Évszázados életkép a Várkerületről
Zajlik az élet az akkoriban még inkább Sopron ütőerének számító úton. Egyesek a dolgukra sietnek, mások megállnak egy könnyed csevejre....
Zajlik az élet az akkoriban még inkább Sopron ütőerének számító úton. Egyesek a dolgukra sietnek, mások megállnak egy könnyed csevejre....
A Fő téren álló klasszicista épület 1829-34-ig épült. Az építésre indított gyűjtéshez Esterházy Miklós herceg járult hozzá kiemelkedően....
A Széchenyi tér 1861-ben kapta a legnagyobb magyar nevét, így lett Sopron első történelmi személyiségről elnevezett közterülete. Szobrát...
Az országban egyedüliként Sopron új városház avatásával ünnepelte a millenniumot. Az Előkapu felől látható eklektikus épületet a divatos...
Az első faépítésű kilátótornyot Romwalter Károly nyomdász 1876-ban fiával, Alfréddel saját költségén építtette, és elkészülte után...
A forró napokon népszerű Tómalom fürdőt a 19. század közepétől használhatták a soproniak hűsítő csobbanásra. Virágkorát a két világháború...
A gyorsan közkedveltté váló Löver strandfürdőt 1911-ben vehették használatba a soproniak. Területét a Deákkúti út felől lehetett megközelíteni...
A Soproni Parkerdő turistaútjainak Fáber-rét közeli kereszteződése az egy tőről hajtott, héttörzsű bükkfáról kapta nevét. Az 1930-as...
Sopronban hirtelen nagy esőzéskor gyakran volt árvíz, mielőtt az Ikva medrének rendezése az 1920-as években megtörtént volna. A képen az 1900. április 8-i áradás látható, háttérben a Patak utca hídjával. Az Ikva árvizei erősen veszélyeztették az Ikva sort; a Rózsa utca és Szélmalom utca torkolatát, mivel a Rózsa utcai Felsőházat S-kanyarral kellett megkerülnie. Az épületet 1905-ben el is bontották, így gyorsabb lett a víz elfolyása.
Az Anna-napi jókívánságokkal teli képeslap kiemelkedő pillanatot ragad meg Sopron életéből is. 1900. április 30-án adták át a forgalomnak a város új, 1000 mm nyomtávú villamosvonalát. Ez alkalomból az 1-es számú villamoskocsi feldíszítve, magyar címerrel látható a Kossuth utcai szakaszon, ott, ahol a kocsiszíni vonal kiágazott a Flandorffer (ma Táncsics) utcai csarnokhoz. A soproni villamos 1923. május 31-ig üzemelt, ezzel az ország legrövidebb ideig működő vonala volt.
Városunk rangos tanodája 100 éve viseli a legnagyobb magyar nevét. 1850-ben nyílt meg, és 1876-ban átvette az állam mint főreáliskolát. Első otthona a Városmajorban volt. 1856-ban költözött az addig sörházként működő épületbe, melyet a város alakíttatott iskolaházzá. A Templom és akkor még Iskola utca sarki épület háromszori hozzáépítéssel 1893-ra nyerte el jelentős méretét. Az intézet Széchenyi Istvánról való elnevezését a vallás-és közoktatásügyi miniszter 1922 májusában kelt rendeletével engedélyezte. Az 1935-36. tanévtől gimnáziummá szervezték át.
A hattyúkutat 1929-ben helyezték át az Orsolya térről a Hunyadi utca gróf Tisza István úti torkolatába (mai Béke út). Eredetileg még a Széchenyi tér díszítésére készült a Városszépítők javaslatára, akik hiányolták a szobrokat Sopron köztereiről. Az 1944. december 6-i bombázás erőteljesen érintette a környéket, a jobb oldali zárt erkélyes sarokház is ekkor pusztult el.
Nem egyszerű felismerni a képen a Széchenyi tér sarkát, a Mátyás király utca mai torkolatának helyét. A két világháború között a megnövekedett gépjárműforgalom miatt sürgetővé vált a közvetlen átjárás a Várkerület és a GySEV pályaudvar között. Ez a Mátyás király utca áttörésével valósult meg 1934–1938 között, a Domonkos-templom bal oldalán álló Tschurl-féle ház elbontásával.
Ma már nem látni a Kossuth utcát gépkocsik sora nélkül; ráérősen ügyet intéző, nézelődő járókelőkkel. Annak idején a környéken élők Hoffman Gyula kereskedésében vásárolhattak be és szomjukat Schmidl Károly szomszédos vendéglőjében olthatták. Ma már egyik épület sem létezik, helyükön a II. világháborús bombázások óta zöld terület van a vasúti pálya Erzsébet-kert felőli oldalán.
