Eláruljuk: a Bécsi-külvárosban, a Halász utca elején járunk. Szent Miklós szobra az utca vonalának törésénél, a 3-as számú, egyszerűségében megragadó, pirosas vakolású egyemeletes középkori ház emeleti ablakai között helyezkedik el. A védett műemlék épület táblájának tanúsága szerint a ház „gótikus homlokzatú része 1485-87. között épült javadalmas papi lakóháznak. A XVI. és XVIII. században bővítették.” Helyreállítása 1969-72. között történt meg, ma lakóházként működik. A keskeny homlokzatú ház kőkeretes ablakai között az emeleten félköríves fülkében párnaszerű talapzaton áll a szobor. Lábánál felirat nélküli medalion. Jobb keze mintha sérült volna, elképzelhető, hogy eredetileg püspöki botot tartott benne, ahogy gyakran ábrázolják őt. Bal kezében a szent szokásos jelképeit tartja: könyvet és három almát fog magához. Ruházata püspöki öltözék.

Az épület egykori funkciója kapcsán ma már kevéssé ismert fogalom a „javadalmas papi lakóház”. A javadalmas, vagy még inkább oltárjavadalmas ház kifejezéssel többször találkozhatunk Sopronban, de más, a középkorban jelentős katolikus lakossággal bíró közép-európai településeken is. Jelentése: közösségek vagy tehetős egyének, családok egy-egy városi templomban oltárt alapítottak. Ennek örökös fenntartására városi ingatlant és földterületet, Sopron esetében külterületi szőlőt adományoztak. Ez utóbbiak jövedelme biztosította az oltár és a ház karbantartását, s annak a papnak - vagyis az oltárigazgatónak - a javadalmazását, aki az alapítványban meghatározott célú istentiszteleti cselekményeket elvégezte.

Hasonló oltárjavadalmas házak létesültek Sopronban több helyen is, például a mai Várkerület 37. bal oldali épületrészében Szent Borbála tiszteletére – ma is ott áll homlokzatán Borbála 1750 körül készült kőszobra. Vagy a Jégverem utca 2. alatti emeletes sarokház, ahol 1779-ig működött a Szent Dorottya oltárjavadalmas ház. A szent szobra a homlokzati fülkében látható. Az oltárjavadalmakat a 18. század végén elárverezték.

Figyelmet érdemel a Szent Miklós szobrával díszített ház elhelyezkedése is: Sopron Bécsi-külvárosnak nevezett negyedében található. A középkorban a belvárost övező városfalakon túlra is terjeszkedett Sopron, így jöttek létre az úgynevezett „külvárosok”. A külváros megnevezés kerület vagy negyed helyett soproni specialitásnak számít. A Bécsi- volt a külvárosok közül a legelső, később épült ki a Balfi-, a Győri- és az Újteleki-. Nevüket a rajtuk átvezető főutca után kapták.

A Bécsi-külvárosban kezdetben kereskedők és papok telepedtek le itt, a dombtetőn felépült a Szent Mihály-templom, Sopron legrégebbi plébániatemploma, s rajta kívül még három templomot emeltek a középkorban. Így templomnegyednek is tekinthető, nem véletlen, hogy sok itteni, XIV-XV. századi lakóház homlokzatát díszíti még ma is vallásos témájú szobor.

A Szent Mihály-templom közelében a fertői halászok népesítettek be egy utcát, más területekre iparosok, szőlősgazdák költöztek. A halászoknak nagy becsülete volt, hiszen a Fertő vidéke és a Hanság a Kárpát- medence egyik legnagyobb vízi világának számított, gazdag és sokszínű halállománnyal rendelkezett. Rangot jelentett a középkorban, ha egy szakma képviselői külön utcában telepedhettek le. A mai Halász utca elnevezés 1837-től ismeretes, a német név - Fischergasse - már 1421-ben felbukkant írásban. Mivel Szent Miklós a halászok (egyik) védőszentje is, így feltehetően nem véletlen, hogy éppen a fertői halászok utcájában kapott helyet a neki címzett oltárjavadalmas ház.

Szent Miklós ünnepének közeledtével érdemes feleleveníteni néhány jellegzetes eseményt a szent életéből, melyek egyben magyarázatot jelentenek arra is, hogyan lett Miklós adott szakmák vagy éppen a hajadonok védőszentje, és honnan származnak a szobrain, a róla készül festményeken ábrázolt jelképek.

Miklós a hagyomány szerint a Kr. u. 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, egy rokona nevelte, aki megismertette a kereszténység eszméivel. Miklós megtért és megtérése után jótékony célokra szétosztogatta vagyonát, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra városának püspökévé. Innen a püspöki ruházat ábrázolásain. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé, halálának napja pedig Miklós ünnepévé vált.

Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, így lett ő a tengerészek, halászok, utazók, kereskedők, zarándokok védőszentje.

A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény özvegyember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem volt pénze kelengyére. Az apa már azon törte fejét, hogy legnagyobb lányát örömlánynak adja, így az ő keresetéből talán a két kisebbet kiházasíthatja megfelelő hozománnyal. A dolog Miklós fülébe is eljutott, ám túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be a kéményen, így a lányoknak lett megfelelő stafírungja és megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják őket. Miklós e tettéért a hajadonok védőszentje is lett. Erre a három erszényre utal a három alma a szent soproni ábrázolásán.

Hazánkban a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, közel hatvan községet neveztek el róla, többek között Fertőszentmiklóst, Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst. Számos településen szenteltek neki templomot vagy oltárt, emeltek tiszteletére szobrot.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

kozterkep.hu

harsjozsef.hu

mult-kor.hu

Borítókép: Máthé Alexandra