A mai belváros azt a medencét foglalja el, ahol Sopron római kori elődjét, Scarbantiát alapították Tiberius császár idején, a Kr. u. 1. század elején. A későbbiekben falakkal is övezett római kori város fő tengelye a Borostyánkő út volt. Jelentős szerepet töltött be a helyiek és utazók életében a fórum, mai értelemben fő tér, ahol minden olyan szolgáltatást megtalálhattak, amelyek nagyobb római városokban általánosak voltak: templomot, különböző isteneknek állított szentélyeket, pénzváltókat, üzleteket, műhelyeket, szálláshelyeket és nem utolsó sorban borozókat. A Kr. u. 2. században meghonosítottak a római fürdőkultúrát is - a fórum közelében két helyen is építettek kényelmes közfürdőket: a Szt. Orsolya katolikus iskola Orsolya téri épületének pincéjében és a Fabricius-ház alagsorában tárták fel ezek maradványait. Ugyanebben az időben, a nagy városi beruházások időszakában, építették fel a fórumtól biztonságos távolságban – hiszen a népre adott esetben veszélyt jelenthettek a gladiátorok és vadállatok -; Scarbantia első amfiteátrumát. A gladiátor szó magyarul kardforgatót jelent: a gladis latin kard szóból származik az elnevezés. A gladiátorok többnyire a rabszolgák, hadifoglyok és elítéltek köreiből kerültek ki. Amikor a cirkusz már nem bizonyult elég izgalmas és hátborzongató szórakoztatásnak a nép számára, akkor a Kr. u. 2. században terjedt el rohamosan az intézmény szerte a Római Birodalomban.

A küzdelmek céljára szolgáló egyfajta színházépület volt az amfiteátrum, és ennek is megvoltak a maga építési szabályai. Egyrészt a városközponttól távolabb, illetve ahol voltak városfalak, azokon kívül helyezték el őket, és igyekeztek a természetes domborzatot kihasználni a felépítéséhez. Fontos szempont volt még a jó megközelíthetőség, hiszen a többezres tömeg befogadására alkalmas létesítmények, messze nem csak a helyiek igényeit szolgálták ki.

A soproni amfiteátrum ovális kőszerkezete a 2. században épült 366 méteres magasságban. A körszínház arénáját a domboldal természetes lejtőbe vágták, ezért a két lelátószakasz mérete nem volt egyforma. Nagyjából 125x85 méteres területet foglalt el, kívülről kőfalak kerítették. Az ovális küzdőtér 63 méter hosszú és 42 méter széles volt, 2 méter magas pódiumfal határolta. Az ülősorok 21 méter szélességben övezték a gladiátor- és cirkuszi játékok helyszínét. Az egykor sóderréteggel borított küzdőtér szintje egy méterrel volt mélyebben az amfiteátrum jelenlegi szintjénél. A nézőtér lejtőjét haránt irányú kőfalak erősítették. Számítások szerint 14.000 néző befogadására volt alkalmas – bár e téren a kutatók álláspontja jelentős eltérést mutat, hiszen például Storno Ferenc 6000 főre becsülte a befogadóképességet. Az alacsonyabb nyugati sánc közepén egy 12,5 méter hosszú kapu nyílott, amelyen az elesett gladiátorokat és a lemészárolt állatokat szállították ki az aréna területéről. A város felé nyíló déli kapu 10-15 méter hosszú, 2-3 méter széles alagútszerűen kialakított kőépítmény volt. E kapu mellett állt Nemesis, a Sors istennőjének és a gladiátorok védőszentjének, valamint Dianának, az állatok oltalmazójának szentélye.

A 3. században, Scarbantia virágkorában újjáépítették a kőszínházat, később rombolás és tűzvész áldozata lett. Sokáig őskori vagy kuruc kori erődítménynek hitték. A 17. századtól kezdve kőmaradványait másodlagosan használták fel, így a külső városfal építéséhez, később a város lakóépületeinek falazásához szállították el.