A tér első köztéri óráját 1913-ban állították fel. Erre haladt ekkoriban a Sopron két pályaudvarát összekötő villamos vonala - rápillantva tudhatták az utasok, időben érkeznek-e a vonatra. Ugyanezen évben készült el a város nagyszabású, magyaros szecessziós Postapalotája. Nem nőttek még meg a napjainkban Széchenyi szobra körül magasodó, kellemes árnyat adó zöld fák.
A macskaköves Várkerületen a 20. század elejéhez képest zajlik az élet, boroshordókat szállító lovaskocsik közelednek. A fotós feltehetően még feltűnést kelt, hiszen a járókelők nagy része rá figyel. A villamosmegállón látványos csokoládéreklám; a Pannónia szálló előtt fedett kiülős terasz, melyet az I. világháború előtt alakítottak ki és a II. után bontottak el. Baloldalt ott húzódnak az árusok bódéi.
A közkedvelt szecessziós hangulatú tornyocska 1911 óta díszíti a Deák teret az Alsólővér utca torkolatában. A város második időjelzőjét a Soproni Városszépítő Egyesület emeltette saját költségén és a helyi iparosok hozzájárulásával. Hamar Sopron egyik jellegzetes pontja lett: úgy kirándulók, mint szerelmesek találkahelye, túrák kiindulópontja.
Így a Tűztoronyból nyíló panoráma sem. Ez a kép akár ma is készülhetne. Előtérben a városháza oromdísze, a Stornó-ház teteje, a Patika-ház és a Kecske-templom – még járdával körben. A háttérben Sopron többi jellegzetes tornya: az evangélikus templomé, az orsolyitáké és a domonkosoké. Az egészet pedig körülöleli az alkonypírban fürdő Lőverek.
Az Erzsébet utcát 1873-ban nyitották meg. Két évvel később kapta meg Erzsébet királyné nevét, Ferenc Józseffel történt házasságkötésének 21. évfordulója alkalmából. A Széchenyi tér felőli sarokház földszintje megépítésétól fogva üzletnek adott helyet, eredetileg kettőnek is. A sarkon lévő a Roth család cukrászdája volt, mellette egy hentesüzlet, amelyet később egybenyitottak a cukrászdával. Azóta is folyamatosan édes finomságok tárháza található itt.
A tűzoltólaktanya épületét 1913-ban adták át rendeltetésének, a Várkerületről az Árpád utcába vezető kis utcát azóta nevezik Tűzoltó köznek. Rösch Frigyes 1923-ban bekövetkezett halála óta viseli az egykori tűzoltó főparancsnok, az első hazai torna- és tűzoltó egyesület egyik alapítójának nevét. Az udvaron mentőkocsik és beteghordóágy látható, ekkoriban még önkéntes egyesületi formában működött az életmentés is.
Az ország első közparkjában 1889-ben épült meg a zenepavilon, ahol aztán fél évszázadon át szórakoztatta a katonazenekar a nagyérdeműt. Mögötte a Sörpavilon vagy Kioszk néven emlegetett kerti vendéglő, melyet az 1904-es Iparkiállításra építettek és sokak kedvenc helyévé lett. A II. világháborúban mindkettő elpusztult. A pavilont 2015-ben újraépítették, a Kioszk egykori helyét zöld kerítéssel jelölték ki.
A Kuruc-dombon, ahol szinte mindig fúj a szél, 1841-től három évtizeden át forogtak a méltóságteljes szélmalom kerekei. Az 1870-es évekre gazdaságtalanná vált az üzemeltetése, így átépítették kaszárnyának. A helyiek rögtön el is keresztelték „Himli”-nek, Mennyországkaszárnyának, mert olyan közel volt az éghez. 1928-ig lakták katonák, azóta bérház. Sopron számos pontjáról látni, a város egyik ikonikus építménye.
1936-ban épült meg a Károly-kilátó 21 méteres terméskőből készült változata, kiváltva 60 esztendőt megélt, időjárás tépázta fa elődjét. A fatorony nevét is megörökölte: az alapító, Romwalter Károly nyomdász és városszépítő után kapta. Ő változtatta egy tollvonással a korábbi Váris-hegy nevét is Karlhöhére, Károly-magaslatra. Sopron egyik jelképe, mesés panorámával a városra és a Lőverekre.
A hajdani szénrakodó téren állt 1878-1956 között a bányaigazgatóság takaros központi irodája. Jobb oldalán hagyta el a teret a keskenynyomtávú vasút vonala - kezdetben lóvontatással, később gőzössel szállították rajta a szenet Ágfalvára. Napjainkban a Vasút sor őrzi emlékezetét. A máig meglévő kis pirostetős épület mázsaházként működött, itt mérlegelték a bányászok járadékként kapott tüzelőjét.
