Első temploma a 12. században épült, ennek közelében volt az oklevélben először 1265-ben említett Byk falu. Az 1400-as évektől már három Bük létezett egymás mellett, a Répce folyásiránya szerint Vincló-Bük, Egyházas-Bük és Mankó-Bük. Lakóik köznemesek és jobbágyok voltak. Az Árpád-házi királyok idején és a 14. században a Büki-család volt köztük a legismertebb. A 17-18. században a mankóbüki Horváth és a felsőbüki Nagy családból került ki több megyei vezető és várkapitány. A 19. század első felének Felsőbüki Nagy Pál volt a neves országgyűlési követe. Hatásos szónoklataiban kiállt a magyar nyelv fejlesztése és a jobbágyok sorsának enyhítése érdekében.

Az 1950-es években kőolajkutató fúrásokat végeztek a környéken. Mindenki meglepetésére 1957-ben 1282 méter mélyről kőolaj helyett 65-70 méteres vízoszlop tört a felszínre. Az 58 Celsius fokos kincs új fejezetet nyitott Bük életében. A gazdag vízforrás Szent Kelemen pápa nevét kapta meg, aki ekkor már 700 év óta a település plébániájának védőszentje volt és imájával vizet fakasztott a földből a szomjazóknak. A helyiek és környékbeliek ismerték fel elsőként a termálvíz jótékony élettani hatásait, ekkortól vált közkeletűvé az árokfürdőzés. 1962-ben készült el az első gyógymedence a fürdőben. 1979-ben, az országban tizedikként kapta meg a település a gyógyhelyi minősítést. Ekkor már egy új, negyedik településrész: Bükfürdő fejlődése is megindult.

Ma a városháza melletti parkban álló szökőkút hármas egysége jelképezi az egykori településrészeket, amelyek összekapcsolásával alakult ki Bük nagyközség 1902-ben, majd vált várossá 2007-ben, immár Bükfürdővel kiegészülve.

A Közép-Bükön lévő gótikus templom 1408-ban épült, de már akkor is egy 13. századi román templomot építettek át. A templom védőszentjének megválasztása is ősi eredetre utal. Szent Kelemen vértanú Szent Péter harmadik utódaként került pápaságra, így az egyház legkorábbi szentjeihez tartozik. Traianus császár nem nézte jó szemmel, hogy pápasága idején sokan kereszténnyé lettek, ezért a Krím-félszigetre száműzte. Az ottani márványbányában kényszermunkát végzők sorsát különösen gyötrelmessé tette az ivóvíz hiánya. A száműzött apostolutód imája közben megjelent bárány lába nyomán bővizű forrás fakadt. Ezt a jelenetet ábrázolja a jóval később fürdőjéről híressé lett kisváros, Bük templomának főoltárképe. Id. Storno Ferenc 1861-ből datálódó alkotásán Szent Kelemen pápai díszben áll, és a feltámadás győzelmi zászlajával megjelenő húsvéti bárányra mutat. Körülötte a csodálkozó és a víznek örvendező tömeg, lábánál pedig a horgony, vértanúságának jelképe. Kelement ugyanis a császár parancsára 101-ben meggyilkolták: horgonyt kötöttek a nyakába és a tengerbe vetették. A szentély központi elemei a tölgyfából készült oltár, felette a keresztre feszített Jézus szobra, valamint a tabernákulum, Farkas Lajos, illetve Körösényi Tamás 1979-ből való alkotásai.

A templom után Közép-Büköt sokáig Egyházas-Büknek nevezték. A barokk stílusban átalakított épület belsejében falkép töredékek is idéznek régebbi korokat: román és gótikus részletek egyaránt felfedezhetők az egyhajós, oldalkápolnás épületen. Tornya viszont már a barokk jegyében készült 1658-ban, majd 1732-57 között az egész épületet átalakították a kor divatja szerint barokk stílusúra. A templombelső töredékes falfestéseinek egy része még a középkorból maradt fenn, másik része a 16. századból való barokk munka. Árpádházi szent királyaink, a jogaros István és a csatabárdos László barokk szobrai kiemelkedő alkotások. A szentélyt és a keresztúti stációkat ékesítő zománcképekkel, Hertay Mária munkáival a modern képzőművészete is jelen van az ősi falak között. Az új sekrestye és liturgikus térrendezés 1979-ben készült el Trokár György tervei szerint.

A Szent Kelemen templomot a nemrégiben látványosan megújított templomkert öleli körbe. A műemléki védettségű parkban álló Mária-oszlop a 18. században készült. Közelében látható Felsőbüki Nagy Pál sírja. A reformkor neves szónoka az 1825-ös országgyűlésen nagyhatású beszédet mondott. Erre „válaszul” ajánlotta fel Széchenyi István egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

A Felsőbüki Nagy család egykori kastélya ma is a település dísze: helyén már a 16. században megerősített udvarház állt, melyet 1696-ban Felsőbüki Nagy István nádori ítélőmester kora barokk stílusban átépíttetett. A négy saroktornyos erődfalból csak egy torony maradt meg. A kastélyt a következő századokban hozzátoldásokkal bővítették, illetve több átalakítással felújították. Dísztermét Antonio Luca Colombo pompás barokk képekkel festette ki; a soproni Szent György templomot is díszítő Pietro Antonio Conti stukkókkal ékesítette és a kor számos neve szobrásza is dolgozott itt. Kívül a falat még vizesárok is körül vette, amiről Drinóczy György a 19. században is még említést tett: " Felső Büköt regényesíti egy csinos kastély angol ízlésű kerttel melyet országszerte híres Nagy Pál alakított e század elején, melyben különféle külföldi fák, csemeték és virágok virítanak. A kertnek díszét nagyon emeli a rajta keresztül folyó Répcze és kis mesterséggel készült halas tó". Ma már nincs ott víz, s az sem világos, hogy miként vezethették azt korábban oda.

1925-ben öröklés útján a gróf Szapáry családé lett a palota. 1949-ben államosították: használták TSZ-irodának, majd az 1960-as években reprezentatív szállodát alakítottak ki benne – az ország első kastélyszállóját. 1994 óta nem használták, az utóbbi években került magánkézbe. Új tulajdonosa az elmúlt időszakban gyönyörűen felújíttatta, a nagyközönség számára nem nyitotta meg. Körülötte a 4 hektáros park műemléki védettséget élvez.

Források:

utazzitthon.hu

visitbuk.hu

buk.hu

szentkelemenbuk.hu

Borítókép forrása: szentkelemenbuk.hu