Ez a sport nagyon széles körben mozgatja meg az embereket. Az elmúlt években több százan fordultak már meg óráinkon. Vannak gyerek tanítványaink is, akár 7 éves kortól, de a nők között is nagyon változatos a korosztály, több 50 feletti hölgy is jár hozzánk. Sok a többgyerekes anyuka, akikre talán még büszkébb vagyok. Gátlásaikat levetkőzve, a gyerek mellett is rendszeresen eljárnak az edzésekre - kezd bele az elmúlt 7 év történetébe Radványi Bianka rúdfitneszoktató.

Ehhez a mozgásformához nemcsak erőnlét kell, hanem hajlékonyság, valamint légiesség, hogy olyan könnyedén tudd a pozíciókat és a kombinációkat megcsinálni, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Az elején rengeteg sztereotípia övezte a rúdfitneszt. Sokan a night clubokban lévő táncos hölgyekre gondoltak, meg a vetkőzésre, de azt gondolom, ezeket a sztereotípiákat hamar sikerült lerombolni. Itt a shortra és sportmelltartóra való vetkőzés csakis azért szükséges, hogy jobb tapadást biztosítson. Persze egy csodás nőies sport, de ahhoz, hogy valaki meg tudjon csinálni egy elemet, nagyon hosszú az út. Addig mentálisan és fizikálisan is meg kell érni a feladatra. Számtalan kék-zöld folttal, izomlázzal kell megküzdeni, mert a rúd tud fájdalmat okozni, húzza a bőrt, zúzódásokat, bőrkeményedéseket okoz.

Tőlem a sportos élet nem áll messze, hisz egészen kicsi koromtól kezdve sportolok. Gyerekkoromtól atletizáltam, ami nagyon jó alapokat adott. Testnevelési főiskolára jelentkeztem, ahol igyekeztem a lehető legtöbb sportot kipróbálni. A tanulmányaim befejeztével szerettem volna a magam ura lenni, és akkor jött a lehetőség, Enikővel és Dórival közösen nyitottunk egy edzőtermet. Eleinte kangoo és alakformáló órákat tartottam, de később éreztem, hogy valami többre vágyom. Szerettem volna Sopron sportéletét is kicsit felrázni azzal, hogy elhoztam a városba a rúdfitneszt. Én magam sem tudtam, milyen nagy fába vágom a fejszémet. Úgy voltam vele, hogy nekem már fizikálisan nincs, ami feladja a leckét. Öt éves korom óta szinte napi szinten edzek, de a rúdfitnesz teljesen más. Magyarországon Pirner Alma honosította meg ezt a sportot, én is tőle tanultam, valamit olyan tornászoktól, akik tudják, milyen nehéz a tornaszeren való mozgás. Hisz a rúdfitnesz nem más, mint egy függőleges irányban végrehajtott szertorna.

De nem volt elég, hogy én elsajátítottam a sport alapjait, ezt másoknak is meg kellett tudnom tanítani. Nyilván oktatói tapasztalatom már volt, rengeteg edzést tartottam, de itt mégis más törődést igényelnek a vendégek. Itt nem elég, hogy beállok a terem elejébe és mondom, mit csináljanak. Egyrészt meg kell tudnom mutatni a feladatot, másrészt tudnom kell instruálni őket úgy, hogy sokszor fejjel lefele azt se tudja az ember, melyik a jobb és a bal keze. És nem utolsósorban segítenem kell nekik tartani, támasztani, tehát van egy fizikai kontaktus a vendégekkel, amihez viszont elengedhetetlen a bizalom.

Azoknak a többsége, akik hozzánk jelentkeznek, akkor találkoznak először ilyenfajta sporttal. Eleinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy gátlásokkal küzdő nő néhány hónapon belül egy apró shortban és sportmelltartóban egy tükrös teremben 3 méter magasan fejjel lefele pózoljon. És bizony sikerül. Én óriási alázattal vagyok a sport iránt, és hatalmas tisztelettel, szeretettel a vendégek iránt. Szerintem ezt csakis így lehet csinálni.

Amikor jelentkeznek a kezdő tanfolyamra, mindig az az első kérdés, hogy van-e korhatár, vagy ha van valakin súlyfölösleg, akkor is jöhet-e? A gátakat saját maguknak állítják fel a nők, de a 12 alkalmas kezdő tanfolyam alatt ezeket szépen, lassan lebontjuk. Nagyjából két hónap alatt, mint a rózsabimbó kinyílnak, és megtapasztalják a saját erejüket, nőiességüket, magabiztosságukat.

A közösség, ami kialakul, szintén fantasztikus. Ennek talán az a titka, hogy hasonló a hasonlóval együtt járja végig az utat. Itt nincs rivalizálás, nincs kiközösítés, ugyanazok a nehézségek és ugyanazok a gátak vannak a fejekben. Támogatják egymást a lányok és őszintén örülnek egymás sikereinek, mert látják, hogy honnan hova fejlődik a másik. Nem megjátszás, hogy megtapsoljuk a másikat.

Van még egy része a dolognak, amit sokan félreértelmeznek. Az órákon egy-egy pózt le szoktunk fotózni, pontosan azért, hogy lássuk a fejlődést, nyomon tudjuk követni testi-lelki változásainkat. A lányok egyre büszkébbek magukra, és ezt szokták posztolni. Aki nincs ebben a világban benne, félreértheti ezeket a fotókat, pedig a fotó mögött rengeteg gyakorlás, fájdalom, kudarc és abból való felállás látszik egy nagyon dekoratív köntösben.

