Thurner Mihály 1878. december 12-én a ma Burgenlandhoz tartozó Márcfalván, egy német ajkú család tizedik gyermekeként született, édesapja körjegyző volt. Négy felnőttkort megért testvére Fertőrákoson telepedett le. Mihály alsó és középfokú iskoláit Sopronban, illetve Győrben végezte. Magyarul 12 éves korában tanult meg, Győrben. „1890-ben...a reáliskola első osztályába vittek Sopron vidékéről egy kis német fiút, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Karácsonyra a kis német már magyarrá lett, az maradt a mai napig, és az fog maradni a holta napjáig...” – vallotta magáról Thurner Mihály 1922 novemberében. Számos beszédét polgármesterként is mindkét nyelven megírta. Kecskeméten, Budapesten, majd Kolozsváron jogot tanult, Kolozsváron államtudományi doktorátust szerzett. 1905-ben lépett állami szolgálatba a székesfehérvári pénzügyigazgatóságon. 1908-ben került Sopronba, szintén a pénzügyigazgatóságra. 1909-től fogalmazó, 1912 októberétől az intézmény vezetője lett. 1910. őszén feleségül vette Prickler Matildot, házasságukból három fiúgyermek született. Első otthonuk a Villasor 10. alatti házban volt, ahonnan a 20-as években költöztek a Frankenburg út 5. szám alá. 

A háború alatt egy ideig katonai szolgálatot teljesített, majd a város nélkülözhetetlen szaktudására hivatkozva csakhamar visszahívta. Tekintélye és népszerűsége folyamatosan növekedett: 1918. augusztus 1-én közfelkiáltással választották Sopron polgármesterévé a 40 éves Thurner Mihályt. A törvényhatóság egyhangú határozatával lett az országgyűlési képviselősége miatt leköszönő Töpler polgármester utóda.

Beiktatáskor tartotta első nagyhatású beszédét, amelyben vázolta közvetlen és távlati céljait. A háborúhoz kapcsolódó feladatok mellett olyan stratégiai célokat jelölt meg, amelyek egész működését végigkísérték, s amelyek következetes véghezvitele segített a városnak abban, hogy túlélje az elkövetkezendő nehéz időket, a vonzáskörzete elvesztésével járó megrázkódtatást. Munkájának példaképe Lackner Kristóf volt.
„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni. Mindenkinek vallási és politikai meggyőződését tiszteletben fogom tartani. A felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást szóhoz jutni elhatározásaimban nem engedem. ... Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, a melyen más politikát nem fogok csinálni, mint a város politikáját, vagyis a város érdekeinek hűséges, előrelátó szolgálatát” − mondta első, polgármesterként tartott beszédében.

Thurner a magyar történelem egyik legválságosabb időszakában került Sopron élére. A fiatal, gazdag pénzügyi tapasztalatokkal bíró jogászt a város nagy bizalommal és várakozással fogadta, és ez nagy kötelezettséget rótt rá. A Károlyi kormány idején december 31-vel kormánybiztosi feladatot kapott, amelyet a polgármesterség megtartásának feltételével fogadott el. A Tanácsköztársaság idején alkalmazottként hivatalában maradt, és vezette az adminisztrációt. A tényleges hatalom természetesen nem az ő kezében volt, ellenforradalmi kapcsolatok gyanújával rövid időre le is tartóztatták.
Thurner a pártok felett maradva igyekezett szolgálni a város érdekét, védte annak vagyonát, nem kerülték el azonban a gyanúsítgatások az "extrém elemekkel való együttműködése miatt". Ennek egyik megnyilvánulása volt Rábel László Interpelláció címet viselő cikke a Soproni Hírlap hasábjain. Thurner vizsgálatot kért maga ellen, amely őt igazolta, az ügy hullámai azonban még az évtized közepére sem ültek el. Szegő Hugó nyugalmazott ügyvéd, kinyomtatott „vádbeszédben" próbálta befeketíteni Thurnert, aki emiatt rágalmazási pert indított ellene. Az ügy hátterében szélsőjobboldali csoport állt, amely később is kárhoztatta a katolikus, a Konvent elnöki tisztét is betöltő Thurnert „liberális-judeofíl" érzése, szociáldemokrata és szabadkőműves kapcsolatai miatt. Azonban a város mérvadó személyiségei, Pinezich István, Schindler András, sőt maga Villani is kiálltak Thurner mellett, megnyerte a pert.