Az amfiteátrum területének tudományos kutatása a 19. század végén kezdődött. 1878 áprilisában Storno Ferenc restaurátor és Paúr Iván első soproni régész tanulmányozták a Bécsi kapun kívül, a városi mázsaház mögött fekvő sáncszerű létesítményt, amelyet Storno metszetben is ábrázolt Burgstal megjelöléssel. Paúr inkább kuruc-kori erődítménynek a “földművet”.

1886 körül Storno Ferenc római sírt tárt fel az amfiteátrum északi kapuja előtt. A csontváz mellett üvegkorsó és vas strigilis (vakaró) volt. Ezért később azt feltételezték, hogy itt egy elesett gladiátort temettek el.

1922-ben a Bécsi dombon játszó gyerekek több római pénzt és az ikreket szoptató nőstényfarkast ábrázoló üveggemmát találtak; továbbá jelentették Lauringer Ernőnek, a múzeum őrének, hogy oltárszerű kövek is vannak a helyszínen. Ezután irányult a régészeti kutatás figyelme a lelőhelyre.

Három évvel később a városi tanács engedélyével ifj. Storno Ferenc festőművész és Storno Miksa egy műkedvelőkből álló lelkes kis csapattal kezdte el az ásatást, és megtalálták a Nemesis-szentély oltárköveit. Ezután próbaásatást kezdtek az amfiteátrum területén és a 10,6 méter magas nagysánc belső ívénél rábukkantak a pódiumfal nagy kváderkövekkel épített részletére. Itt egy fülkét feltételeztek, amelyben a vadállatokat tartották, s bikacsontokat is találtak.

1991-1992-ben a 84-es elkerülő út építése miatt került előtérbe az amfiteátrum kérdése: ekkor kapott lehetőséget a Soproni Múzeum a szondázó ásatások elvégzésére.

Az amfiteátrumi játékokkal kapcsolatban Sopronban viszonylag kevés lelet került napvilágra. Ezek azonban nagyon érdekesek, mert bizonyítják, hogy nemcsak a város lakói izgulhatták végig Scarbantia amfiteátrumában a gladiátorviadalokat, a cirkuszi játékokat és az egyéb rendezvényeket, hanem a környékbeli villagazdaságok és falvak népe is idelátogatott az érdekesnek ígérkező rendezvényekre. Akik itt jártak, kisebb emléktárgyakat is vásárolhattak. Ezek egy része egykori lakóhelyükön, a mai Burgenland területén került később elő.

További érdekesség, hogy a Soproni Múzeum kőtárában őriznek egy sírkövet, amely 1911-ben a Postapalota alapozásánál került elő. A kőre egy játékmester, magister ludorum nevét vésték fel, aki Scarbantiában feltehetően a cirkuszi játékok lebonyolításáért és a gladiátorok kiképzéséért volt felelős. A 77 éves korában elhunyt férfit Lucius Cotonius Campanusnak hívták, a XV. Legio veteránjaként Carnuntumból telepedett át Scarbantiába, korábbi feladata a katonai felvonulások lebonyolítása, valamint kiképzőként a gladitátorok harcra való felkészítése volt.

2016-ra zárult le az amfiteátrum és környékének felújítása. Konzerválták az amfiteátrum város felőli kapuja közelében feltárt Nemesis-szentély kőmaradványait, és kifaragták a Sopron Múzeumban található szobor mását a korábban ellopott másolat helyére. Épült egy új játszótér is, amelynek egyes játszóelemei a római kort idézik. A közelben, a volt kelta temető melletti magaslaton, áll Paúr Iván első soproni régész emlékműve, a város felőli oldalon pedig - a Scarbantia Régészeti Park helyszíneként - információs tábla mutatja be az amfiteátrum helyszínét és a Nemesis-szentélyt.

Források:

visitsopron.com

romaikor.hu - Gömöri János és Karl Kaus: A scarbantiai amfiteátrum és közönsége c. tanulmánya

Sopron Média Archív

Borítókép forrása: Sopron Média