A grincsfa története

A német származású amerikai meseíró és karikaturista, Theodor Seuss Geisel (írói néven Dr. Seuss) (1904-1991) tollából született meg 1957-ben A Grincs című mese, ami alapján először animációs film, később pedig  Jim Carrey főszereplésével mozifilm is készült. A főhős egy sértődött, cinikus, zsémbes, ijesztő, zöld és szőrös Grincs nevű manó. Gyermekkorából rendkívül rossz emlékei vannak a karácsonyról egy félresikerült ajándék miatt, ezért utálja ezt az ünnepet, és a történet szerint elhatározza, ellopja a karácsonyt, hogy az embereknek se legyen benne örömük. A mese szerint a gonosz manó gúzsba kötve lopja el a karácsonyfákat, amiknek a tolvajlás közben elgörbül a csúcsuk, innen a díszként szolgáló grincsfa jellegzetes alakja és készítésének eredete.

A mesének csupán egy kiegészítő motívuma volt ez a csúcsánál meggörbült, összekötözött örökzöld növény, mégis rövid időn belül elárasztotta egész Amerikát, majd Nyugat-Európát is. 6-7 évvel ezelőtt már nálunk is felcicomázva sorakoztak a zanótok és a kis tuják a kertészetekben, virágboltokban és áruházakban.

A manófa készítése

A készítés rejtelmeibe egy soproni virágműhely-tulajdonos, Jády-Mórocz Lívia avatott be minket.

– Mivel a grincsfa egy rajzfilmből indult hódító útjára, maga a dísz sem annyira az eleganciáról, mint inkább a vidámságról szól – osztotta meg velünk a tapasztalatait a virágkötő. – Minél csicsásabb, színesebb, annál jobb. A cserepébe bármit lehet tenni, én azonban vizes tűzőhabbal bélelem ki, mert fontos számomra, hogy sokáig zöld maradjon a növény.

A grincsfához mocsári zanótot használok, amit bárki gyűjthet akár a Bécsi úton is. Mivel a növénynek markáns szaga van, az ebből készült manófát kültérre, mondjuk a bejárati ajtó mellé érdemes helyezni. Beltérre használjunk inkább tuját vagy más illatos fát, az én kedvencem az arizónai ciprus.

Rendkívül fontos, hogy a grincsfa törzse minden irányból hengert formázzon. Én a zanót alá tuját teszek, mert így azok a részek is zöldek, amelyek áttetszenek a zanóton, de van, aki vizespalackot helyez be alá.

Az alaphoz nobilis fenyőt tűzök, és már jöhet is a díszítés. A grincsfa csavaros tetejére csengettyűt biggyesztek, és rákötök egy szalagot is. A díszítésnél törekszem a színharmóniára. A kisebb díszekből mindig többet tűzök a fára, de a minimum az, hogy a díszek párban legyenek. Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy ne lépjük át azt a határt, amitől kezdve már giccses lesz a manófánk – fejezte be az útmutatást Lívi.

Az adventi és karácsonyi időszakhoz köthető motívumok közül a grincsfa az egyik legmegosztóbb. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy a formája (szorosan megkötözött növény, lefele néző csúcs) és a Grincs meséből való származása miatt ez egy negatív szimbólum. A kisgyermekeknek íródott könyvnek és a filmeknek azonban megvan a maga szívet dobogtató tanulsága, mégpedig az, hogy a gonosz manó végül nem járt sikerrel, mivel a karácsonyból csak a tárgyi dolgokat tudta ellopni, de az emberek szívében lakó szeretethez nem fért hozzá, így nem tudta elrontani az ünnepet. A mese így rávilágít arra, hogy mi is igazán ennek az ünnepnek a lényege.

Forrás: agroforum.hu

Borítókép forrása: istockphoto.com