Látva Adrienn képeit, Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című verse jut eszembe.

„És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány.”

Ugyan itt nem tinta, hanem ceruzák vannak, de abból több száz árnyalatú. Ahhoz, hogy életre kelljenek a képek, bizony rengeteg rétegre van szükség. Sokszor nem is gondolnánk, hogy például a hó ábrázolásához milyen sokféle árnyalat szükséges. 

Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Komolyabban 17 éves korom óta foglalkozom vele – kezdi a mesélést Adrienn. - Teljesen autodidakta módon tanultam meg. Rengeteg gyakorlással kísérleteztem ki a mostani technikámat. Az elméleti részeket, mint például a színelméletet külföldi mesterek YouTube-videóiból ismertem meg.
Napi szinten rajzolok, ha boldog vagyok vagy ha szomorú, akkor is rajzolok. Ez nekem egy terápia is. Hihetetlen módon el tudok mélyülni a rajz világában és ezzel együtt a saját lelkivilágomban is. 

A kihívás számomra a nagy méret, mert így sokkal szebb, kifejezőbb a rajz. Régen azt mondták nekem, színes ceruzával nem lehet fotórealisztikusan rajzolni. Azt gondolom, bizonyítottam, hogy ez nem igaz. Közgazdász végzettségem van, a rajzolás csak hobbi, bár nagy vágyam, hogy ezzel foglalkozhassak hivatásszerűen.
A legtöbb megrendelésem portréra érkezik, de kedvenceim az állatok és a különböző textúrájú anyagok megjelenítése. Szeretek történeteket mesélni. Fontosnak tartom, hogy ha valaki ránéz egy rajzomra, valamilyen érzést váltson ki belőle. Nagyon érdekesnek találom, hogy ugyanaz a kép teljesen mást jelent nekem, mint másoknak. 

A színes ceruzával való munkának az a nehézsége, hogy rengeteg réteg kell rá, a végleges szín csak a papíron alakul ki. Nem olyan, mint a festék, hogy kikeverünk egy színt és azt váltogatjuk, hanem itt extrém sokat kell színezni. Aprólékos munka. Először felskiccelem a vonalrajzot és az arányokat, majd utána részenként kezdem el a munkát. Szoktam csinálni gyorsított videókat a munkamenetről, hogy lássák, hogyan készül el egy rajz, ami sok esetben 50 munkaóra. Ezeket a tartalmakat imádják a közösségi felületeken a követőim. Kis bepillantást nyernek a kulisszák mögé.

Alapvetően a művészvilágba még nem sikerült betörnöm, de nem is bánom, mert én azoknak az embereknek akarok alkotni, akik szeretik a munkáimat. Eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam, így a motivációm is töretlen. 

Külföldről szerzem be azt a speciális papírt, amire rajzolok és a ceruzákat is onnan rendelem. Közel 300 darab ceruzám van.

Azért olyan élettel teliek a képek, mert rengeteg színt használok. Ha például egy rókát rajzolok, ahhoz szinte minden egyes színt felhasználok. A narancs mellett kell bele kék, lila, de még rózsaszín is. 

A rajzolás nekem békességet ad. Szeretek alkotni, és végtelenül jó érzés, hogy létrehozok valamit. A másik szenvedélyem az írás. Tavaly írtam egy regényt, amit a saját rajzaimmal illusztráltam. Ez a két kreatív tevékenység az, amit a végtelenségig tudnék csinálni. 

A rajzolást grafitceruzával kezdtem, de valahogy hiányzott valami. A festéssel is próbálkoztam, de soha nem tudtam olyan részletgazdag lenni, mint színes ceruzával. Így maradtam ennél a technikánál. Fantasztikus érzés, hogy az, ami az egyik pillanatban még csak a fejemben létezik, néhány óra múlva a papíron is megjelenik.
Imádok történeteket mesélni, legyen szó írásról vagy rajzról. Az egyik kedvenc sorozatom az állatvilág törékenysége, ezeket a képeket imádtam csinálni.

A rajzban nagyobb sikerem van, mint az írásban, hisz egy rajz azonnali vizuális élményt ad, míg egy 400 oldalas könyvet elolvasni nagyobb erőfeszítés. De folyamatosan írok, abba sem tudnám hagyni. Így ez a két terület kiegészíti egymást. 

Szerintem óriási tévhit, hogy a rajzoláshoz tehetség kell. Én például nem tartom magam tehetségesnek, csak nagyon sokat gyakoroltam és dolgoztam azon, hogy egyre jobb legyek. Szerintem megtanulható a technikai rész. A történetmesélés az, amihez talán kell kreativitás. A többi csak szorgalom és kitartás kérdése.