Akit meghökkent egy-egy fotó vagy kacérkodik a gondolattal, hogy belekezdene, annak csak azt tudom mondani, jöjjön el, próbálja ki. Járja végig az utat, hogy addig, amíg valaki kiposztol egy képet, milyen utat jár be testileg-lelkileg egyaránt.

A mai Instagram-világ elhiteti velünk, hogy csak a tökéletes testtel és bőrrel lehet élni. Azonban az órákon látszik, hogy bizony másnak is van narancsbőre és striája, és egy percig nem kell emiatt rosszul éreznie magát. Azt tapasztalom, hogy ide hús-vér nők járnak, akik elfogadóak egymással. Amikor kiderül, hogy mindenki ugyanabból az anyagból van összegyúrva, és nem számít, milyen márkás ruha van rajta, vagy hogy nem kell leszorítania a derekát, akkor ez a másikra is támogató jelleggel hat.

Én már nagyon sokfajta sportot kipróbáltam és állíthatom, hogy a rúdfitnesz egy nagyon összetett sport. Erősít, formál miközben rendkívül látványos, produktív, nőies. Egyszerre formálja a testet és a lelket. Itt nem lehet alibizni, mint mondjuk egy aerobik órán. Itt bizony kőkeményen bele kell állni a gyakorlatokba. Fizikálisan és fejben is ott kell lenni, különben óriási esés lesz belőle. Jó kis mindfulness gyakorlat. Az itt és mostban kell lenni. Míg kitörések és guggolások közben lehet azon agyalni, hogy még milyen otthoni teendők vannak, addig itt teljes odafigyelés kell, és sokan pont ezért járnak, hogy kikapcsolódjanak abban az egy órában.

A titok, ami miatt már 7 éve töretlen a lelkesedés a vendégek részéről, az talán az, hogy én ezt szívvel-lélekkel csinálom. Őszinte tisztelet van bennem a vendégeim iránt, és hihetetlen boldogság számomra, amikor látom őket fejlődni.

Évente kétszer indítunk kezdő csoportot. Ami fontos, hogy itt fokozatosan építjük fel a mozgáselemeket, ahogy az erőnlét fejlődik, ahhoz igazítjuk az elemeket. Egy óra áll: bemelegítésből, erőnléti edzésből és magukból a technikai elemekből, nyújtásból. Ez mind kell ahhoz, hogy egy-egy mozdulat kecses, könnyed legyen, még ha közben fogat összeszorítva küzdünk is egyszerre a gravitációval és a fájdalommal.

Gyerekeket is oktatunk. Azt gondolnánk, hogy nekik a hajlékonyságukból adódóan sokkal könnyebb dolguk van, ami egyrészről persze igaz, de nekik is ugyanúgy meg kell küzdeniük a fájdalommal, ami tálán még nehezebb. Miután itt egy szoros kontakt van az eszközzel, ami sokszor nem kellemes, így nekik nehezebb a mentális erejüket összpontosítani. Viszont, aki egyszer megszereti ezt a sportot, és kitart mellette, annak fantasztikus testfelépítést és jellemet ad.

Ahhoz, hogy én megtaláljam ebben a sportban a sikereimet, és tudjak működtetni egy ilyen vállalkozást, hosszú út vezetett. Elég korán belecsöppentem az egyesületi sport világába atlétaként. Volt egy férfi edzőm, akinek a karizmatikus személyisége segített hozzá ahhoz, hogy megtanuljam a sport iráni alázatot és fegyelmet. A szüleim részéről is óriási támogatást kaptam, de ugyanakkor nagyon következetesek voltak és nem engedték, hogy ellazsáljam a dolgokat. Így a céltudatosságot otthonról hoztam. A főiskolán megkaptam az alapokat, oktatáselméletet, fejlődéslélektant, sportpszichológiát. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy most úgy érezzem, a helyemen vagyok, és ezáltal másoknak is tudok segíteni. 7 éve jött a lehetőség, hogy Dórival és Enikővel közösen tudjuk működtetni az edzőtermünket. Ez azóta nemhogy töretlen, de folyamatosan fejlődik. Tavaly sikerült egy sokkal nagyobb helyre költöznünk, ami tovább tágította a lehetőségek tárházát.

Egy éve lettem édesanya. A férjem és a kislányom csoda az életemben. Öt hónapot voltam vele otthon, aztán szépen lassan egy-egy órára elkezdtem visszatérni. Nyilván ez nem működhetne, ha nem lenne mögöttem egy támogató családi háttér, de hál’ istennek mindenki tudja otthon, hogy nekem a rúdfitnesz a második gyermekem, és ha egy kicsi időt kaphatok, akkor sokkal feltöltődöttebben megyek haza, ami pedig mindenkinek jó. De persze van még egy fantasztikus ember, aki az elejétől fogva velem van. Ő pedig nem más, mint a sógornőm, Szabrina, aki ugyanolyan lelkesedéssel csinálja mindezt, mint én. 7 éve vagyunk ennek a sportnak a szerelmesei. Ő is elvégezte az iskolát, így teljes értékű helyettesem. Neki köszönhetem, hogy nyugodt szívvel babáztam otthon, mert ő addig oktatta a vendégeket. Teljesen más karakter, mint én. Imádják a vendégek, mert mindig fülig ér a szája, de emellett nagyon kemény edzéseket tart. Szakmailag és emberileg is olyan értékrendet képvisel, amivel bevonzza az embereket.

 

Ami elengedhetetlen egy-egy órához, az a jókedv, a pozitív energiák, amit a közösség hoz, a fegyelmezettség, kitartás, alázat, a türelem magunkhoz. Én úgy gondolom, igyekszem példát mutatni a vendégeimnek, hogy a befektetett munka mindig meghozza az eredményt, legyen szó sportról vagy az élet bármely területéről.