Megnyitása óriási haladást jelentett nemcsak a város, hanem az ország életében is. A szakoktatás megindítása előtt a humán irányzat volt az uralkodó a magyar iskolákban. A hat osztályú gimnázium és a két évi bölcseleti folyam volt hivatva alapot nyújtani a felsőfokon továbbtanulni szándékozó ifjúságnak. Ez volt az egyedüli előkészítő iskola, ennek növendékeiből lettek orvosok, tanárok, technikusok, bányászok, erdészek.

Pedig a nemzetek közötti kereskedelem nagyon is megkívánta a modern intézmények létrehozását. A reáltudományok gyors előretörése után az addig mellőzött kereskedelmi szaktudományok oktatásának is végre méltó teret kellett biztosítani.

A kereskedelmi iskolák szervezésére Magyarországon 1872-ben jelent meg az első miniszteri rendelet. Sokáig csak a fővárosban létezett kereskedelmi középfokú intézet, azaz kereskedelmi akadémia. Sopron város vezetői 1880-ban tették meg az első lépéseket kereskedelmi iskola felállítására. A középiskola I. osztályát 1884-ben a főreáliskola – a mai Széchenyi gimnázium – egyik helyiségében helyezték el. Az igazgatói teendők ellátását a főreáliskola igazgatójára, Salamon Leóra bízták. Hasonló kereskedelmi képzés ekkor még csak 9 helyen folyt az országban; a sopronival egy időben további két intézmény kezdte meg még működését. Ugyancsak ebben a tanévben és ebben az épületben kezdődött meg az ipari oktatás is városunkban.

Az első tanév 7 növendékkel és 1 tanárral indult, az 1885/86. tanévet már a Széchenyi tér 21. számú, ma a Szent Orsolya Rk. Gimnázium és Általános Iskolához tartozó épületben kezdték el 6 helyiségben, mivel a reáliskola épületében már nem volt elég tanterem. 1886-ban az iskola a Kereskedelmi Akadémia nevet vette fel. A cím felvétele jó hatással volt az iskola tanulóira és szüleikre, mivel a szomszédos Ausztriában is akadémiáknak nevezték a hasonló intézeteket. A szülők szívesebben adták fiaikat a jól hangzó akadémia szóval jelölt intézetbe, mint kereskedelmi középiskolába. Az iskola tanulóinak létszáma így évről-évre szépen növekedett. A Széchenyi téri 6 helyiség is hamarosan kevésnek bizonyult. A tanítást zavarta az utcai élet zaja; az egymásba nyíló tantermek megnehezítették az oktatást, a fegyelem fenntartását. Így az 1889/90-es tanévet a Balfi utca 1. számú új ház második emeletén kezdték el 13 helyiségben.

Az 1892/93-as tanévre a növendékszám 90 főre gyarapodott, így ismét előtérbe került az új épületbe való költözés szükségessége. Az állam így megvásárolta a megszűnt Csöndes-féle tan- és nevelőintézet Pócsi utca 25. alatti épületét. 1893 őszétől 2000-ig kisebb megszakításokkal itt működött az iskola.

Csak olyan növendékeket vettek fel, akik a reáliskola, gimnázium, vagy a polgári iskola négy osztályát elvégezték, vagy akik betöltötték a 14. életévüket és a felvételi vizsgán megfeleltek. A tanulók tanulmányaik során a következő tárgyakkal foglalkoztak: magyar nyelv és irodalom, német és francia nyelv, földrajz, történelem, mennyiségtan, vegytan, természettan, kereskedelmi számtan, könyvvitel, kereskedelemismeret, levelezés és irodai munkálatok, áruismeret, vegyi és mechanikai iparműtan, váltó- és kereskedelmi jog, nemzetgazdaság-, pénzügytan és pénzügyismeret. A tanulmányok befejezése után hét tárgyból tettek záróvizsgálatot.

Az iskola igazgatósága figyelemmel kísérte a tanulók iskolán kívüli tevékenységét. A távolabb lakó tanulók csak olyan szállásadónál lakhattak, akikről az igazgatóság meggyőződött, hogy az intézmény nevelő működését minden tekintetben támogatják.

