Patinás kőszobrokkal szegélyezett kőlépcső viszi a vendégeket a pálos kolostorba, amely impozáns látványt nyújt a földről és a levegőből is. Az épületegyüttesben a kiállítások mellett egy étterem és egy hotel is helyet kapott. 2023. január 27-től, péntektől a kulináris élvezetek széles választéka várja a vendégeket az egykori refektóriumból kialakított étteremben. 

 - Minden igényt kielégítő ételkülönlegességekkel, gasztronómiai remekekkel készülünk. A finom elegancia és a letisztultság jellemzi a kiváló alapanyagokból készülő fogásokat. Harmónia és egészség egyaránt megjelenik az ételeinkben, így az egészségtudatos étkezést és a kulináris izgalmakat keresők egyaránt megtalálják a számukra megfelelő ételeket - mondta el Tóth Teodóra, a Sopronbánfalvi Kolostor Hotel és Étterem divízióvezetője.

Az egykori kolostor hotelként és rendezvényhelyszínként is működik. Az egykori szerzetesi cellákból kialakított egyedi hangulatú, ugyanakkor elegáns, exkluzív szobák kiválóan alkalmasak a feltöltődésre, pihenésre.  
-  A letisztult környezet tökéletes helyszín konferenciákra, baráti vagy céges összejövetelekre, de akár egyedi hangulatú esküvők megtartására is – tette hozzá Tóth Teodóra. 

A nagy érdeklődésre való tekintettel az étterembe asztalfoglalás szükséges, amit megtehetnek az [email protected]  vagy a (+36) 99 505 895 telefonszámon.

A kolostor történelmi háttere

Kezdetek

A Sopron szélén álló Kolostorhegyet már valószínűleg a pogány időkben is szakrális célokra használták, de bizonyíthatóan csak az 1400-as években épült itt fel egy kő kápolna, majd pedig ezt tovább fejlesztve, 1482-től egy pálos kolostor.
A kolostor története a Szent István előtti időkre nyúlik vissza, 971-ben Wolfgang (későbbi Szent Farkas) bajor szerzetes térített Sopron környékén; az ő tiszteletére építettek 1441-ben kápolnát, amely 1841-ben búcsúengedélyt kapott IV. Sixtus pápától. Ekkor érkezetek a kápolnába a pálos szerzetesek is. 1483-ban Sopron városa a pálos remetéknek adta a kápolnát, hogy ott kolostort építsenek, ami még abban az évben el is készült. A kápolna mellett a város egy kúriát adományozott a rendnek, valamint egy erdőt, hogy az ottani fát használhassák az építkezéshez. 
1495-ben építési munkálatok folyhattak a kolostorban, a szerzetesek ugyanis 600 fali téglát és 400 darab padlótéglát vásároltak a várostól, ekkor alakulhatott ki a kápolna és az ablakok gótikus formája. 

Kolostor virágkora

A 16. század elején ismét bővítésekre, korszerűsítésekre és díszítésekre került sor az ekkor már 30 szerzetes otthonául szolgáló kolostorban. A 16. században egyre közkedveltebb lett a kolostor. A zarándokok mellett gazdag városi patríciusok támogatták, számos végrendeletben hagyatékaikat, birtokaikat a kolostorra hagyták. 
A kolostor virágzása csak a törökök előrenyomulásával szakadt meg, akik elől a szerzetesek Bécsújhelyre menekültek. A törökök 1532-ben felgyújtották az épületet, a szentély azonban nem károsodott számottevően. A szerzetesek visszatértének első írásos említése 1637-ben történt. A város és a kolostor egy hamisított oklevél miatt közel 26 évig pereskedett, ami végül közös megegyezéssel zárult. 
1636-ban végül Pázmány Péter rendelte el a noviciátus felállítását, a kolostor újraépítését, bővítését, funkcióinak kiterjesztését.  
A kolostor homlokzatán található felirat szerint 1643-ban épült fel a rendház. Az építkezés munkájában a Széchényi, az Esterházy és a Csáky család mellett a rekatolizált Nádasdy Ferencnek volt döntő szerepe, aki a templomban oltárok felállításáról is gondoskodott. A kolostor felszentelésére 1669. szeptember 8-án került sor. 
Az emeleti helyiségben 1756-64 között pálos főiskola működött.  1787-ben II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, így a pálos rendet is. A gazdátlanul maradt épület funkciója ezután többször változott.

Funkcióváltások időszaka

A kolostort a 19. század elején cukorgyárrá akarták alakítani, ám ez elhelyezkedése miatt nem bizonyult praktikus ötletnek. Így a brennbergi szénbánya tisztjei kaptak benne szállást. Napóleon csapatai Sopron 1809-es megszállásakor katonai kórházzá alakították az épületet. Ezután ismét lakóépületként funkcionált.
 A noviciátust ekkoriban Széchenyi István gazdasági tevékenységének köszönhetően például selyemhernyó-tenyésztésre használták. 1857-1886 között helyőrségi kórházként hasznosították az épületet. 
1892-ben a mayerlingi karmelita apácák vásárolták meg a rendházat, majd alakították át. Az apácák 1892. októberében költöztek be a kolostorba
A kommunista rendszer államosította a kolostort, melyet elmegyógyintézetként, majd szociális otthonként hasznosítottak.
A „csend szállodája”
A használaton kívüli, romló állapotú kolostorépületet 2004-ben Kovács Gábor üzletember, a KOGART Holding és NISTEMA Kft. vásárolta meg, restauráltatta és új funkciót adott az épületnek. Hotelt és meditációs központot hozott létre az egykori rendházból.
Az épület rekonstrukciója felkeltette a magyar műemlékvédelmi szakma figyelmét is, 2011. áprilisában ICOMOS Díjat kapott meg az épület.
2015-ben vette át az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont. Azóta szállodaként, étteremként és rendezvényhelyszínként működik, valamint kiállítótérként is látogatható.

Felhasznált irodalom: 
Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolosor kutatása IN. Soproni Szemle 2010. 2. szám
Zöldi Anna: A csend építészete: Megújult a sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor IN: Atrium, 2010. (15. évf.) 4. sz. 45-55. old.
https://www.banfalvakolostor.hu/ 
https://epiteszforum.hu/a-sopronbanfalvi-volt-palos-karmelita-kolostor-ujjaszuletese 
http://hazai.kozep.bme.hu/wp-content/uploads/2014/05/Sopronb%C3%A1nfalva-A-csend2.pdf