Egykori tulajdonosai, a Barthodeiszky család tagjai birtokkal már 1847-től rendelkeztek Beledben, ám korábban Mihályiban éltek. Ideköltözésük előtt nem volt Belednek kastélya, a nagybirtokosok majorházai álltak itt. Egy ilyen majorház volt a kastély helyén is gyümölcsössel, a birtokot jobbágyok művelték. Már egy 1856-os térkép is ábrázolja a nagy területet, ami Barthodeiszky II. Antal öröksége volt.

Barthodeiszky Antal a lipcsei születésű, Bécsben és Magyarországon egyaránt tevékenykedő Ludwig Schöne építészt bízta meg a tervek elkészítésével. Az osztrák kutatások szerint Schöne első önálló munkái a 80-as évek elejéről származnak, így a beledi kastély terve is a korai munkásságához sorolható. Schöne Magyarországon főként a Nyugat-Dunántúlon működött, Sopronban a Széchenyi téri Takarékpénztár, a Színház utcai evangélikus iskola (ma az egyházközség székhelye), az evangélikus templom tornya, a Russ-villa és bérházak tervei kapcsolódnak a nevéhez.

A beledi telek túl kicsinek bizonyult Schöne nagyszabású tervei számára. Barthodeiszky Antal ezért csere útján megszerezte a szomszédos, a Cziráky család birtokát képező telket is. A beledi kettős malom addig a Barthodeiszky és Cziráky családok közös tulajdona volt, a Czirákyak könnyen odaadták a főutcáról nyíló telket a malom teljes tulajdonlása fejében. Az építkezés ideje alatt Barthodeiszky Antal és családja a Vásártér utca felőli, ötszobás „Sárga ház”-ban lakott. Ebben az épületben később személyzeti lakásokat alakítottak ki, a Fő utca felőli részt pedig Háncs Vilmos kereskedő bérelte ki boltja számára. Az 1920-as években a Hangya szövetkezet üzlete volt a helyén, majd a II. világháborút követően szövetkezeti irodák működtek itt. Ma az általános iskola újabb épülete áll a helyén.

A Barthodeiszky telken álló majorházat 1886-ban bontották el és 1890-re készült el a Beled főutcájának képét jelentősen meghatározó épület, a döntően neoreneszánsz elemeket tartalmazó késői historizáló stílusú kastély. Az építkezés munkálatait soproni vállalkozó végezte. Az építőanyagot Bécsből hozatták, illetve kisebb mennyiségben helyben, a majorház téglavetőjében égetett téglákat is felhasználtak. Barthodeiszky Antal sajnos nem érte meg az új kastélya építésének befejezését. 1890-ben, 64 évesen váratlanul elhunyt.

A kastély helyiségeinek eredeti beosztását a helyiek visszaemlékezései őrizték meg. Az épület alagsorába a kiszolgáló helyiségek kerültek: a konyha, a befőttes kamrák, az almás „szoba”, a krumplitároló és a jégverem. A korszak technikai lehetőségeit kihasználva több, a család kényelmét szolgáló szerkezetet is beépítettek, így például a konyhát az ebédlő előtti tálalóval egy ételfelvonó kötötte össze. A jégverembe a hűtéshez a Rábából behordott jeget használták, amit náddal fedtek be. Az alagsorban kapott még helyet a mosó- és mángorlóhelyiség, illetve néhány cselédszoba is.

A kastély első szintjét lakták a tulajdonosok, ide egy tágas előszobából lehetett bejutni, ami egy hatalmas hallba vezetett. A hall különlegessége volt a teljes belmagasságot magába foglaló üvegtető, ami holdvilágnál kilométernyi távolságokra fényesen csillogott. A falakon festmények sorakoztak, melyeken a család felmenői voltak láthatók. Sajnos ezek az idők folyamán eltűntek, jelenlegi helyükről, állapotukról nem lehet tudni. A hall közepén egy nagy ovális asztal állt tizennyolc székkel, kilenc szoba is innen nyílt. A bejárati fronton helyezkedett el két szoba, az ebédlő és a szalon, a parkra néztek a hálószobák és a vendégszobák keleti-nyugati irányban ellentétesen. A kastély padlózata parkettás volt; a szobákban cserépkályhákkal, a nappaliban kandallóval fűtöttek. A vizet vízvezetékekből kapták, a tetőtérben helyezték el a víztároló tartályt. Amikor télen nagy hidegben befagyott, akkor az alagsori nyomós kútból kézi szivattyúzással pumpálták fel a vizet a vezetékbe. A felső szinten a személyzeti szobák sorakoztak.

A kastély külseje ma is őrzi eredeti kialakítását. Nem sokkal az építkezést követően készült egy festmény, amely a kert felől ábrázolta az épületet. Ezen látható, hogy eredetileg sárgásbarna színt kaptak a homlokzatok. A 20. század elejéről származó képeslapokon, melyeken az utca felől látszik a kastély, a középső oromzaton egy 1890-es felirat látható a félköríves ablak felett. A számok között a Barthodeiszky címer kőből készült nagyméretű domborműve látszik. Az épület kőfaragó munkáit Hild Lipót végezte, a dombormű is az ő alkotása lehet. 1891. január 24-én keltezett levelében köszönte meg Hild Lipót a munkájáért kapott 1000 forintot Barthodeiszky Antal özvegyének, Kiss Katalinnak.

A visszaemlékezések szerint a kastélyhoz csodálatos park is tartozott. Gesztenyefasor húzódott a kaputól a kocsifelhajtóig. Mellette japánorgonák és egzotikus növények nőttek, a pázsitot pedig szobrok díszítették. A parkban egy kis kerti lak állt, hátul a gyümölcsöskertben filagória is volt, hátul pedig egy teniszpálya. A hatalmas telek végében egy rét feküdt, amelynek egy részét 1927. május 28-án Barthodeiszky Béla eladta a községnek vásártér céljára. A kocsiszínben a családnak négy hintót, egy felhúzható, bőr tetejű könnyű kis kocsit és egy zárt kupékocsit tartottak. Az ezeket húzó lovakat - fehér vagy fekete - mindig az alkalomhoz választották. Távolabbi vagy reprezentatív utazások alkalmával a hintók elé például négy fehér lovat fogtak.
A birtok utolsó tulajdonosa, Barthodeiszky Béla 1940-ben hunyt el, vagyonát unokahúga, Udvary Katalin örökölte. A II. világháború után a kastélyt kifosztották, majd az államosítást követően gépállomást alakítottak ki körülötte, a park fáit kivágták. Az ötvenes évek közepén a község tulajdonába került az épület és általános iskolát helyeztek el benne, ma is ezt a célt szolgálja, már újabb létesítményekkel is kibővítve. Falai között helytörténeti gyűjtemény is található.

Források:

hu.wikipedia.org

kitervezte.hu

beled.hu

amultemlekei.hu

historicgarden.net

Borítókép forrása: Wikipédia