1825. augusztus 10-én született Baján. Tanulmányait félbeszakítva apja halála után volt kereskedő, lakatosinas, molnár, kőműves, majd 1842-ben beállt katonának. Közlegényként kezdte, 1848-ban már hadnagy volt Radetzky tábornagy Észak-Itáliában állomásozó osztrák seregében. Itt részt vett a Piemont elleni harcokban és a kegyetlen milánói megtorlásban. Ennek hatására 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és a piemontiakhoz állt át, ahol egy magyar légió megszervezésével és vezetésével bízták meg. (Corpo speciale di truppe ungheresi)

Így részt vett az 1848–49-es olasz függetlenségi mozgalomban és támogatta Károly Albert szárd–piemonti király olasz egyesítési törekvéseit. A novarai vereség után csapata részben feloszlatta önmagát. Akik kitartottak a forradalom eszméi mellett, azok Badenbe mentek és csatlakoztak a helyi forradalmi mozgalomhoz. A forradalmat itt is leverték, és Türr menekülni kényszerült a Habsburg Birodalom megtorlása elől.

Winkler Lajossal – az 1849-ben Velencében szervezett magyar légió vezetőjével – részt vett a mazzinista összeesküvésben, az 1853. február 6-án kitört sikertelen milánói felkelésnek is részesei voltak. Winklerrel együtt elfogták és Tuniszba száműzték őket.

A krími háború kitörésekor a brit seregbe állt be, ahol magas rendfokozatot kapott. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hogy hadianyag-beszállítási kötelezettségeinek eleget tegyen, azonban egy volt tiszttársa felismerte és feljelentése nyomán elfogták, Bécsbe vitték, ahol a hadbíróság halálra ítélte. Ezt Viktória brit királynő közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és szabadon bocsátották. 1856-ban az Oszmán Birodalomban részt vett a cserkesz háborúban az oroszok ellen, de 1859-ben újra olasz földre ment.

1859-ben, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, több honfitársával együtt Türr is odasietett, hogy az Ausztria elleni háborúban részt vegyen. Itt Giuseppe Garibaldi mellett szolgált. A villafrancai fegyverszünet után ismét Garibaldi mellé állt mint annak hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely végül bevette Palermót. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki, itt kapta meg társaitól kitartásáért a „rettenthetetlen magyar” címét.

Döntő szerepe volt a milazzói ütközetben aratott győzelemben is. Nápoly bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt Viktor Emánuel szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá.

1861. szeptember 10-én Mantovában feleségül vette III. Napóleon császár unokahúgát Lucien Bonaparte unokáját, Wyse-Bonaparte Adélt. Az 1860. október 1. és 2. között zajló volturnói csatában a tartalék haderőt irányította és nagy szerepe volt a küzdelem megnyerésében.

 Az 1867-es kiegyezést követő általános amnesztia után visszatért Magyarországra. Ekkor alapította meg a központi népnevelési kört, amely azonban fiókjaival együtt megszűnt az 1870-es évek elején.

A Ferenc-csatornát az 1870. XXXIV. törvénycikk által becikkelyezett engedély alapján ő vette át üzleti használat végett. Ennek során került kapcsolatba a Ferenc-csatorna építésének főmérnökével, s egyben honfitársával, Gerster Bélával. 1876-ban Gerster Béla és Ferdinand de Lesseps társaságában részt vett a Panama-csatorna legjobb átvágási nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában.

1881. május 18-án a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a Korinthoszi-földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerstert bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Ennek építésében még négy magyar mérnök – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt. Az elkészült művet 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné ünnepélyesen felavatta, majd a mesterséges vízi utat 1893. október 28-án megnyitották a hajóforgalom előtt.

A korszerű vízhasznosítás egyik úttörője volt hazánkban. Több írásban sürgette a vízi utak fejlesztését, csatornák és öntözőtelepek építését.

Munkájának eredménye volt a Ferenc-csatorna (1871-93). A Duna–Tisza–Duna-csatorna (másként Ferenc-csatorna) Délvidéken, a Duna és a Tisza között folyik. A csatorna Bajánál kezdődik, majd Bezdán, Zombor, Sztapár, Verbász érintésével, Szenttamáson keresztül Bácsföldvár előtt kettéágazik, és Óbecsénél csatlakozik a Tiszába.

1870-től sokat fáradozott egy francia, olasz és osztrák–magyar szövetség létrehozásán. A nemzetközi békekongresszusok (Universal Peace Congress/Congrès universel de la paix) Budapesten tartott VII. ülésén (1896. szeptember 17. – szeptember 22.) ő elnökölt.

A halál 1908. május 3-án érte Budapesten. A kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Forrás:

Dániel Anna: Így élt Türr István. Budapest: Móra Kiadó. 1925.

Gonda Béla: Türr tábornok. Budapest: Baja város közönsége. 1925.

Türr István, a „rettenthetetlen magyar” - KKBK (archive.org)

III. Béla Gimnázium, Baja - Történetünk: Diákunk volt: Türr István (archive.org)