A város jelentős régi városháza volt a mai Gambrinus-házként ismert, Fő tér 3. alatti épület. A palotát Luxemburgi Zsigmond király, német-római császár adományozta a szabad királyi városnak 1422-ben. Ezután 74 éven át volt a városvezetés otthona. Ez a városháza a magyar irodalomtörténetbe is bekerült, ugyanis a műemléki épület erkélye mögötti szobában jegyezte le Gugelweit János városi jegyző az azóta Soproni virágénekként ismertté vált költeményt.

A mai városháza helyén álló középkori épületet 1496-ban vásárolta meg a város és alakította át a városvezetés céljaira. A neves polgármester, Lackner Kristóf 1615-ben kívül-belül festményekkel és feliratokkal díszítette, rajtuk keresztül mutatta be a keresztény ember kötelességeit Isten, a haza és a város iránt. Ám az értékes díszítések sajnálatos módon az 1676-os tűzvészben elpusztultak. Annak köszönhetően maradtak fenn konkrétumok Lackner emblémáiról, hogy Barth János Konrád, Sopron német evangélikus lelkésze 1670-ben egész beszédet szentel értelmezésüknek.

Barth beszédéből tudható, hogy a városháza tanácstermében füstölő tűz emblémáját festette Lackner. Mellette magyarázatként ez a latin mondat állt: Amint a tűz füstöt okoz, úgy idézi föl a dicsőség az irigységet. Másik emblémája kígyókat ábrázolt, hogy ezzel is az irigykedés veszélyeire hívja föl a polgárok figyelmét. Az önfeláldozás erényét példázta az önmagát elemésztő mécses a felirattal: Vagyok, hogy használjak. A szellemi alkotás és fényes haditett halhatatlanságát pedig könyv, tőr és koponya emblémája mutatta be: Az elmúlás után is él az erény. Az emblémákat egészítették ki és magyarázták azok a német- és latinnyelvű feliratok, melyeket Lackner a barokk ízlésnek megfelelően bőségesen helyezett el a városháza lépcsőházában, termeiben, falain: A fény elűzi a sötétséget. Az igazságért küzdőé legyen a babér.

Az épületet a tűzvész után hamar helyreállították, mert 1681-ben már itt tartottak országgyűlést. Az évtizedek múlásával, a város és a képviselők növekedésének számával azonban egyre kisebbnek bizonyult romló állapotú épület.

1833-ban a Városháza állapotát felmérve a lebontás mellett döntöttek. A szabadságharc idején lekerült egy időre a napirendről a városháza ügye, majd egy 1855-ös jelentés ismét az épület rossz műszaki állapotára hívta fel a figyelmet. Ezért aztán Sopron vezetősége 1886-ban úgy döntött, lebontják a régi városházát a két szomszédos épülettel együtt és helyére egy méltó küllemű és méretű új városházát építenek.

A város tervpályázatot írt ki az új épületre, amelyet a miskolci születésű, Bécsben élő Hinträger Mór és fia, Károly nyert el. Id. Storno Ferenc, aki sokat tett a város eredeti képének megőrzése és annak visszaállítása érdekében, fellebbezést nyújtott be a győztes tervek ellen, ugyanis szerinte az épületet sokkal nagyobbra tervezték, mint amire Sopronnak szüksége lenne. A közgyűlés azonban ennek ellenére 1892 nyarán elrendelte a régi Városháza lebontását.

Az új épület helyigénye miatt a környező házak és az Előkapu körüli védelmi rendszer lebontását is előírták. A városi polgárok aláírásokat gyűjtve hiába tiltakoztak az elképzelés ellen, a bontási munkálatok megkezdődtek 1893-ban. A ház- és bástyafalakat dinamittal robbantották fel, emiatt a Tűztornyon is repedések keletkeztek: félő volt, hogy az egész ledől. Ennek ürügyén felmerült az is, hogy lebontják. A városban heves tiltakozás kezdődött a terv ellen. A kérdés végül országos jelentőséget kapott, különböző minisztériumok és országos hivatalok sürgették a szükséges javítások elvégzésére. A Tűztorony így szerencsésen megmenekült, renoválása 1899-ben kezdődött meg.

