Talán még a megszokottnál is felemelőbb és ünnepélyesebb volt az idén végzett licisták búcsúja, hiszen minden résztvevő - diák, tanár, szülő - érezte: ezt majdnem elvette az érettségizőktől a sors. Rendhagyó szeptemberi ballagás volt szombaton a Deák-kútnál, rendhagyó abban az értelemben is, hogy ezúttal nem az érettségi előtti izgalom fűtötte a diákokat, hanem már az egyetem kapujából, abból a bizonyos nagybetűs életből léptek vissza egymáshoz és iskolájukhoz.

- Örülök annak, hogy itt lehetek - mondta az erdei úton az ünnepség helyszíne felé ballagva Tóth Barnabás. - Nagyon sajnáltam volna, ha kimarad az életemből a ballagás és hálás vagyok most, amiért a családommal együtt bepótolhatjuk az elmaradt ünnepet. Ráadásul már az érettségi és a felvételi izgalmain is túl vagyunk, most tudunk csak a búcsúra figyelni - foglalta össze érzéseit Tóth Barnabás.

Méltó módon, ünnepélyesen és a hagyományainknak megfelelve tudjuk lezárni életünk egy meghatározó szakaszát. Nagy kár lett volna, ha ez elmarad - ért egyet Tóth András, mosolyogva végignézve a soron: „Jó újra látni a társakat, jó még egyszer végigsétálni az iskolán...”

Az énekkel, verssel, zenekari muzsikával még ünnepélyesebbé tett szertartás az erdei forrás partján mindig meghatóan szép, idén is volt mit elcsomagolni abba a képzeletbeli tarisznyába. A társaik nevében búcsúzók már igazi érettséggel néztek vissza hol megnevettetve, hol elérzékenyítve az őket hallgatókat. Tölli Balázs igazgató is éreztette, ez a ballagás más, mint a Líceum hosszú évszázadai alatt átéltek. "A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol" - idézte Illyés Gyulát, majd hozzátette:

- Az ember egy másfajta világra ébredhet a pandémia után, olyan világra, ahol a kollektív felejtés kényelme helyett a megtartás, a megmaradás kérdéseire a válaszokat önöknek kell megtalálni. Nézzenek körül! Itt van a muníció hozzá!

Egykori licistaként, iskolatársként levélben búcsúzott az öregdiákok nevében Várszegi Asztrik püspök, volt pannonhalmi főapát, aki nagy költők nagy szavai mellé a Példabeszédek könyvéből vett idézetet írta a lelkekbe: "Nagy gonddal őrizzétek a szíveteket, mert belőle indul ki az élet..."

Ehhez a szívvel élt élethez kortyoltak a ballagók - a Líceum szokásainak megfelelően - a forrás vizéből.