A Sopron történelmi belvárosától félórás sétányira fekvő Bánfalva 1950-ig önálló település volt, ekkor került sor a közigazgatási egyesítésre. A védett fekvésű, jó klímájú, erdőkkel övezett helyen megtelepedtek az ókori kelták, majd a rómaiak, akiknek ittlétét egy villa feltárt maradványa bizonyítja. A templomocska egyik érdekessége, hogy a római villa itt feltárt fűtőberendezésének maradványai az oltár mögött ma is láthatóak. A középkorban országos jelentőségre emelkedett Sopron szomszédságában a 11. században alakulhatott ki a falu, melynek első írásos említése a IV. (Kun) László által Sopronnak szabad királyi városi jogokat adományozó, 1277-ben kelt kiváltságlevélben történik. Ekkor Bánfalva a soproni vár tartozéka, királyi jobbágyaival együtt. Német telepesei később, az 1400-as évektől kezdve Wandorfnak nevezték. A község Árpád-kori plébániai egyháza Magyarország régmúltjának igazi rejtőzködő kincse. A sebes folyású Rák-patak mentén fekvő Bánfalva ma is őrzi régi utcaképét: a tölcsérszerű völgyben szűk utcák és terecskék, apró kertek és régi vízimalmok lakássá átalakított épületei láthatók.

A ma már befedett malomárok melletti kis térségen alacsony kőfallal körbe kerítve álló Mária Magdolna-templom kis zöld kert – egykori temető - közepén áll, a kert kapuját a régi barokk szentélyrácsból kovácsolták. Stílusjegyeiben a román stílus és a kora gótika elemei egyaránt megjelennek. A templomhajó és négyzetes szentélye az Árpád-korban épült román stílusban. Oromzatos nyugati homlokzatának közepén, a kapuval szemben emelkedik a kisméretű, kőből faragott torony, mely a 15. század első felében készült a Kecske- és Szentlélek-templomok tornyainak mintájára. Az oromzat csúcsáig négyszögletes, majd felette nyolcszögű. Csúcsíves, háromkaréjos ablakok nyílnak rajta. Az ablakok feletti oromkoszorú mögött szintén nyolcszögű kősisak emelkedik, csúcsán kőgömb, azon zászlós kovácsoltvas kereszt az 1748-as évszámmal. A torony két oldalán kőkonzolon Szent József és Remete Szent Antal 18. századi kőszobrai állnak.

A szentély északi oldalához gótikus ajtóval kis sekrestye csatlakozik. Külső kőlábazata, keskeny lőrésablakai az 1300-as évekre vallanak, mint ahogy az egyik kovácsolt osztóvasa is akkori eredetű lehet. A szentély közelében az Árpád-ház idejéből származó temetőt tártak fel és felszínre kerültek egy későbbi csontház alapfalai is. Az osszáriumba a szűkös cinterem sírjaiból kihantolt maradványokat gyűjtötték.

A templom névadója, Szent Mária Magdolna a Genezáreti-tó partján fekvő Magdala városából származott és személye körül az idők folyamán sok bizonytalanság merült fel. Napjainkban nyilvántartják, mint az Úr feltámadásának első tanúját, az „apostolok apostolát”; védőszentje a megtérő bűnös nőknek, az orvosoknak és gyógyszerészeknek, a haldoklóknak, a foglyoknak, a borászoknak, a fodrászoknak és a parfümkészítőknek. Liturgikus ünnepe július 22-én van.

Mária Magdolna egészen kézzelfogható módon tapasztalhatta, hogy Isten megtöri a gonosz hatalmát. Lukács és Márk evangéliumaiból tudjuk, hogy Jézus „hét ördögöt” űzött ki belőle, azaz szavaival kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s meghívta, hogy szegődjön a nyomába, kövesse és szolgálja. Ettől kezdve azok között az asszonyok közt volt, akik közvetlenül szolgálták az Urat, elkísérhették őt, gondoskodhattak róla és apostolairól. Neve mindig az első helyen szerepelt azok között, akik közelről hallgathatták a Mester tanítását és a Golgotára is elkísérhették az Urat, sőt, hűségük ezután is töretlen maradt. Szent János szerint Mária Magdolna volt az első tanúja a feltámadásnak. Az asszony ezután ment, és hírül vitte az apostoloknak: „Láttam az Urat!” János evangéliumában Mária Magdolnát az Úr arra választotta ki, hogy megvigye az apostoloknak, akik még mindig nem akarták érteni az Írásokat, a feltámadás örömhírét. Ezért kapta Magdolna az „apostolok apostola” nevet is. A hagyomány szerint 74. július 22-én halt meg a török Efezusban. Tisztelete a nyugati egyházban csak a 12. század után terjedt el.

A bánfalvi templom hajójának déli homlokzatán nyílik a csúcsíves bejárat, előtte dongaboltozatos előcsarnok található ülőfülkékkel. Az imaház egyetlen hajója a kinti járószintnél egy lépcsőfokkal lejjebb fekszik és a 15. századból származó kazettás deszkamennyezet fedi. Északi falán két nagyobb méretű freskó töredékeit látni, az egyik Krisztust mutatja az apostolok körében, a másik a betlehemi szent családot meglátogató háromkirályokat ábrázolja. Feltehetően az 1400-as években alkották őket. Előttük modern talapzaton kora gótikus keresztelőmedence emelkedik. A hajó déli oldalán gótikus kő szószék áll. A mai gótikus szentély a régi alapfalak felhasználásával a 15. század elején került kialakításra, ülőfülkével, fali fülkékkel, kőszószékkel. A hajót a szentélytől nyomott félköríves diadalív választja el. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyt támpillérek erősítik, s egy kőrácsos és két egyszerűbb gótikus ablak található rajta. Hatbordájú csúcsíves boltozatának zárókövén az 1472-es évszám olvasható, mely már az átépítés befejeztét jelzi. A diadalív szentély felé eső oldalán pásztorbotot tartó püspököt ábrázoló festményt tártak fel. Ez még a 12. század végén keletkezett, vagyis a templomocskával egyidős és a hazánkban fennmaradt falfestmények közül minden bizonnyal az egyik legősibb. A szentélyben még a gótikus szentségtartó és örökmécses érdemel figyelmet.

Bánfalva erősen megsínylette a török 1532. évi hadjáratát, alighanem az emiatt szükségessé vált renováláskor nagyobbították meg a templom két déli ablakát. Az 1552-től a szomszédos Ágfalva filiájaként szereplő Mária Magdolna-egyházat egy századon át az evangélikusok használták, aztán 1763-ban Széchenyi György püspök visszaszerezte a katolikusoknak. 1948-49-ben restaurálták. Bánfalva másik különleges építészeti értéke a településképet uraló egykori pálos, később karmelita szerzetestemplom és kolostor a hozzá felvezető szoborgalériás lépcsővel.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok sorozat, Budapest, 1982.

visitsopron.com

flagmagazin.hu

magyarkurir.hu

Borítókép forrása: varak.hu