Sarród nevének eredetére többféle magyarázat is született: egyes vélemények szerint az első szótag a sár szóból származik, a „d” régi kicsinyítőképző kisebb településre utal; mások szerint Sarród neve a nád-, sás- és gyékényaratással hozható összefüggésbe, ugyanis a sarló nevű aratóeszközt errefelé saró-ként szokták emlegetni. A Fertő és a Hanság közötti kiemelkedésre épült, tengerszint feletti 112–113 méteres magasságával még így is a környék egyik legalacsonyabban fekvő része. A község időjárása is szélsőségesebb környezeténél: az Alpok közelsége miatt a Bécsi-medencén, Lajtán és Duna-völgyön át beáramló légtömegek miatt alig van nap, hogy a szél ne fújna. A szélcsendes napok száma évente csupán 30-40. Az északi szelet „fű”-szélnek, az esőt hozót „ó”, vagy „gyuk”-szélnek nevezik.

Sarród a legrégibb lakott területek közé tartozik a környéken, ennek eleink is számos bizonyítékát lelték: Széchenyi Béla gróf 1874-ben a kiszáradt Fertő medrében kőkorszaki maradványokra bukkant. Feltevése szerint itt volt a lakóhely, a dombokon pedig a temetkezési hely. 1890 körül Scheffer Ákos kapuvári ügyvéd a vízparton 6 csontvázra lelt, melyek sásból font derékaljon feküdtek. Pokker Mihály sarródi tanító az 1930-as években a bronzkor első részében élt, zsugorított csontvázat talált, mellette agyagedényt. Római leletek a Keréktó-dűlőből kerültek elő. A környéken a honfoglalás után, a 9. században besenyő telepítés történt. A letelepült magyaroknak, valamint a besenyőknek védelmi feladatuk volt a nyugatról érkező támadások ellen.

Sarród első név szerinti említése egy 1313-as oklevélben fordul elő, amelyből kitűnik, hogy rendezett falu és bírója is van. Helyi viszonylatban számottevő központ lehetett, valószínűleg végvár szerepet töltött be a Hanság peremén. Erre jól védhető mocsaras környéke tette alkalmassá. A falu 1334-től az Ostffy, a Fertő-rév 1420-tól az Osl-családé. 1558-ban I. Ferdinánd császár Nádasdy Tamásnak adományozta több más környékbeli birtokkal együtt. A Wesselényi-féle összeesküvést követően 1671-ben Esterházy Pálé lett, aki hamarosan zálogba adta Széchényi György érseknek.

1710-ben a falu lakosságának egyharmadát a pestisjárvány elpusztította. A helyiek fogadalmat tettek, hogy amelyik nap a járvány megszűnik, annak a napnak a szentje tiszteletére szobrot emelnek és búcsúval is megszentelik. A járvány 4 évvel később, 1714. szeptember 4-én, Rozália napján ért véget. A szobor ma is áll a Fő utcán, egy 1741-re elkészült Pestis-szoborcsoport részeként és a Rozália-napi búcsú hagyománya is fennmaradt.

A sarródiak életében a halászat fontos, kenyéradó szerepet töltött be. Az úrbéri egyezségben 1368-ban már bért fizettek a földesúrnak a halászati jogért, azon felül halat szolgáltattak a konyhájára. 1570-ben négy halászcsárdáról tesznek említést. Később az Esterházy hercegi hitbizománytól szerződésben meghatározott időre bérelték a halászati jogot, céhszerű szervezetben éltek és Bécsbe szállították a kifogott halat, melynek tárolására jégvermük is volt. A kocsmában törzsasztallal rendelkeztek; nádkunyhóban húzódtak meg, erős télben pedig a temető melletti tanyájukra vonultak vissza. A 19. század végén még 40-50 ember foglalkozott halászattal. 1945-ben katonai alakulatok részére szállították a halat, majd a halászati jog az államra szállt át.

A 19. század közepén aszály következtében a Fertő nagyrészt kiszáradt, egykori vizes területeit művelés alá vonták. Nedves rétjei nagy mennyiségű savanyú szénát termeltek. Ez vetette meg az alapját a korábbi halászfalvak, így Sarród híres szénakereskedelmének is. Az itteni széna eljutott Győrbe, Kőszegre és Bécsújhelyre is.

