A Lőver körút mentén, a Károlymagaslat tövében, szemben az akkori lóversenypályával (a mai Hotel Szieszta helyén működött), napos, déli fekvésű városi telken épült fel Sopron első Lőver szállója. A város 1932-ben tervpályázatot írt ki lőveri panzióra, melyre 8 pályamű érkezett be. A bírálóbizottság az első díjjal Schármár Károly tervét tüntette ki. Amikor két évvel később az immár szállodának nevezett létesítmény építésére végül sor került, a Soproni Városi Mérnöki Hivatal mégis saját kezébe vette a tervezést. Hántó műszaki tanácsos úr vezetése mellett Bergmann főmérnök és Greilinger okl. építész háromszintes, a tetőtérbe vágott napozóterasszal egybekomponált szállodatömböt tervezett, 40 szobában 59 ággyal és 19 pótággyal. A megvalósult első Lőver szállót 1934-ben adták át bérlőjének és rendeltetésének. A városi tulajdonban lévő hoteleket, a kezdetektől fogva bérlők működtették – a Lőver szállót például Horváth Imre.  A turizmus további növekedése következtében a szálloda kihasználtsága gyorsan és látványosan növekedett. Ezért a városi törvényhatóság már 1935 májusában egy második tömb felépítését határozta el. Az 1936 júliusában megnyitott második, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva, négyszintes épületben 59 szoba volt 97 ággyal és 25 pótággyal. Az épületeket összekötő – éttermet, presszót is magába foglaló - alacsonyabb kiszolgáló rész kicsivel később készült el. A szálló gyors felfutása, magas kihasználtsága jó mutatója volt Sopron turisztikai fellendülésének a két világháború közti időszakban.

Az együttes az 1944. december 18-i bombázásnál sajnálatos módon súlyosan megsérült, részben romos állapotba került. Fokozatos újjáépítése 1947 és 1952 között történt. Ennek során igyekeztek eredeti építészeti jegyeit megőrizni. A felújított Lőver szállót aztán a várostól az állam vette át és előbb a Csepel művek dolgozói részére rendezett be üdülőt, majd általános szakszervezeti üdülőként hasznosították. A privatizáció után a Hungarhotels üzemeltette Maroni néven.

Volt aztán Sopronnak egy Lőver penziója is. A Deákkúti út mentén, szép kilátással a Felsőlőverekre és a Vashegyre épült fel 1938-ben dr. Hernfeld Pál (1891-1945) soproni fogorvos panziója, Füredi Oszkár építész tervei szerint. A kétszintes, lapostetős épület a harmincas évek soproni modern építészetének markáns és jeles alkotása. A város ismert fogorvosa 1937 decemberében döntött úgy, hogy praxisa mellett vendéglátással is foglalkozik, és egy 30 ágyas panzió terveit készítette el Winkler Oszkár építésszel. Ennek méreteit azonban a város túlzónak ítélte és nem adott ki rá építési engedélyt. 1938 januárjában az építtető immár Füredi Oszkár építészt bízta meg egy kisebb épület tervezésével, aki eltérő beépítési móddal, kétszintes elrendezéssel tervezte meg az épületet, amely még abban az évben megvalósult és Lőver penzió néven nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. A földszinten lévő társalgóból, ebédlőből és a hozzá kapcsolódó, íves teraszról szép kilátás nyílt a Soproni-hegységre. Az emeleti szobák folyosóját is megnyitotta az impozáns látvány felé egy kis erkélyes terasszal. A panzió 30 hideg-meleg vizes szobával, központi fűtéssel rendelkezett. Németellenes tulajdonosát 1944-ben hurcolta el a Gestapo. A II. világháború után Textiles üdülőként működött tovább, jelenleg újra panzióként működik.

A napjainkban Hotel Lővér Sopron nevet viselő szálloda valamivel távolabb a Várisi úton, az egykori Hatvan Ferenc turistaház telkére épült. Az épületegyüttes névadója Hatvan Ferenc pedagógus és lelkes természetjáró (1860-1929) 25 éven keresztül vezette az 1903-ban alapított Dunántúli Turista Egyesületet. Sokat tett a magyar Alpok, a Sopron környéki hegyek fejlesztéséért. Kilátótornyot, menedékházat építtetett, a Fertőn fürdőt alapított. A róla elnevezett turistaházat a Dunántúli Turista Egyesület (DTE) építette elnöke tiszteletére a Várison.

1927. június 12-én avatták fel, majd a nagy érdeklődésre való tekintettel 1935-ben 3200 pengő költséggel új szárnyat emeltek a ház déli oldalához. Az új szárny felhúzásával a földszinten lévő két vendégszobán kívül a söntés, a konyha, az éléskamra és a bérlőlakás, az emeleten pedig 8 vendégszoba, egy tízágyas háló és fürdőszoba került kialakításra. A komplexum még teniszpályával is rendelkezett és az Erdei Fenyves penzió nevet kapta. A II. világháború alatt 1944-ben súlyos károkat szenvedett.

A későbbiekben az épületegyüttes helyén épült fel Perczel Dénes és Kisdi Pál tervei alapján a Fenyves Szálló. 1965 nyarán nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A modern szálló műalkotásokkal is gyarapodott. Ilyen volt például a hotel bejárati homlokzatát díszítő jellegzetes, nagy méretű sgraffito, amit Ludmány Ottó festőművész készített. A kompozíción barlangrajzra hasonlító, valószínűleg vadászati jelenet volt látható három alakkal, szarvasbikával, "lóval", két kutyával és egy napkoronggal. A nyolcvanas évek elején a szállodát Winkler Gábor soproni építész tervei alapján átépítették, kibővítették és modernizálták, akkor az alkotás lefestésre került. Az ekkor létrejött üdülőépületet keresztelték át a bővítés nyomán 1982-ben Lővér Szállóra, és vált Sopron egyik sokak által kedvelt létesítményévé.

Források:

Kubinszky Mihály: Idegenforgalmi létesítmények a Lőverekben. In: Soproni Szemle, 55. évf. 3. sz. 2001.

Winkler Gábor: Idegenforgalmi épületek Sopronban a 19. században. In: Soproni Szemle, 55. évf. 3. sz. 2001.

Tárkányi Sándor: A soproni kora-modern építészet egyik legkiválóbb alkotója: Füredi Oszkár In: Soproni Szemle, 72. évf. 4. sz. 2018.

Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl (Budapest, 1933).

mandadb.hu

szivk.hu

kozterkep.hu

archivum.mtva.hu

Borítókép forrása: Sopron Média