Él egy legenda, miszerint amikor a ferences barátok a 13. század végén Sopronba érkeztek és le szerettek volna telepedni a városfalakon belül; éppen akkoriban kapartak elő a polgárok legelésző kecskéi egy kinccsel teli ládikát. A hű keresztények ezt a kincset ajánlották fel a barátoknak templomépítésre. Hogy ennek a történetnek a valósághoz nincs köze, abból is sejthető, hogy a Fő téren a templomtorony alján lévő bejárat felé tartó érdeklődő a torony homlokzatán kőből kifaragott kecskés címert, felette pedig kecskefejet láthat. A kecskés címer egy régi soproni patrícius család, Gaisselék jelképe. Gaissel Henrik (a Geiss német szó kecskét jelent), az 1379-es telekkönyv tanúsága szerint Sopron egyik leggazdagabb, ám gyakran hatalmaskodó polgára volt, aki három és fél házat birtokolt a városban. 1370 körül gyilkossági ügybe keveredett, valószínűleg része volt Büki János soproni polgár megölésében. Ausztriába menekült és Isten előtt úgy vezekelt, hogy ingatlanjait az egyháznak adta. Más forrás szerint Henrik bátyja, Miklós adományozta a vagyont a ferenceseknek, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. Miklós apja nyomdokain járva fontos szerepet töltött be a városvezetésben az 1360-99. közötti időszakban, ezt megelőzően Nagy Lajos király seregében katonáskodott. Nagy Lajos számos ferences kolostort alapított, így az ő példáját követhette Miklós a soproni ferencesek Szűz Mária templomának reprezentatív kiépítésére történő adományozással. Őt ábrázolja az egykori kolostor kerengőjében feltárt Golgota és a Káptalan teremben őrzött Donátor szobor, valamint a Gaissel család tulajdonában volt az az 1400 körülről származó kecskefejes bőr tornapajzs is, mely eddigi ismereteink szerint egyedülálló a maga nemében Magyarországon.

A ferences rend 1260 körül telepedett meg Sopronban. Először kolostoruk legfontosabb részeiként a cellákat, a káptalantermet, a konyhát és egy kisméretű kápolnát építették meg. Ezek a legrégibb részei az épületegyüttesnek, mely az akkoriban kialakuló vásártér déli végében kapott helyet egy üres telken, alatta a római város romjai voltak. A szentély bal oldalán a legújabb kori kutatások során előkerültek a római kori magtár faltöredékei és a kolostor udvarán Isis istennő szentélyének maradványait találták meg. 1270 körül szentmargitbányai faragott kőből kezdték építeni templomukat, nagy ablakokkal megvilágított kora gótikus csarnokként. A hajó az egyszerűség jegyében épül fel kehelyfejezetekkel, boltozás nélkül, a nyugati oldalon volt jellegzetes gótikus kapuja.  Toronnyal ekkor még nem rendelkezett. Hajóboltozatát és orgonakarzatát a 15. században emelték, nagyrészt a gróf Fraknói Pálné végrendeletében hátrahagyott pénzből. A magyar kora gótikus építészet egyik legszebb példája. A 15. század elején a templom 47 méteres tornyát a Gaissel család adományából építették fel, figyelemre méltó a bejárat feletti szépséges Köpönyeges Madonna freskó.

 Mátyás király 1490-ben elrendelte a soproni ferences egyház megreformálását. Ez a kolostori élet hanyatlásának lehetett a jele. Új főoltárt is állítottak a szentélybe, ami késő gótikus szárnyasoltár lehetett, ám sajnos nem maradt fenn. A folyamatos épületkarbantartás tanújele a polgármester intézkedése 1504-ben, mely szerint egy polgár építkezésre szánt tíz fontját a kolostor ne egészében készpénzben, hanem azzal egyenértékű építőanyagban: 2000 tetőcserépben, két köböl mészben, 100 padlótéglában és maradékként 17 schilling készpénzben kellett, hogy megkapja.

1553-ban, majd négy további alkalommal: 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlés helyszíne volt a templom. Ezen eseményekről ma egy fehér címerpajzs tanúskodik a főoltártól jobbra, a szentély falán.

A 1590-es földrengés után Sopron városában bevezették a templomatya intézményét. A városi tanács által kinevezett templomatyák elsődleges feladata az volt, hogy tevékenységükkel megteremtsék az anyagi feltételeket a szerzetesek vagy plébánosok ellátásához, a liturgikus feladatokra szükséges eszközök beszerzéséhez, illetve a kolostorok és templomok folyamatos karbantartásához.

A 16. századtól kezdve több előkelő család választotta a ferences templomot, a káptalantermet, az alattuk húzódó kriptákat vagy a kerengőt örök nyughelyül. Számos síremlék tanúskodik ma is arról, hogy többek között a Czirákyak, az Esterházyak és a Széchényiek is temetkeztek itt egészen 1780-ig, míg Mária Terézia közegészségügyi rendelete be nem vonta a templomokban való temetkezés jogát.

Két királynénak, Gonzaga Eleonóra Annának és Pfalz-Neuburgi Eleonórának került a fejére korona e templomban 1622-ben, illetve 1681-ben; a pozsonyi pestisjárvány miatt pedig 1625. december 8-án itt koronázta királlyá III. Ferdinándot Pázmány Péter esztergomi érsek. A szűk alapterületű templomban tartott szertartásra csak az udvari, rendi és városi elit juthatott be.

1676-ban nagy tűzvész pusztított Sopronban: leégett a templom tetőzete, elpusztultak a fa berendezési tárgyak. Ezt követően alakították barokkos stílusúra, elkészült a nyugati oldal főhomlokzata és a ma látható berendezés nagy része, a rokokó szószék és főoltár is. Utóbbinak az oltárképe Mária mennybevitelét ábrázolja, Anton Löscher bécsi mester alkotása 1751-ből.

A templom belsején jól érezhető több építészeti kor stílusjegyeinek együttes megjelenése: a levéldíszes vagy torz emberfejjel ékesített gyámkövek a középkorból; a boltozat esti, csillagos égboltja és a pillérek márványozó festése a 16.századból származik. Ekkor készült el a két oldalsó zenekarzat, a kolostor felőli oldalon két kecskefej is díszíti az egyiket. A templom két szószékén is felfedezhető e kettősség. A korábbi, látszólag egyszerűbb szószék eszmeileg értékesebb, hiszen a történet szerint innen prédikált a kereszt megvédése érdekében Kapisztrán Szent János ferences szerzetes, aki a pápa utasítására a török ellen hívta csatába a hívőket. A szószék eredetileg fából készült, ám később márvánnyal burkolták be, mert a kései utódok szét akarták hordani, még ha szálkánként is. A másik, gazdagon díszített, 18. századi szószéket arany színben pompázó levelek, szobrok, domborművek ékesítik.

1787-ben II. József feloszlatta a koldulórendeket, így a ferences rendet is. A templomot elhanyagolták, az 1790-es évek végén szénatárolásra használták. 1802-ben a bencések kapták meg a templom és kolostor épületegyüttesét. A 19. század végén id. Storno Ferenc restaurálta a templomot, visszaállítva annak eredeti gótikus stílusát. A bencések használták a templomot és a rendházat egészen 1948-ig, amikor kiköltöztették őket és kolostorukat egyetemi, majd középiskolai kollégiummá alakították. A bencések az 1990-es években kapták vissza a templomot és a mellette álló kolostort.

Források:

funiq.hu

varlexikon.hu

Nemes András: A soproni ferences-bencés templom és kolostor. A Bencés Templom kiadványa, Sopron, 2009.

Borítókép: Máthé Alexandra