Magyarországot az 1920. június 4-én aláírt trianoni békében kötelezték az átadásra. A magyar fél tiltakozott, népszavazásban, az Ausztriával folytatott közvetlen tárgyalásokban reménykedett. Megindultak az elcsatolást ellenző demonstrációk, többek között Győrben, Sárváron, Sopronban, Felsőőrön. „Thurner Mihály, Sopron város lelkes polgármestere, aki e sorsdöntő időben helyét mint talpig férfi töltötte be, fáradhatatlan bátorsággal folytatta agitácionális működését és szónoklataival minden alkalommal felvillanyozta a kedélyeket." - írta erről az időszakról Tráger Ernő. Thurner valóban mindent megtett a magyar sikerért, kiemelkedő szerepet játszott a közvélemény megnyerésében, majd népszavazás gyakorlati lebonyolításában. Tiltakozott országos és nemzetközi fórumokon, hatalmas energiával, fáradhatatlanul tevékenykedett. Az országos és nemzetközi közvéleményben azt tudatosította, hogy Sopron és vidéke mindenképpen magyar akar maradni. A város mindkét nemzetiségű lakosai felé meggyőzően és hitelesen tudta képviselni, erősíteni az ezeréves Magyarországhoz való tartozás gondolatát, a tudatot, hogy csak e kereteken belül boldogulhatnak. Ugyanakkor felébresztette a reményt, hogy közös cselekvéssel, összefogással elérhető a békefeltételek megváltoztatása.

A népszavazást követően Thurner és a helyi politikai elit fő törekvése a város gazdasági életének újraindítása volt. Lezárt határok, menekültek, munkanélküliség jellemezte az első éveket. A polgármester mindvégig arra törekedett, hogy a népszavazás erkölcsi tőkéjét gazdasági támogatásra, kedvezőbb jogi környezet kialakítására válthassa át. Thurner célul tűzte ki a kereskedelem szabadságának visszaállítását. Fontosnak tartotta az ipar fejlesztését (többek között a Selyemipar Rt., a Fésűsfonálgyár és a Pamutipar új üzeme szemléltették az eredményeket), rekonstruáltatta a város villany és gázműveit, sort kerített városrendezési munkákra is. Jeles építészeti alkotások születtek, mint pl. a Pénzügyi Palota, az Evangélikus Hittudományi kar épülete, a Frankenburg úti társasház, valamint a Thurner-féle lakásépítő programnak köszönhetően, több mint 500 családi ház épülhetett meg. 1921-ben elkezdődött a Kurucdomb kiépítése, elkészültek a kórház és a Fapiac közötti kislakásos épületek. Megindultak a közmunkák, a csatornázás, amelyek ugyancsak munkaalkalmat jelentettek a szegényebb, képzetlenebb rétegek számára. Stratégiai elképzelései között előkelő helyet foglalt el a természeti szépségeken alapuló idegenforgalom fejlesztésének gondolata. Kezdeményezésére létrehozták az Idegenforgalmi Részvénytársaságot, megépült számos szálló és menedékház, közöttük a Lővér, az István menedékház, a Gruber szálló és a Hubertusz. 1941-re az idegenforgalom a város egyik fő bevételi forrása lett. Egyesületek, társaságok és felsőoktatási intézmények szívesen tartották évi gyűléseiket Sopronban. Polgármestersége idején tizenkét új oktatási épületet és két új templomot építettek Sopronban, mely az iskolák, a kultúra és a művészetek városa lett. Személyes érdeme az is, hogy Sopronban talált otthonra 1919-ben az elüldözött Selmecbányai Akadémia. 1923 novemberében indult Sopronban az evangélikus akadémia, amely 1930-ban a pécsi egyetem teológiai fakultásként kapott impozáns épületet a Deák téren.

1928. december 14-én – a Hűségkapu leleplezésekor – gróf Bethlen István miniszterelnök kezéből átvehette a Magyar Érdemkeresztet. Ezután még 10 évig állt a város élén. A politikától visszavonult, a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatójaként azonban továbbra is aktívan tevékenykedett. Elévülhetetlen érdemei elismeréséül 1941. július 31-én a város díszpolgárává választották.

Életének befejező szakasza méltatlanra sikeredett. A háború után Thurnert megvádolták az általa igazgatott selyemgyár Németországba telepítésének szándékával. Augusztusban megfosztották díszpolgárságától, októberben letartóztatták, novemberben az Igazoló Bizottság állásvesztésre ítélte. November 26-án a soproni népbíróság kénytelen volt felmenteni, mivel nem akadt ember a városban, aki Sopronyi-Thurner Mihály ellen tanúskodott volna.
A Leghűségesebb város első polgármestere, Sopron megmentője, 1951-ben utcaseprői állásért folyamodott, hogy Sopront szolgálva kereshesse meg a betevőre valót.

1952. április 7-én, 73 évesen szívbénulásban hunyt el Frankenburg úti házában. 1998-ban, születése 120. évfordulóján, a város postumus visszaadta díszpolgárságát. „Tekintélyt sugárzó, sötét tonusú, erős akaratot hirdető zömök alakját” ma bronzszobor idézi a Városháza árkádjai alatt.

Forrás:

Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron, 1999.

Turbuly Éva (szerk.): "Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni". A 120 éve született Thurner Mihály polgármester (1878-1952) emlékére. Sopron, 1998.

Borítókép: Sopronyi-Thurner Mihály

Forrás: https://www.visitsopron.com/