Az alapozási munkálatokat 1893 tavaszán kezdték meg, Bella Lajos régész felügyelete mellett. Az építési naplóban szereplő bejegyzés szerint 1893. július 4-én izgalmas dologra bukkantak: megtalálták a római kori Scarbantia legjelentősebb templomának, a Jupiter, Juno és Minerva isteneknek szentelt capitoliumi templomnak az alapfalait, az istenek fehér márvány szobortöredékeivel. Ezeket évtizedekkel később sikerült szakszerűen összeilleszteni; a rekonstruált szoboregyüttes a mai Magyarország területén talált legnagyobb római kori szoboremlék, napjainkban a Múzeumnegyed kőtárának értékes kincse.

A mai Városháza helyén állt 1764-től egészen a régi épület lebontásáig a szép barokk Nepomuki Szent János-kápolna is. A monumentális épület építése miatt eredeti helyén a kápolnát is el kellett bontani, de építőköveit megszámozva újra felemelték az Alsó-Lőverekben, a Villa soron.

A ma is látható, eklektikus stílusú, háromemeletes Városházát 1896-ban, a millennium évében avatták fel. Az országban ekkor egyedülálló esemény volt, hogy egy város új városháza avatásával ünnepli a millenniumot. Az épület árkádos bejárója, szép saroktornyai és tetőablakos homlokzatai ékes díszei Sopron főterének.

A Városháza bejáratánál a 20. századi Sopron kimagasló polgármesterének, dr. Sopronyi-Thurner Mihálynak szobra áll, aki 23 éven át viselte ezt a tisztséget. Ő volt a város polgármestere a Sopron hovatartozását eldöntő, a trianoni békeszerződést követő nevezetes népszavazás idején is. Az 1930-as évek elején városa iránti szeretete és tisztelete jeléül vette fel a Sopronyi előnevet. A nevét és tevékenységét őrző egész alakos bronzszobor Kutas László szobrászművész alkotása és a polgármester születésének 120. évfordulóján, 1998-ban avatták fel.

Az első emeleten található az ország egyik leggazdagabb városi gyűjteményével rendelkező levéltár, melynek 1782-ben faragott ajtaja a régi városháza egyetlen megmaradt részlete. A korban divatos német reneszánsz stílusjegyeket hordozó nagytermet Sterbenz Károly soproni művész falfestményei díszítik. Az alkotások egyrészt az ország és a város jelképei, címerei, másrészt a város funkcióit, életét jelképezik. Főhelyen látható az ország mindenkori hivatalos címere. Mellette egy polgár nyugtatja kezét a magyar címeren és Sopron címerén, a polgárság elkötelezettségét jelképezve hazája és szülővárosa iránt. A másik oldalon a polgári erények jelképeként: bölcsesség, tudás, szorgalom - tudósembert láthatunk, az erények jelképeivel: könyv, földgömb, kaptár.

A szemközti falon a város iparát és mezőgazdaságát jelképező ábrázolás látható a bányászat szimbólumával és szőlőfürttel, illetve egy alkotás a város művészetpártolásáról: a zenét hárfa, a színjátszást színházi maszkok jelenítik meg. Középen a város régebben használt címere a "CIVITAS FIDELISSIMA" felirattal és a nyitott kapuval, melyek az országhoz való hűséget és a nyitottságot, vendégszeretetet jelképezik.

Források:

hu.wikipedia.org

visitsopron.com

funiq.hu

Angyal Endre: Lackner Kristóf és a barokk humanizmus kezdetei, 3. Emblematika. In: Soproni Szemle, 8. Évf. 1. szám. 1944.

w3.sopron.hu

tuztorony.sopron.hu

utazzitthon.hu

Borítókép forrása: Sopron Média