T. Horváth József – vagy ahogy a legtöbben ismerik, Jocó – csendben teszi a dolgát: sok soproni kulturális esemény szinte elképzelhetetlen lenne az általa szolgáltatott színvonalas zenei háttér nélkül. Nem ő a főszereplő, mégis sokat ad jelenléte az alkalmakhoz.

– Sopron előtt – közel 20 évig – Pécsett éltem, és 15 évig voltam tagja a Szélkiáltó nevű, országos hírű együttesnek – meséli. – Valamennyien beleszerettünk – én már tizenévesen – a versek megzenésítésének világába. Mindig olyan költeményeket kerestem, amelyeknek mélyebb mondanivalójuk van, irodalmi, esztétikai tartalmakkal, értékekkel rendelkeznek.

Később – már egyéni előadóként - XX. századi magyar költők gyermekverseit zenésítette meg a Kaland című albumán, amely 1997 decemberében New York-ban a Mese-hangkazetta és videotár első nemzetközi minősítésén III. helyezést ért el. 2002-ben – a költő születésének 90. évfordulójára – készítette el Weöres Sándor: A csillagokban alszom című CD-t Kulka Jánossal és Szvorák Katival, ezt követte a Helyey László színművésszel készült Ballada a városról című album.

– Miután Sopronba kerültem, megismerkedtem Sarkady Sándorral, a kitűnő irodalmárral, költővel és pedagógussal, akinek elmondtam, hogy szeretnék megismerkedni a helyi költészettel, alkotókkal. Ekkor közel kétszáz verset adott nekem – folytatja. – Ezekből készült az Ez az a hely… című CD, amelynek mondandóját, üzenetét, Sopron iránti szeretetét azóta is örökérvényűnek érzem. Sarkady Sándor gyermekverseinek megzenésítése után készítettem a Télkergető című albumot is, ami 5000 példányban jelent meg, és mind el is fogyott. A soproni Fő téren készült az a hangfelvétel, amelyen több mint 2000 gyerek énekelt velem. Többször zenélhettem Cseh Tamás lemezein is, az ő dalai máig érvényesek, egyediek, művészete követendő példává vált számomra.

A Meglepetés! című gyermekeknek készült CD-n a soproni Kováts Adél színművésznő és Reviczky Gábor mesélt és énekelt. A Rímes, furcsa játék című albumon pedig a zeneszerző kedvenc magyar költőinek megzenésített versei kaptak helyet.

– Legjobb, ha azokat az ételeket, annak a tájnak a borát fogyasztjuk és annak a kultúráját mutatjuk be, ápoljuk, ahol élünk, mert azok a legegészségesebbek, azok a mi termékeink, az a mi életünk gyümölcse – részletezi. – Én a soproni költészettel is így vagyok. Soproninak érzem magam, és nagyon megszerettem azokat, akik itt élnek. Kedves kapcsolatom alakult ki például Rakovszky Zsuzsával, aki verseket írt a Tündérrádió című albumomra is. Korábban Weöres Sándor költészete meghatározó volt az életemben, és hihetetlenül örültem, amikor meghallottam az ő saját hangját egy hanglemezen. Még annak idején a Szélkiáltóval szerettünk volna személyes ismeretséget kötni vele, eljutni hozzá, de betegsége miatt erre akkor már nem volt lehetőség, a hangját viszont megőrizte a hanglemez. Ahányszor hallottam, mindig hatással volt rám. Talán ez volt az az élmény, amiért arra gondoltam, hogy azoknak is meg kellene őrizni a hangjukat, akik országos ismertségre tettek szert, elismert költők, írók, Sopronban élnek, Sopronban alkotnak.

T. Horváth József szeretett volna Sarkady Sándorral és Bősze Balázzsal is olyan felvételeket készíteni, amelyeken ők maguk olvassák fel a költeményeiket, erre azonban sajnos már nem nyílt lehetősége. Rakovszky Zsuzsával viszont elkészítették a Gravitáció című albumot, ahol a költő saját hangján szólalnak meg versek. Ez az út szerencsére ma is folytatódik: Zentai Lászlóval együtt dolgoztak a Voltak idők című lemezen, amit néhány hét múlva remélhetőleg már meg is hallgathatunk a költő és a zeneszerző előadásában.

