Egy trükkös ragadozó, ami ellen képtelenek védekezni a nagyvadak is

A környékünkön különlegesnek számító vadállatokat ábrázoló rendkívül vegyes kép egyik legkiemeltebb eleme egy ragadozó: az aranysakál. Ez egykor őshonos volt hazákban, majd hosszú időre eltűnt. Azonban, az utóbbi esztendőkben ismét feltűnt hazánkban, a déli megyékben. Onnét olyan ütemű hódítóútra ment, hogy lekerült a védett fajok listájáról. Szép lassan aztán elérte Sopront is – az elvétve történő megfigyelések után tavaly már el is ejtették az első példányokat városunk északi határán, hegyes vidéken.

A környékünkön még viszonylag ritka aranysakált sokan összetévesztik a rókával – valójában számos eltérő adottsága van a két állatnak. - Az aranysakál viszonylag magas, nagy testű állat, amely erős csontozattal büszkélkedik – kezdte így az állat részletezését Dr. Sándor Gyula, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének egyetemi docense. - Ez nagyon jól megkülönbözteti a rókától. emellett sötétebb színe, és rövid, tömzsi farka is segíthet az azonosításában, ugyanis a róka farka hosszabb, és lompos – fűzte hozzá.

Az aranysakálról felettébb sokat beszélnek mostanában a vadászberkekben. Ennek oka, hogy a ragadozó új kihívást jelent a szakemberek, és a vadak számára egyaránt. Olyan kihívást, amelyet nem szabad félvállról venni. Vajon az aranysakál mekkora veszélyt jelent a vadállományra?  

 - Ez egy sikeresen vadászó faj – szögezte le az egyetemi docens. - A rókával szokták összehasonlítani, pedig van közöttük egy óriási különbség: míg a ravaszdi magányosan vadászik, az aranysakál párban, vagy akár falkában is. Eredményességét viszonylag nagy mérete is fokozza. Így az ő zsákmányspektruma felfelé is tud tolódni, tehát elejthet őzgidákat, dámborjúkat, és vaddisznómalacokat is. Ezt úgy hajtja végre, hogy amíg a csapat egyik tagja elcsalja, vagy elhúzza az anyaállatot, a másik lecsap a kicsire – részletezte, majd hozzáfűzte: sokáig kérdéses volt, hogy ez valóban így van-e, azonban a gyomortartalmas vizsgálatok révén ma már tudjuk, hogy igen.

Az aranysakál hatékonyságát mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy Somogy megye környékén, ahol először felbukkant, a vadak utódnevelése sokkal kevésbé sikeres. Az ottani szakemberek elmondásuk szerint alig látnak olyan állatokat, amelyek a kicsinyeiket vezetik, ugyanis a fiatal egyedeket a sakálok megfogják.

A vadászok a jogszabályban megengedett maximális módon küzdenek, hogy megoldást találjanak a problémára – a vadak ugyanis képtelenek küzdeni az aranysakál ellen, mivel elszoktak attól, hogy védekezniük kell valamilyen természetes ellenséggel szemben. 

 Az állat, amelyik várakat épít Sopron környékén

A hód szintén egy olyan faj, amely hosszú idő után tért vissza Sopron környékére – a különbség az, hogy az amerikai hódot mesterségesen telepítették be. Az akció olyan jól sikerült, hogy a hódpopuláció most már komoly gondokat okoz a környékünkön, például Egyházasfalunál.

- A hód életmódjának szerves része a fák kidöntögetése és kirágása – tudtuk meg az egyetemi docenstől. - Ez komoly kárt okoz az erdőgazdálkodóknak, és a vízügyi szakemberek dolgát is jelentősen nehezíti, hiszen a folyóvizek eltorlaszolásával komoly árvizeket okozhatnak. Ezek miatt ennél a fajnál is felmerült a vadászat kérdése, amennyiben a létszámuk jelentősen növekedne – emelte ki.  

A szirtek akrobatája, amelyik a háború alatt szökött ide

Előfordulnak olyan fajok is Sopron környékén, amelyek gyakran fakasztanak szakmai vitákat azzal kapcsolatban, hogy őshonosak-e, vagy sem. Az egyik ilyen a muflon. - A muflont az 1900-as évek elején szándékozták betelepíteni környékünkre, hogy színesítsék a nagyvadállományt – mondta el az egyetemi docens. – A muflonokat eredetileg zárt kertben tartották, de a háborúban megsérültek a kerítések, és néhány egyed megszökött. Sopron tájékán ma is csak elvétve találkozhatunk a fajjal, legfőképpen a Dudlesz erdőben – tudtuk meg a szakembertől, aki hozzáfűzte: leginkább azt szokták az állat szemére vetni, hogy a letapossa a sziklagyepek növényzetét, ugyanis szereti ott süttetni magát a napon.  

Az erdők koronás királya

A hazai szakemberek véleménye egy másik faj őshonosságáról is megoszlik - ez Európa egyik legfenségesebb nagyvadja, a dámvad. – Egyesek őshonosnak, míg mások egyszerűen csak betelepített fajnak tekintik a dámszarvast – szögezte le Dr. Sándor Gyula. – Ez a kérdés Sopron környékét is érinti, hiszen a Dudlesz-erdőben gyönyörű állományok pompáznak. Azt szoktam mondani a szakmai vitáknál, hogy a dámvad őshonosságának kérdését nem is érdemes felvetni, ugyanis a faj annyira harmonikusan illeszkedik hazánk faunájába, hogy ha sohasem volt itt korábban, akkor is megtalálta itt a tökéletes élőhelyet, amelyet ékesen bizonyít, hogy a hazai dámvadállomány nemzetközi szinten sok tekintetben viszi a prímet – hangsúlyozta büszkén az egyetemi docens, aki hozzátette: a faj őshonosságának igazolásához, vagy cáfolásához amúgy is nagyon távolra kéne utaznunk az idő síkján.  

A sokak által szeretett „prémtelepszökevény”

Vannak olyan érdekes állatok, amelyek csak ritkán fordulnak elő Sopron környékén, de olyan kuriózumnak minősülnek, hogy érdemes róluk szót ejteni. Az egyik ilyen a mosómedve. A környékünkre betévedő szerény populáció annak köszönheti létét, hogy a sok generációval ezelőtti felmenőik megszöktek közép-európai prémtelepekről. Az igazán éber természetjárók nagy ritkán pedig nyestkutyával is találkozhatnak, amely Keletről tévedt városunk közelébe.