Régi magyar neve Szil volt. A szilfa németül Rust, ennek a visszamagyarosított alakja a Ruszt elnevezés. Eredetileg az óvári királynéi birtok része volt, évszázadok óta híres szőlőtermelő és halászvároska.

Rusztot legelőször 1317-ben említették okiratokban. A soproni birodalmi gyűlésen 1681-ben I. Lipót császár szabad királyi város rangra emelte, bár ez nem kevés pénzébe került a ruszti polgároknak: 60 000 aranyforintot és 500 hordó fehér aszúbort fizettek érte. 1876-ban elveszítette több évszázados kiváltságait és Sopron vármegye része lett. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében az új osztrák államhoz csatolták. Ma Ausztria legkisebb önálló közigazgatási egysége.

Ruszt legrégibb épületének, a Halásztemplomnak (Fischerkirche) a neve a hagyományos fertő-tavi halászattal egy legendán keresztül forrt egybe. A hagyomány szerint az 1300-as évek utolsó negyedében épült Szent Miklós beneficiumot (egyházi javadalom), amihez a mai Halásztemplom részét képező Mária-kápolna is tartozott, Nagy Lajos király idősebb lánya, Anjou Mária királynő építtette. Mégpedig nem kisebb okból, mint hálából annak emlékére, hogy a ruszti halászok megmentették az életét. Történt ugyanis, hogy éppen a Fertő-tavon kelt át kíséretével, mikor kitört a tóra oly jellemző hirtelen nagy viharok egyike. A ruszti halászok a piac feletti magaslatról észrevették és a segítségére siettek.  A templom maga is ma ezen az ódon házaktól övezett dombtetőn emelkedik Ruszt fölé, gótikus szentélyével a település piactere felé fordulva.

A 12. században már bizonyosan állt itt egy 6x11 méteres román stílusú félköríves őrtoronyszerű kápolna. 1400 körül ennek a szentélye helyén épült az új, Pongrácnak szentelt sokszögű csúcsíves boltozású új apszis. Szent Pongrác tiszteletére avatott szentély Erdélyen kívül a történelmi Magyarország területén csak itt található. Gótikus tornya eredetileg a főhajó nyugati végén állt, előcsarnokán át nyílt kapu a templomba. 1529-ben a törökök a tornyot lerombolták, az ekkor még külön álló épületeket pedig felgyújtották. Ezután jött létre a Halásztemplom mai formája: a régi Mária- és az újabb Pongrác-kápolnát egy kereszthajóval kötötték össze és a nyugati oldalon orgonakarzatot emeltek. Utóbbin emelkedik ma Burgenland legrégibb, 1705-ből származó orgonája. 1575-ben a templom tornyát is újjáépítették, később támpillérekkel megerősítettek. Statikai problémák miatt a 19. század végén így is le kellett bontani. Ezért nincs tornya a templomnak, helyén egy íves átjáró nyílik a templomudvarra. Az épületet egy 16. században épített lőréses erődfal is körbeveszi óvón. Ebbe több régi síremléket is beépítettek a korábban a templomot övező temetőkertből.

1938-ban a Halásztemplomban fedezték fel Burgenland legrégibb román kori freskótöredékeit, melyeket 1949-54 között restauráltak. A Mária-kápolnában lévő freskók a 13. század végén készültek. Az egyik ablak fülkéjében Szent Katalin és Szent Magdolna alakja áll, a másikban Szent Miklós püspöksüveggel és pásztorbottal. A középkorban még ő volt a hajósok és halászok védőszentje is. Mivel a ruszti Szent Miklós-kultusz fenntartását a magyar királyok anyagilag támogatták, sokáig a templomnak ezt a részét Király-kápolnának nevezték. A szentély jobb oldalán megfestett imádkozó nőalak fejét korona díszíti. A kutatók úgy vélik, a kápolna alapítóját, Mária királynőt örökítette itt meg az alkotó. Az oltáron álló kő Piéta 15. századi.

A Pongrác-kápolna freskói az 1400-as évekből valók: a diadalíven az Utolsó ítélet; Mária megkoronázása és halála, négy passiójelenet, Mária halála és az apostolok mellképeinek töredékei láthatók. A korong alakú zárókövek céhjelvényeket ábrázolnak: két kereszt alakban elhelyezett hal a halászokét, szőlőmetsző kés és kapa a vincellérekét. A sekrestyeajtó felett megjelenő Luther-rózsa annak az időszaknak az emléke, amikor a reformáció idején az evangélikusok tartották itt istentiszteleteiket. A szentély ablakain fennmaradt gótikus üvegfestmény maradványok Burgenland egyedülálló emlékei.

A templomot ma már szinte csak kulturális célokra használják, például a nyári hónapokban koncerteket rendeznek itt.

Ruszt rendkívül hangulatos városmagjának polgárházai a 16. és 19. század között épültek reneszánsz, barokk stílusban. Az épületek nagyrészt a városfalak maradványaira támaszkodnak. Legtöbbjük műemlékileg védett és kapuik nyitva állnak az érdeklődők előtt; udvaraikban pedig hangulatos borozók, kisvendéglők várják a betévedőket. A város lakói ugyanis évszázadok óta művelik magas színvonalon a szőlő- és bortermelést. Lakóházaikban saját termelésű boraikat kínálják. II. Lajos felesége, Habsburg Mária magyar királyné 1524-ben engedélyezte a ruszti polgároknak, hogy a hordóikat egy hosszú szárú "R" betűvel jelöljék. Ez a szimbólum jelezte, hogy a bor a ruszti szőlőkből származik, és vámmentesen szállítható Ausztriába. A legenda szerint Ruszt ezt a privilégiumot szintén egy fertői viharból való megmenekülésnek köszönheti, ugyanis a rusztiak adtak szállást és meleget az átázott és átfázott királynénak és kísérete tagjainak. Az "R" védjegy ma is használatos a helyi borokon.

A patinás Fő tér dísze a Sas-kút: érdekessége, hogy a karddal és jogarral ábrázolt kétfejű sas magyar koronát visel. 1720-ban kovácsolták, 1978-ban került a mai helyére. A kút káváján Ruszt tavat és nádszálakat ábrázoló címere is kifaragásra került.

A Szentháromság tiszteletére avatott plébániatemplom is bővelkedik magyar vonatkozásokban. Eredetileg evangélikus imaház volt, 1674-ben lett a katolikus egyházé. A templombelső festett díszítését Steiner Bálint soproni, az orgonát győri mester alkotta a 18. század legvégén. A jobb oldali mellékoltár képén Szent István ajánlja fel a magyar koronát Szűz Máriának.

A mai evangélikus templom tornya alatt pedig a következő felirat olvasható: „E tornyot Magyarország ezredéves fennállásának emlékéül emelte a ruszti evang. gyülekezet. 1896.”

2001-ben Ruszt óvárosa a Fertő Kultúrtáj részeként az UNESCO Világörökségek listájára is felkerült.

Rusztot a városban fészkelő gólyák nagy száma miatt a gólyák városának is hívják. A madarak olyannyira jól érzik itt magukat, hogy egy részük télre is itt marad, nem költözik.

Források:

funiq.hu

varlexikon.hu

Panoráma Regionális Útikönyvek: Burgenland. Írta: Németh Adél. Budapest, 2003.

ausztriainfo.com

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: Sopron Média