Soproni bor a Magyar Királyság ékköve.

Az 1200-as évek végére a soproni borok, királyi elismerésként vámmentességet kaptak, kereskedelmük ezzel új szintet ért el. A minőségi bortermelést a 1300-as és az 1400-as években Bajorországból érkező német telepesek, a későbbi poncichterek, tovább erősítették. Ismeretes, hogy több száz kilométerről kocsikaravánok keltek útra minden évben, főleg Sziléziából, a soproni borért. A török idők sem tudták megtörni ezt a felfelé ívelő pályát, így a XVII. századra Európa egyik legjelentősebb borkereskedelmi központjává nőhette ki magát Sopron.

A falak ereje nem a kövekben vagyon… Mint ahogyan a borvidék ereje sem a szőlőtőkékben, a terroirban…

A címben szereplő mondat a híres egri várkapitány, Dobó István szájából hangzott el 1552-es ostrom során. A soproni borvidék bár a török vészt sikerrel átvészelte, de legfőbb felvevőpiacának, Sziléziénak porosz megszállását, majd a nemsokkal rákövetkező Napóleoni háborúk pusztításait már nem. A bor ára, és ennek következtében a szőlőültetvényeké is zuhanni kezdett, félő volt, hogy egyre több gazda szántja be korábbi virágzó szőlőskertjeit. Ám a szívós, szorgalmas poncichterek inkább a lehetőséget látták meg a kilátástalannak tűnő helyzetben. Megszilárdították, kibővítették korábbi birtokaikat és kitartó munkával újra felvirágoztatták a borvidéket.

Egy fehérboros borvidék pusztulása…

A harmadik nagy csapás a Soproni borvidék évezredeken átnyúló történetében a XIX. század végén történt. A filoxéravész 1880-as években kezdett egyre nagyobb teret hódítani. Sopron ültetvényei, melyek addig jellemzően fehérborukról voltak messze földön híresek, néhány év alatt elsorvadtak. Az egykor volt fehérboros vidék viharos gyorsasággal tűnt el a történelem színpadjáról. Ám a „romokon” új borvidék kezdett kiemelkedni az 1900-as évek elején. A szorgalmukról és kitartásukról messze földön híres poncichterek ezúttal sem hagyták, hogy évszázados borkészítési tudásuk és biztos jövedelmük a semmibe vesszen. Sopront a Kékfrankos fővárosává emelték évtizedek kemény munkájával. Amilyen ügyesen bántak a fehér szőlőfajtákkal, ugyanolyan szakértelemmel nyúltak a vörösborokhoz is. Így lett Sopron a mindmáig a Kékfrankos fővárosa.

Forrás: Soproni Borvidék Facebook oldala 

Borítókép: Soproni Borvidék Facebook oldala