Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor gyakran lehet találkozni magányosnak tűnő fiókákkal a településeken is. A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva, sokszor hangosan csipogva hívják magukhoz etető szüleiket.     A látszat ellenére azonban ezek a fiókák nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket.

Az ember ugyanis nem tudja megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra. Ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva maradandó egészségkárosodást is lehet okozni a fiókáknak.

Ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi bokor alá helyezzük. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  felhívja a figyelmet, hogy hasonló módon kell eljárni a kiránduláskor az erdőben talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal. Azonban ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad.

Borítókép; pixabay