A halászat és egyéb mezőgazdasági munkák mellett jelentős volt a falu háziipara,  a helyiek ősidők óta foglalkoztak gyékényfonással. Nyersanyagot könnyűszerrel tudtak beszerezni, hiszen a falu határában megtalálták a kákaerdőket, ahonnét a levágott kákát hazaszállítva elraktározták. Így egész éven át folyt a házaknál a gyékény- és kosárfonás. A gyékényfonás majdnem kizárólag sarródi specialitás, rendelésre készítettek lábtörlőt, padlógyékényt, szatyrot. Ez még a két világháború közötti nehéz gazdasági időszakban is 300 embernek biztosított jövedelmet.

Sarród szerkezetét tekintve utcás falu szalagtelkekkel. Hagyományos náddal fedett kontyos, nyitott füstjáratú házai „végigtekintő”, vagy „leső” – azaz az utca forgalmára rálátást nyitó ablakaikkal a Fő utca két oldalán épültek fel. A Tömördi család 1930-as években épült lakóházából 2006-ra tájházat alakítottak ki, melynek berendezett helyiségei és gazdasági épületei betekintést nyújtanak a régi sarródiak mindennapjaiba. Nemcsak házaik jellegzetes berendezési tárgyait, de a hagyományos szakmák: halászat, nádaratás, gyékényfonás eszközeit is bemutatják. A hosszú fehér, keskeny ház utcai oldalán két ablak található, amelyek fölött a vakablakban egy Mária szobor őrködik, felidézve azt a régi szokást, hogy tulajdonosaik az otthonukat különböző szentek oltalmába helyezték. A lakóépület tornácának kialakítása a módosságra utalt: a gazdagabbak kőoszlopos, a kevésbé tehetősek pedig falábas tornácot építettek. A nyitott tornác a szegényebb zsellérházakra volt jellemző.

Istenháza Sarródnak már a 13. században is volt. Az 1714-es jegyzőkönyvek a templom rossz padjairól tesznek említést. Ennek az épületnek 1733-ban még nem volt tornya, 1752-ben újonnan építettek egyet és orgonát is kapott König Fülöp soproni mester műhelyéből. Az 1766-os jegyzőkönyv már sekrestyét is említ. Harangjaiból kettő Sopronban készült: az elsőt az 1760-as években Pfistermeister József öntötte, majd 1771-ben Seltenhofer Frigyes műhelyéből került mellé egy másik. A harmadikat 1854-ben öntötték Győrött. Mai alakját a Szent István vértanúról elnevezett templom az 1846-os átalakítással nyerte el.

Napjainkban Sarród egyik meghatározóbb épülete, jelképe a Kócsagvár. Az egykori rév helyén építettek fel az 1991-ben létrehozott Fertő-Hanság Nemzeti Parknak Igazgatóságának a központjaként. Közép-Európa legnagyobb, náddal fedett épülete, névadója a Fertő madárvilágának jellegzetes képviselője, a nagykócsag. E madárfaj egyben a magyar természetvédelem jelképe is, mely a védelmi intézkedéseknek köszönhetően költ újra nagyobb számban a környéken. A besenyő halászfalut szimbolizáló főépületre felfűzött kisházak oromfalát a vidékre jellemző motívumokkal díszítették. Az aulában berendezett kiállítás anyaga a Fertő-táj múltját és jelenét mutatja be, emellett a Kócsagvár rendszeresen otthont ad természetvédelmi tárgyú rendezvényeknek, időszaki kiállításoknak, konferenciáknak és erdei iskolai programoknak is. A nemzeti park létrejötte és a Kócsagvár teremtette lehetőségek egyben új lendületet, életet hoztak az 1990-es évektől Sarród mindennapjaiba is.

Források:

fertop.art

sarrod.hu

sarrodtajhaz.hu

Örökségünk a Fertő-táj. A Porpáczy Aladár Középiskola Örökségünk a Fertő-táj projektjének segédkönyve, szerkesztette: Horváth Attiláné. Fertőd, 2005.

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: visitsopron.com