A megemlékezés néma főhajtással kezdődött a Sopronkőhidai Börtön és Fegyház homlokzatán elhelyezett emléktáblánál. Az önkormányzat nevében dr. Fodor Tamás polgármester, valamint Táp Lászlóné és dr. Magas László képviselők helyezték el az emlékezés koszorúját a Gulág áldozatainak állított márványtáblánál. A börtön területét 1945 áprilisától 1948 elejéig a szovjet katonai parancsnokság hadifogolytábornak használta.

Szent Mihály temető, 1919. július 4-e, alig pár perccel 5 óra előtt: a mindössze 21 éves Szántó Róbertet, és társát Fennesz Rezsőt felemésztik az akkori vörös terror utolsó lángcsapásai. Kivégzik őket, annak ellenére, hogy Kun Béla parancsot adott a gyilkolássorozat beszüntetésére – többek szerint ők az akkori hazai vörös terror utolsó áldozatai.  

A városi megemlékezés Szántó Róbert sírjánál folytatódott, az Új Szent Mihály temetőben, ahol emlékező gondolatokat mondott Vörös Istvánné, a mártírhalált halt vitéz Szántó Róbert főhadnagy unokahúga. - Szántó Róbert és Fennesz Rezső bátran vállalt vértanú halála itt a kivégzés helyén, méltó főhajtásra késztet bennünket – hangsúlyozta. - Sírjukhoz közeledve óhatatlanul mindig arra gondolok, hogy mit élhettek át azokban a szörnyű pillanatokban. Vajon mit érzett az a két 21 éves fiatalember, katona viselt tisztek mikor megtudták, hogy vesztőhelyre vezet az útjuk? Miután hetekig raboskodtak, szuronyos katonák jöttek értük. Kiderült, hogy Szamuely Lászlótól kivégzési parancs érkezett, amely őket vette célba. Minden előzetes közlés, és ítélethirdetés nélkül – fejtette ki.  

A rendezvény a Liszt Ferenc Kulturális központban folytatódott, ahol beszédet mondott Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, aki az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet:

"Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata és magam nevében nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján rendezett megemlékezésünkön. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a 100 éve vértanúhalált halt Szántó Róbert főhadnagy itt jelenlévő családtagjait, akikkel közösen emlékezünk. A mai napon minden évben a kommunista terror áldozataira emlékezünk. Tudjuk, hogy Sopron korán megismerte ennek az embertelen ideológiának a valódi természetét, igazi arcát: a kegyetlen terrort. Az áldozatoknak valódi elégtételt csak az adhat, ha nem feledünk. Emlékeznünk kell és emlékeztetni!"

Tisztelt Emlékező Közösség, 100 éve, 1919. március 20-án alakult meg a 133 napig regnáló magyar Tanácsköztársaság, amely történelmünk első vörös diktatúrája volt. A Tanácsköztársaság saját nemzetére rontott és szörnyű kegyetlenkedéseivel szerzett hírnevet.

Ideológiáját jól tükrözi Szamuely Tibor népbiztos 1919. április 20-án Győrben, elmondott beszéde, ahol a kommunista diktatúra és a kegyetlen terror lényegét mutatta be. Így vélekedett Szamuely Tibor népbiztos: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!”

Sopron korán, sok évvel a szovjet csapatok bevonulása előtt megismerte ennek az embertelen ideológiának a valódi természetét, igazi arcát: a terrort. Városunkban Szántó Róbert főhadnagy és Fennesz Rezső a vörös terror áldozatai, akiket 1919. július 4-én végeztek ki Szamuely László és emberei a Szent Mihály temetőben. A kommün bukása után közadakozásból, Sopron város támogatásával emlékművet állítottak a kivégzés helyszínén. Az emlékművet 1948-ban a Rákosi-rendszer elpusztította. Az áldozatoknak még az emlékét is el akarták törölni. 1999-ben újra emléktábla van a síron, melyet minden évben, Szántó Róbert főhadnagy leszármazottjaival közösen megkoszorúzunk, ahogy az a mai napon is tettük. Sopron város nem felejtheti el a 100 éve kivégzett mártírjait.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra, Közép-Európában 1 millió főre becsülik. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A mai napon a kommunista diktatúrák összes magyar áldozatára emlékezünk. Emlékezünk: a hadifogságot, a Gulágot megjártakra, a málenkij robotra hurcoltakra, a kirakatperek áldozataira, a recski rabokra, a hontalanná tett kitelepítettekre, az 1956-os forradalom és a kádári megtorlások áldozataira, a hazából elmenekültekre, a meghurcolt papokra, lelkészekre, a világnézetük miatt üldözöttekre, a Tsz-ekbe kényszerítettekre, a kisemmizett parasztemberekre, a földönfutóvá tett becsületes gazdákra, az osztályidegenné nyilvánított polgári középosztályra, az elhallgattatott és deklasszált értelmiségre, a származásuk miatt a továbbtanulástól megfosztott fiatalokra. …. és tovább folytathatnák az áldozatok végtelen sorát, akik emléke előtt fejet kell hajtanunk.

Az emlékezéskor nem csak a kegyeletünket rójuk le az áldozatok előtt, hanem mi magunk is erőt meríthetünk mártírjaink életéből, a saját hétköznapi küzdelmeinkhez. 

A megemlékezésen előadást tartott Dr. Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja is, aki arról beszélt, hogy az 1945-ben regnáló hatalom hogyan próbálta meg eltörölni a nemzet számos kincsét. Így az ünnepeket, valamint a háborús emlékeket is. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját 2000-től minden évben február 25-én tartják. A becslések szerint a vörös terror világszerte több mint 100 millió áldozatot követelt.