A ma egységesen Várkerületnek nevezett körút házsorainak különböző a története. A külső házsor már a középkorban is ismert volt, első említése 1400-ban történt mint Schmiedgasse, azaz Kovácsszer. Ennek eredete azzal magyarázható, hogy az itt álló épületek hátsó szárnya és udvara egészen az Ikva-patakig leért, s ebből kifolyólag itt a vízigényes szakmák képviselői - kovácsok, kötélverők, kékfestők - telepedtek le. Az elnevezés 1867-ig volt használatos a mai 1-37. számozású házakra. A további rész az Ikvahídtól az Ötvös utca torkolatáig mint marhavásártér, majd Fogadószer (Wirtshausgasse) ismeretes, végül az Ötvös utcától a Széchenyi térig terjedő résznek a 19. század közepén Szénapiac volt az elnevezése.

Az Ikvahíd előtt álló Várkerület 37-es számú ház így még a Kovácsszerhez tartozott. Mai formájában a 19. század végén épült fel eklektikus stílusban Schármár János építész tervei alapján. Érdekessége, hogy korábban két egyemeletes barokk lakóház állt a helyén. A Festő köz felé eső ház a 18. században a Szent Borbála oltárjavadalmas ház volt. A javadalmas vagy még inkább oltárjavadalmas ház kifejezéssel többször találkozhatunk Sopronban, de más, a középkorban jelentős katolikus lakossággal bíró közép-európai településeken is. Jelentése: közösségek vagy tehetős egyének, családok egy-egy városi templomban oltárt alapítottak. Ennek örökös fenntartására városi ingatlant és földterületet, Sopron esetében külterületi szőlőt adományoztak. Ezek jövedelme biztosította az oltár és a ház karbantartását, s annak a papnak - vagyis az oltárigazgatónak - a javadalmazását, aki az alapítványban meghatározott célú istentiszteleteket elvégezte. Hasonló oltárjavadalmas házak létesültek Sopronban több helyen, például a Jégverem utca 2. alatti emeletes sarokházban, ahol 1779-ig működött a Szent Dorottya oltárjavadalmas ház, vagy a Halász utca 3. alatt, ahol a Szent Miklós-ház működött. Az oltárjavadalmakat a 18. század végén elárverezték.

Az épület homlokzatán kapott helyet egy szép rokokó keretezésű szoborfülkében Szent Borbála kőszobra. Az alkotást feltehetően Schweitzer György szobrász faragta 1750 körül, aki a bánfalvi karmelita templomhoz felvezető lépcső 14 szobrát is készítette. A Szent Borbála oltárjavadalmas házban kezdte meg működését a Fekete Elefánt cégérű fűszeresbolt. Annak tulajdonosa, Buschiatits János meg is szerezte a házat 1779-ben. A bolt 1835 körül költözött a Hátsókapu 8. szám alá, melynek sarkán most is ott áll a kis fekete elefánt.

Az oltárjavadalmas ház mellett előre ugró, oldalrizalitos, egyemeletes keskeny ház állt. 1896-ban lebontották mindkét épületet, és helyükre került a mai lakóház. Homlokzatának közepén fülkét alakítottak ki Szent Borbála kőszobra számára. A ház körbezárt udvarral rendelkezik. Az udvarban lévő közfalba illesztették bele az átépítést követően a Szent Borbála-szobor eredeti rokokó keretezését. Fülkéjében 1896-ban készült Szent József-szobor áll. Az egykori boltajtó keretét a hátsó oldal falába építtették be.

Városépítészeti érdekesség továbbá, hogy a ház jobb oldali szomszédja már az Ikvahídra épült rá. A rövid kis utca nem véletlenül kapta a nevét: valóban házakkal szegélyezett híd, amely alatt átfolyik az Ikva –, ám ez csak a házak patak oldali helyiségeinek ablakain kipillantva érzékelhető, az utcáról nem látható.

Borbála Nikodémiában élt a Kr. e. 4. században. Egy előkelő pogány úrnak, bizonyos Dioszkurosznak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint az apa nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreeső, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Órigenész alexandriai bölcsről, és írt neki, kérve, ismertesse meg Krisztus tanításával. Órigenész elküldte hozzá Bálint nevű papját, aki titokban megkeresztelte. Eközben apja, hogy lánya kedvében járjon, fürdőházat építtetett neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, tornya falába pedig egy harmadik ablakot vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioszkurosz erre féktelen haragra gerjedt és meg akarta ölni lányát. Borbála a pusztába menekült előle, de két pásztor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Maximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, s mikor azt megtagadta, újra megkínoztatta, majd börtönbe vettette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedőnek mennyei vőlegényként, vigasztalta, erősítette. Erre a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségének tulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égő fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergette végig a város utcáin. Imádságára Isten angyala ruhával borította be testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálra ítélte; ám a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte Borbálát. Hazatértében azonban a "mennyből tűz szálla reá és megemészté őt." Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik Borbála oltalmát. Ezért szokták rávésni képét a vészharangra, és lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ő lett a tüzérek védőszentje. Oltalmazójuknak tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje is lett. Pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni.

Ünnepe december 4-e. A Borbála-nap legfontosabb népi hagyománya, a Borbála-ág vágása utal a szent szenvedésére. A lányok e napon cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek. A zöld ág az élet jelképe, ősi szimbólum. De vallásos tartalma is van: az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe.

A szent további emlékhelye Sopronban a Borbála Emléktáró, melyet a Botanikus Kertben 2003 szeptemberében avattak fel a geodézia és bányamérés gyakorlati oktatásának egykori színhelyén.

Többféle módon tisztelik Borbálát Brennbergbányán is. A bányászok védőszentjét ábrázoló faragott kőszobrot Drasche Henrik bányabérlő ajándékozta a településnek 1856-ban. Miután többször áthelyezték és restaurálták, 2019-ben a központi Szent Borbála téren szentelték újra. A brennbergi temetőkápolnát 1876-ban, a település templomát pedig 1930-ban avatták fel Szent Borbála tiszteletére.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok sorozat, Budapest, 1982.

w3.sopron.hu

kozterkep.hu

sopron.network.hu

Borítókép: Sopron Média