– Hogyan indult a pályája, hogyan lett televíziós?

– Gyerekfejjel álmodoztam arról, hogy a filmezés közelébe kerülhetek, akár rendezőként. Bár filmrendező nem lettem, de szerencsésnek érezhetem magam, mert viszonylag korán kapcsolatba kerülhettem a mozgóképpel és a vizuális nyelvvel. A rendszerváltást követően egy rendkívül mozgalmas időszakban kezdtem el dolgozni a Magyar Televízió Körzeti és Határon Túli Műsorok Szerkesztőségénél mint felvételvezető, majd hazamentem Kaposvárra, ahol nem kevésbé izgalmas feladatok vártak a Kapos Televíziónál.

– Igen, hisz ebben az időben zajlott a délszláv háború…

– Pontosan, így forgatócsoportunk többször is készített anyagot Taszáron, az amerikai légibázison, például akkor is, amikor 1996-ban ott járt Bill Clinton akkori amerikai elnök. Haditudósításokat készítettünk többek között Boszniában. Előfordult, hogy üzemanyag-szállító katonai konvojjal indultunk útnak a stábbal, a konvoj élén haladó páncélozott járműben…
 

– Evezzünk békésebb vizekre, mikor és hogyan került Sopronba?

– Emlékezetes a dátum: éppen születésnapomon érkeztem Sopronba. Akkoriban Pécsett dolgoztam a városi televíziónál, amikor az a megkeresés érkezett, hogy műszaki vezetőt keresnek az MTV nyugat-magyarországi, újonnan induló soproni körzeti stúdiójába. Eljöttem, megtetszett a város, és immár másfél évtizede itt élek és dolgozom. A televíziós munkák mellett a Pro Kultúra technikai igazgatójaként részt vettem többek között a Petőfi Színház és a Liszt-központ technikai fejlesztésében, valamint a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház szcenikai tervezésében is.

– Milyen közeli és távolabbi tervei vannak a Sopron Televíziónál?

– Az első időszak az átadás–átvétellel zajlik, az előző és az új munkahelyemen egyaránt, ami sok feladattal jár, még szerencse, hogy mindez nagyrészt egy épületen belül zajlik. Munkatársaimmal együtt a továbbiakban is igyekszünk megfelelni annak az elvárásnak, hogy tájékoztassuk a nézőket a városban zajló eseményekről. Mindezt aztán archiváljuk is: a nyomtatott sajtóhoz hasonlóan az utókor, a levéltár számára is dolgozunk. Emellett új utakat és lehetőségeket keresünk, elsősorban az online médiában, a különböző közösségi felületeken, mellyel elsősorban a fiatalokat szeretnénk elérni, hisz kis túlzással ma már nem a televíziónak kell blogot indítani, hanem a blognak kell televíziós munkákat alárendelni.