– Zentai László a Soproni Füzetek főszerkesztője, én pedig az antológia tördelőszerkesztője vagyok – teszi hozzá. – Laci egyik versét már korábban megzenésítettem, és a közös munka során kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba. A Lemosott idő című kötetét és egy válogatást is kaptam tőle, olyan verseket, amelyeket megzenésítésre alkalmasnak gondolt. Ezekben a költeményekben az emberi lélek, az ember törékenysége, küzdelmei, párkapcsolatai, az embersége, Sopronhoz, a hazához való hűsége, és a szeretet fontossága jelenik meg. A Voltak idők című CD-n Zentai László mondja el jónéhány versét, illetve a Kisvárosi B. B. című novella részleteit. Egy dalt már korábban megírtam, amelyet a legnagyobb közösségi portálon eddig több tízezren tekintettek meg, most pedig még hetet, így végül nyolc dal került az albumra.

Mindezeknek az albumoknak az elkészítése mellett T. Horváth József mindig is tanított: 2006-ig Balfon volt óvoda- és iskolaigazgató, aztán tanított a Deák Téri Általános Iskolában, jelenleg pedig a Soproni SzC Vendéglátó, Kereskedelmi Technikum és Kollégiumban oktat magyar nyelv és irodalmat, történelmet és kommunikációt.

A népszavazás 100. évfordulójára két dalt is írt: az Ágfalvi ballada 1921 és a 7107 címűt.

– Körülbelül egy évvel ezelőtt láttam meg, hogy jövőre Sopron centenáriumi évfordulót ünnepel, és elkezdtem kutakodni, utánajárni az eseményeknek, mert nagyon érdekelt – mesél a két dal keletkezésének körülményeiről. – Azon gondolkodtam, hogy mivel tudnék én hozzájárulni a megemlékezéshez. Megvásároltam dr. Tóth Imrének a Két Anschluss között című könyvét, és ahogy egyre jobban belemerültem a száz évvel ezelőtti események izgalmas történetébe, két téma töltötte be egyre jobban gondolataimat. Nagyon megtetszett az az újságcím, amely a Sopron Vármegye 1921. december 17-ei címlapján volt olvasható, hogy „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk”. Forgott bennem az egész, több dallamot írtam rá, majd pedig megszületett a most hallható változat. A mai gyerekekre, diákokra gondoltam – arra, hogy ha csak ezt az egy számot megtanulják, akkor már azt is tudják, hogy népszavazás volt, és hogy ezt megvalósítani a trianoni békekötés után 1921-ben, óriási cselekedet volt. Ha már csak ennyi rögzül a tudatukban, akkor ahhoz én is hozzájárultam, hogy megértsék a száz évvel ezelőtti történéseket.

A másik dal az Ágfalvi ballada 1921 címet viseli, három magyar, hősi halált halt fiúnak és a történelmi eseményeknek állít emléket.

– Engem is meglepett, hogy ott már nem a Rongyos Gárda tagjai, hanem magyar fiúk harcoltak. Voltak köztük olyan magyar legények, akik még az I. világháborúban is részt vettek, de úrifiúk, tanuló diákok is voltak ott, akik úgy érezték, hogy most kell tenni az országért, mert nem engedhetik át a magyar területeket az osztrákoknak. Ezt a történetet igyekeztem dalba önteni, rímekbe szedni. Bármilyen furcsa, a legelső, ami megjelent előttem, egy angyal képe volt, mint egy belső hang, aki megpróbálja figyelmeztetni, védeni ezeket a fiúkat, előre megjósolva a halálukat. Először a féltés fogalmazódott meg bennem, hogy „Ne menjetek oda!” A fiúknak viszont a hazáért, Sopronért a saját belső parancsukat kellett teljesíteniük, ott kellett harcolniuk, nem lehetett más útjuk. Amikor a szöveg megszületett, akkor már világossá vált bennem, hogy én ezekkel a dalokkal tudok hozzájárulni ehhez a nagy, közös évfordulóhoz, megemlékezéshez. Ha jónak, szépnek, hasznosnak tartják, az már öröm számomra. Eddig is sok pozitív visszajelzés érkezett, sőt az egyik tanár ismerősöm kötelezővé tette diákjainak a videó megtekintését… A másik dallal kapcsolatban pedig, a legutóbbi fellépésem alkalmával történt, hogy a közönség is velem énekelte a 7107 című dalt, és a fellépés után megjegyezték, hogy ezt a számot most már sosem fogják elfelejteni…

T. Horváth Józsefnek a következő hónapra szóló terve az, hogy a 7107 című dalt közösen éneklik el a Soproni Petőfi Színház színművészeivel. A népszavazás eredménye örömteli volt akkor is, és most is, így egy jóhangulatú, vidám dalt és videoklipet kívánnak közösen elkészíteni.