A Déli vasút állomás peronján sokan várják az érkező gőzöst. Sopron város első állomását 1847-ben építette a Sopron-Bécsújhelyi Vasút. Különlegessége, hogy falazott pilléreken álló önálló vonatfogadó csarnokot is létesítettek. A Déli Vasút 1865-ben átadott Szombathely-Sopron pályája dél felől csatlakozott be az állomáshoz, mely a későbbiekben a Déli Vasút saját pályaudvara lett. Az utolsó menetrend szerinti vonat 1998. május 23-án hagyta el.
Hangsúlyosan jelenik meg a lapon a 19. század végi Sopron büszkesége, az 1841-ben átadott színházépület. Ezután kapta a körülötte lévő Szinház-tér is akkori nevét, melyet 1869-1906-ig viselt. Az Eszterházy-ut – hivatalosan: Herceg Esterházy utca – a mai Wesselényi utca korábbi neve; a szellős villaszerű épületeknek is már csak az emléke maradt. A bal sarokban a millenniumi Várkerület hangulata is felvillan.
A Kossuth utca északi torkolatánál ágazott ki a soproni villamos kocsiszíni vonala a Flandorffer utcában lévő csarnokhoz. Az 1000 mm nyomtávú pályát 1900 áprilisában adták át a forgalomnak, s hat motorkocsival és két pótkocsival hazánkban a legrövidebb ideig, 23 évig üzemelt. A Déli pályaudvarról tartott a városmagot megkerülve a GySEV pályaudvar felé. Az elágazásnál 1915-ben köztéri órát is emeltek (ez a mai „órás körforgalom”).
A 20. század eleji Széchenyi tér páratlan oldali házsorából kiemelkedik a volt Takarékpénztár romantikus homlokzata, Handler Nándor kiemelkedő alkotása. 1856-ban építtette Szentgyörgyi Horváth Antal, később Széchenyi Jenőé lett, akitől a Soproni Takarékpénztár vette meg. A szomszéd ház aljában működött Fleischer József üzlete. A házak előterében ott a villamos sínpárja. A díszkert esti kivilágításáról gázlámpával gondoskodtak. Hiányzik még a később Hűségzászlónak nevezett Országzászló, azt csak 1931-ben emelték a tér elején.
Nem kell a sorok között olvasni, hogy kiderüljön, mi történhetett a szerzővel és Gizuskával a lap írását megelőzően… S vajon mit csinált mindeközben a Kedves nagymama? Az üzenet hordozója a város új büszkeségét, az akkor 3 éve átadott városházat ábrázoló litográfia, amely 1899-ben készült. Beazonosítható a bal oldalán diszkréten feltüntetett kiadó alapján: Verlag No 69 Ludwig Kummert, Sopron. A mai Fő tér akkori elnevezése Városháztér volt, s közepét valamivel nagyobb zöld terület díszítette, mint napjainkban.
A soproni Lövér-részletet ábrázoló lap része egy 1940 körül a Löverről kiadott sorozatnak. A háttérben a Károly-magaslaton már a Károly-kilátó 1936-ban átadott kőből készült változata áll, a napjainkban emblematikus tv-torony még hiányzik a látképből. A Löver szinte beépítetlen. Az előtérben az Egeredi-domb, a később támfalai miatt Citadella-parknak elnevezett területtel. A falnál támaszkodó nővérruhát viselő hölgy lehet az akkoriban a közelben működő ifjúsági vöröskeresztes üdülőház segítője.
A képen a napsütötte Caesar-ház még a Müller Paulin utcanév táblával áll. A kereskedő nevét 1945-ig viselte a mai Hátsókapu. A középkori eredetű saroképület névadója dr. Caesar Gyula orvos, leszármazottai 1952-ig voltak a ház tulajdonosai. Orsolya téri szomszédja a díszes Proszwimmer-ház, mely a II. világháborúban súlyosan károsodott, ezért lebontották. Helyén ma egy egyszerű homlokzatú társasház áll. Vajon kiknek és mit kívánt 1928 nyarán Margit?
A Várkerület belső oldala a várfalak előtti vizesárok feltöltését követően épült be. Az 1900-as évek elején még teljes a belső házsor. A Szálloda a fehér rózsához 1788-ban nyitott, és hamarosan a város legelőkelőbb fogadói közé tartozott. Berzsenyi élete alkonyán, ha Sopronban járt, csakis a Fehér rózsa kávéházába ment. A 20. század elején „elhervadt” korábbi dicsősége, 1930-ban Molnár Szálló lett az új neve, aztán a háborúban leégett. Hogy kik lehetnek a lap tetején mosolygó hölgyek? Azt az olvasók fantáziájára bízzuk.
A GYIK Rendezvényházban Juhász Árpád és Fábián Tibor gyűjteményét állították ki tablókon. A tárlat képeslapokon és tábori levelezőlapokon keresztül mutatja be városunk történelmének egy szeletét.