Az akadémia nem csupán a művelt kereskedőfiúk iskolája volt. A posta szakon végzettek kaphattak posta főtiszti, tiszti állást, a pénztári szakosok lehettek központi állampénztári és adóhivatali tisztviselők; a kezelési szakosok dohányárulási, raktári, lottóigazgatósági hivatalnokok, telekkönyvvezetők vagy állást kaphattak zálogházaknál. Az iskola vezetősége figyelemmel kísérte volt növendékeinek sorsát, érdekesek azok a fennmaradt levelek is, melyeket az egykori növendékek írtak tanáraiknak.

1902-ben az addig kizárólag fiúkból álló tanulók közé kereskedelmi szaktanfolyam indításával 22 lány került. 1911-ben pedig megindult a gépírás oktatás.

Az iskolai tandíjat igen magas összegben állapították meg, ezért az igazgatók a szegény sorsú, de kiváló előmenetelő tanulóknak az 1912/13. tanévtől kezdődően ösztöndíjat biztosítottak. A tanulók közül ekkor már az évkönyvek tanúsága szerint egyre többen tanultak tovább a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémián, a magyaróvári Gazdasági Akadémián, a kolozsvári Kereskedelmi Akadémián, vagy a fiumei Kiviteli Akadémián.

Az 1925/26-os tanévben felvette az intézmény Fáy András nevét, melyet azóta is büszkén visel. Fáy a hazai gazdasági életben elsősorban arról nevezetes, hogy tőle származik a Pesti Hazai Első Takarékpénztár létrehozásának gondolata. Ezt az eszmét még maga Széchenyi is kétkedéssel fogadta. Fáy azonban minden energiájával és rábeszélő képességével látott hozzá terve megvalósításához. Sikerült is összeszednie az alaptőkét s az intézet 1840-ben megkezdte működését. 1847-ben indítványozta, hogy kibővítsék egy életbiztosítási osztállyal is, de az idő erre nem volt alkalmas. Mindazonáltal az intézet pár év alatt nem remélt módon felvirágzott, kiállta a szabadságharc viharait, s ma is egyike legnagyobb, legszilárdabb pénzintézeteinknek.

Fáy emellett író, politikus, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, 1837-től 1841-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója. Országgyűlési képviselő, Pest vármegye táblabírája. Mikszáth Kálmán a következőképp méltatta nagyságát, sokszínű egyéniségét: Ha nem Széchenyit illetné a „legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím, így azonban Fáy András csupán a „nemzet mindenese.” A névadó domborműves emléktábláját, Sz. Egyed Emma szobrászművész alkotását 1984. októberében avatták fel az iskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából. 

A világháborúkat megsínylette az iskola: a trianoni döntést követően komoly anyagi áldozatot hozva költöztették berendezését a pápai Szent Benedek-rendi főgimnáziumba, majd - miután a Pócsi utcai épület is egyike volt az 1921. decemberi népszavazás helyszíneinek, és a város magyar maradt – vissza Sopronba.

1944 márciusától az iskola épületét a német katonaság elszállásolására vették igénybe, ezért a tanítás az evangélikus tanítóképző intézetben folyt délutánonként. A háborús helyreállításokat követően pedig 1945 őszétől a lebombázott tanítóképző tevékenysége is a Pócsi utcai épületben kapott helyet.

 Az 1949/50-es tanévtől az iskola közgazdasági technikummá alakult át, 1958-ban ide került a Gépíró és Gyorsíró Szakiskola, a 70-es években pedig számviteli-gazdálkodási képzéssel bővült az oktatás.

1984-ben a centenáriumi ünnepség során avatták fel a Fáy András emléktáblát, amelyet a 2000/2001-es tanévben a Teleki Pál u. 26. alatti úgynevezett Fehér Iskola falára költöztettek, ahol ettől a tanévtől kezdve az oktatás folyik. Ekkor került a megszüntetett József Attila Szakközépiskola postai és kereskedelmi képzése is az intézménybe. 2009-ben került fel a homlokzatra a 125. évfordulós emléktábla, melyet az iskola volt diákja, Gimesi Péter készíttetett és adományozott.

A névadó Fáy András sorai lényegre törően foglalják össze az iskola oktató, nevelő munkájának célját:

„…képzés alatt értem, mindazon értelmi és akarati tulajdonok megadását a gyermek számára, mik emberi méltóságára, szorosabban s mintegy alap gyanánt tartoznak, (…) és mik a gyermeket nagy részben boldoggá tenni képesek.”

Források:

Palotai István: Százéves a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola. In: Soproni Szemle 39. évf. 2. szám, 1985.

http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=11309

sopron.network.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: soproniszc.hu