A repülés hőskorában a pilóták csak nappal és derült időben merészkedtek a levegőbe, ugyanis ködben, rossz látási viszonyok közepette vagy éjszaka az efféle vállalkozások katasztrófával értek volna véget. Ma már a légi közlekedésben teljesen hétköznapi eseménynek számítanak az ún. vakrepülések, köszönhetően Vágó Pál találmányának, a nélkülözhetetlen és létfontosságú giroszkópos műhorizontnak, ami minden pillanatban megbízhatóan mutatja a horizont valóságos helyzetét, azaz a horizont síkjához képest a repülőgép bedöntési, emelkedési és süllyedési szögét. Ezen felül a giroszkóp a csatlakoztatott berendezések által biztosítja a repülőgépek folyamatos iránystabilitását, vagyis fáradhatatlan robotpilótaként, külső beavatkozás nélkül automatikusan tartja a kívánt repülési irányt és magasságot.

Vágó Pál 1889. május 24-én született Budapesten. Régi erdélyi családból származott, egyik ősét, a tordai Litteratus Vágó Györgyöt Bethlen Gábor fejedelem erősítette meg nemesi jogaiban. Apja, Vágó Pál neves festőművész, fiát gondos nevelésben részesítette. Középiskoláit a piaristáknál, egyetemi tanulmányait pedig a József Nádor Műegyetemen végezte.

Vágónak az egyetemen tanára volt a már világhírnévnek örvendő mérnök-feltaláló Bánki Donát (1859–1922) is – többek közt a róla elnevezett vízturbina és a karburátor megalkotója –, aki ez idő tájt foglalkozott a repülőgépek stabilizálásának problémájával. Bánki elgondolása helyesnek bizonyult, az általa elkészített és kipróbált stabilizátor mégsem vált be a gyakorlatban. A tanítvány, Vágó Pál ekkor saját elgondolása szerint fogott hozzá a probléma megoldásához.

Vágó Pál stabilizátora megszerkesztésénél abból az elvből indult ki, hogy a szimmetriatengelye körül nagy sebességgel forgó pörgettyű forgási síkját mindig megtartja és külső erőhatásra meghatározott mozgás kíséretében nyomatékhatással reagál.

Az 1914-ben Az önműködő ferdeségszabályozó elméleti és kísérleti demonstrációja címmel nyomtatásban is megjelentetett doktori értekezésében kimutatta, hogy a pörgettyű-inga a repülőgépeknél fellépő gyorsulások figyelembevételével is megszerkeszthető oly módon, hogy a pörgettyűtengely egy szavatolt hibahatárt sohasem lép túl.

Habár Vágó Pállal egy időben többen is dolgoztak a repülőgépek stabilizálásának a kérdésén (Wright, Moreau, Ramel, Robin stb.), neki sikerült elsőként a gyakorlatban is megbízhatóan működő stabilizátort megszerkesztenie.

1917-ben Fischamendben –, ahol katonai szolgálatát töltötte – parancsot kapott, hogy jelenjen meg a bécsi Műegyetemen. Itt egy Drexler nevű német mérnök-főhadnagy előadást tartott a pörgettyű-ingák alkalmazhatóságáról a repülőgépek stabilizálásában.

Egy demonstrációs készülék is bemutatásra került, amely szinte teljesen egyezett a Vágó Pál által már fél évtizeddel korábban feltalált és megkonstruált berendezéssel. Vagyis a németek ellopták Vágó találmányát, de az elsőbbség vitán felül Vágó Pált illeti meg, hiszen találmánya teljes leírását mintegy 150 oldalnyi terjedelemben már 1914-ben publikálta. Az ide vágó szakirodalomban ez a tény mégis szinte teljesen ismeretlen.

Persze a németek pontosan tudták, ki Vágó Pál, ezért 1918-ban a Zeiss-művekhez vezényelték, ahol olyan, a repülőgépeken alkalmazható fényképezőgépet készített, amelyeknél a térképkészítés céljából fontos volt a pontos függőleges helyzet biztosítása. Ezt a műszaki kérdést szintén pörgettyűvel vezérelt szervomotorral sikerült megoldania.

1945 tavaszán Ausztriába telepedett át, majd kivándorolt Argentínába. 1953–1954 között az Argentin Nemzeti Energia Igazgatóság munkatársa. 1982. november 10-én hunyt el Buenos Aires-ben.

Forrás: https://mek.oszk.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: A hat alapműszer (sebességmérő, műhorizont, magasságmérő, csúszás és dőlésjelző, pörgettyűs iránytű, variométer) amelyek minimálisan szükségesek egy repülőgép látvarepülési szabályok szerinti vezetéséhez. (https://hu.wikipedia.org/)