Az egyik leghíresebb magyar Pulitzer József, akinek napjainkban elegánsan csengő neve egyet jelent az újságírás Oscár-díjával, a Pulitzer-díjjal, ugyanakkor arról is híres, hogy a William Randolph Hearst sajtómágnással vívott konkurenciaharca vezetett a „sárga sajtó", a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének a kialakulásához. Pulitzer volt a Sárga kölyök, a botrányos hatásvadász és etikátlan betűvető, aki a 19. század utolsó évtizedeiben az ősbulvár mocsarából felépítette sajtóbirodalmát, a politikába is belekóstolt és a médiatörténelem egyik legjelentősebb alakja lett. De vajon hogyan lesz egy makói, indulatos természetű, angolul nem beszélő srácból huszonkét évesen amerikai szenátor, majd milliárdos zsurnaliszta?

Pulitzer József terménykereskedő fiaként született 1847-ben, anyjának osztrák-német felmenői voltak, ezért a német is anyanyelve volt. Nyolcéves korában költözött a család Pestre, apja néhány évvel később meghalt, anyja elszegényedett. Bár az 1860-as évek elején a Hampel-féle kereskedelmi iskolába járt, Pulitzernek eltökélt szándéka volt, hogy a meggazdagodás helyett a katonaságot választja. Kalandvágya több sorozásra elvitte, de rossz látása és gyenge tüdeje miatt egy kivétellel mindenhonnan visszautasították. (Állítólag az egész sztori úgy kezdődött, hogy pofon ütötte a számtantanárát, és aztán Párizsba szökött. Az biztos, hogy indulatos természetéről később is tanúbizonyságot tett.) Szerencséjére azokban az években volt elég katonai konfliktus a világban, és 1864 nyarán egy hamburgi sorozáson az amerikai hadsereg felvette. Pulitzer mindössze tizenhét éves volt, amikor 1864 nyarán, édesanyja akarata ellenére egy zsúfolt hajón kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban. New Yorkban a főleg németekből, de magyarokból is álló Lincoln-lovasezredbe sorozták be, ám alig tízhónapos szolgálat után az elsők közt leszerelték. Július 7-én kapta meg az utolsó zsoldját, s ott állt az álmok országában munka és pénz nélkül. Egy ideig béresként, kubikusként, temetőgondnokként és kocsisként is megpróbált megélni, majd nyugat felé vette az irányt, és mivel jól beszélt németül, az amerikai németek akkori fővárosában, St. Louisban telepedett le. Itt a német nyelvű Westliche Post napilapnál kezdte újságíró karrierjét.

A még mindig nagyon fiatal Pulitzer színes, szatirikus írásait kedvelték a Westliche Post olvasói. Sikerének oka az volt, hogy a híreket, riportokat gyorsan és szórakoztató stílusban tálalta. Ennél is jelentősebb újítása volt, hogy az objektivitást tette meg vezérelvének, pedig azokban az években a pártfüggetlen politikai sajtó fogalma még ismeretlen volt. Nagyjából ekkoriban lett belőle politikus is, 1969-ben a Republikánus Párt tagjaként Missouri állam közgyűlésébe választották. Jó befektetéseinek köszönhetően 1972-ben meg tudta venni a Westliche Postot, hat évvel később pedig St. Louis másik napilapja, a St. Louis Dispatch is az övé lett. A két lapot aztán összeolvasztotta eggyé. A lapban a szórakoztató anyagok mellett az állam korrupciós ügyeinek leleplezései jelentek meg. Senkit nem kíméltek, gáztársaságok, biztosítási intézetek, szerencsejáték-barlangok, adócsalások, valamint a helyi- és országos politikai élet botrányaival foglalkoztak. A szenzációs eseményeket minél alaposabban és minél megdöbbentőbben tálalták. Az újság fokozatosan nyolc-tízoldalasra bővült, elsőként kapott benne helyet külön sportrovat, és Pulitzer a nőknek szóló írások fontosságát is felismerte.

Újságvásárlásai idején újságíróból és republikánus politikusból demokrata üzletember és sajtómágnás lett. Következő éveiben befolyása és vagyona folyamatosan gyarapodott, életének nagy dobása pedig 1883-ban, harmichat évesen jött el, amikor 346 ezer dollárért megvette a New York World című újságot. Nagy kockázat volt egy évi negyvenezer dolláros veszteséget termelő újság megvétele, de egyszemélyes forradalma sikeres volt: a World példányszáma tíz év alatt 15 ezerről 600 ezerre emelkedett, és az USA legnépszerűbb napilapja lett, miáltal Pulitzer félelmetes társadalmi és politikai befolyást szerzett. A lapban a bulvár mellett igényes publicisztikák és tényfeltáró riportok is helyet kaptak, de sikerének kiemelkedő eszköze a botrány- és szenzációkeltés volt. Ebbe a bulvárújságírás elődjeként tekinthető stílusba a New York Journallal folytatott példányszám-verseny hajszolta.

Pulitzer nem volt egyszerű eset hatalmas elvárásai voltak, és nem ismert kompromisszumot. 1887-ben szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (ma Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe, és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak. A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású, színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a pénz a New York-i Szabadság-szobor talapzatának a megépítésére. 

Az 1880-as évek második felére a város egyik legbefolyásosabb embere lett, ám sikerei csúcsán kénytelen volt visszavonulni. Egészségi állapota az évek során egyre rosszabbá vált, súlyosbodó szembetegsége és idegrendszeri problémái miatt 1887-re felhagyott a lapszerkesztéssel, csak a háttérből irányított. Élete hátralevő éveit luxusjachtján töltötte, szinte teljesen vakon, depressziótól gyötörve. 1911. október 29-én, hatvannégy évesen érte a halál. Bronxban, a Woodlawn temetőben nyugszik.

A sajtócézár már visszavonultan élt, amikor 1892-ben felajánlotta az anyagi segítségét a Columbia Egyetem akkori elnökének a világ első újságíró-iskolája megalapításához, Seth Low-t azonban eltántorította Pulitzer akkori rossz hírneve. Pulitzer kétmillió dollárt hagyott az egyetemre, így 1912-ben megalapították a Columbia Egyetem Újságíró Főiskolát (Columbia University Graduate School of Journalism). Máig ez az egyik legnagyobb presztízsű újságíró-iskola a világon, továbbá itt adják ki a Pulitzer-díjat, ami az újságírók legnagyobb elismerésének számít. A legelső Pulitzer-díjat 1917. június 4-én adták át, azóta minden év áprilisában kaphatja meg a kitüntetést valamelyik amerikai lapnak dolgozó újságíró, sőt, később kiterjesztették az irodalom, a dráma és a zene területére is. Ezek a díjak csakis amerikai állampolgároknak járnak. A magyar újságírók Pulitzer-emlékdíjat kapnak 1989 óta, amely elismerés független az amerikai Pulitzer-díjtól.

Magyarországon 1875-ben járt Pulitzer, ám némileg csalódnia kellett, amerikai hírneve ugyanis a Monarchiába még nem jutott el. Megfürdött a Császár fürdőben, Temesváron meglátogatta egy barátját, majd kiállítást szervezett Párizsban Munkácsy Mihálynak.

Forrás: https://iranynewyork.hu/

Wikipédia

Borítókép: Pulitzer József és a The World (Forrás: https://voi.id/)