gyönyörű hangjával ma is kíséri az énekeket. A templomba új szószék és padok készültek. Az építkezést 1912. február 28-án kezdték meg és rekordidő alatt, október 10-én a templom 10.200 korona költséggel felépült. Azóta is a Rábaköz evangélikus katedrálisaként emlegetik. Felszentelésére november 1912. november 10-én került sor.

A templom neogótikus stílusban épült. Tornya a Rábaközben a legmagasabb. Belső tere egyszerű, az embert az Istenre figyelésben segítő. A szószék klasszicista stílusban készült. Oltárképe Jézus feltámadását, sírból való kiszállását ábrázolja. A templomban őrzik napjainkban is Telekesi Török István kuruc ezredes ereklyéit. Vadosfán a lakosság 75%-a evangélikus, a település címerében a Luther-rózsa méltón fejezi ki a község múltját és jelenét.

Források:

reformacio.mnl.gov.hu

vadosfa.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: kirandulastervezo.hu