A Soproni-hegység északi völgyeiben található források vizét és a csapadékvizet összegyűjtő és elvezető Rák-patak teljes hossza 18 km, a vízgyűjtő területe 36,8 km2. A Hidegvíz-forrásnál ered, ennek tengerszint feletti magassága 402 m. Innen a patak a Hidegvízvölgyön folyik végig Görbehalom-telepig, befogadva két kisebb, a völgybe betorkolló patak vizét.

Még 1868-69-ben medrét egy 222 m hosszú és 27 m magasan futó fa völgyhíddal szelték át, amelyen eleinte lóvontatással, majd gőzmozdonyokkal szállították a szenet Brennbergbányáról Ágfalvára és onnan tovább Bécsbe. A 19. század végén építettek a fahíd köré vasúti töltést. Ezt felhasználva 1964-ben a töltés alatt kialakított áteresz elé barátzsilipet tettek, és a patakot Görbehalom közelében mesterséges tóvá duzzasztották. Az állóvíz a Brennbergi-víztározó nevet viseli, legtöbben Fehér úti tó néven ismerik, emlegetik. Az erdősáv alatt megbúvó, festői horgásztónak fontos szerepe van a Rák-patak vízszint-szabályozásában és ezáltal a pusztító árvizek megelőzésében is.

A patak vízjárása ugyanis mindig rendkívül szeszélyes volt, rendszeresen kiáradt, de többször ki is száradt. Az árvizek komoly károkat okoztak, többször elpusztítva a patak mellé települt malmokat, lakóházakat. Az 1879. május 4-i árvíz átszakította a Déli vasút töltését, az 1940 júniusában levonuló árhullám pedig megbontotta a Frankenburg utcai boltozat előtti burkolatot, gyökerestől kifordítva a hatalmas fákat. Az árhullámok csillapítása érdekében több tározót is terveztek, ezek közül a Fehér úti tó valósult meg.

A tavat elhagyva a Rák-patak 307 méteren egyesül a Brennbergi völgyben fakadó, Fehér Dánielről elnevezett forrás vizével. Ezután balra fordul, követi a völgy kanyarulatait, és vízhozamát a kizárólag jobbról a völgybe torkolló árkok - Köves-, Tolvaj- és Tacsi-árok - patakjai növelik.

Felső szakaszai Bánfalváig a kisebb-nagyobb beavatkozások ellenére természetesnek tekinthetők, gazdag élővilággal. A mederbe bedőlő fák, omlások változatos élőhelyet jelentenek az állatok számára. A Rák-patak névadója, a folyami rák elsősorban a felső szakaszon fordul elő. Lassú folyású részein szüli meg lárváit a foltos szalamandra, melynek példányaival főként tavaszi időszakban enyhébb, párás időben találkozhatunk.

A völgyek alján a patakot égerligetek kísérik, a meredekebb részeken akár a mederig lenyúlhatnak a bükkösök, fenyvesek vagy gyertyános-tölgyesek. A patak és mellékágai mentén számos érdekes, védett növény fordul elő. Kora tavasszal jelennek meg a fehér acsalapu virágai. Az égerligetekben lehet találkozni a kora tavasszal virágzó farkasboroszlánnal. A Hidegvízvölgy jellegzetes növénye a hatalmasra nyúló struccpáfrány. A patak alsó szakaszain a szabályozás és a városból érkező szennyezések miatt már kevesebb jó faj él meg.

A patak a kertvárosi Hajnal tértől zárt mederben folytatja útját, az Ady Endre út páros számú oldalán befedve folyik el. A Sövény utca csatlakozása után válik ismét szabadfolyásúvá, kiér a Soproni völgybe. Ezzel vége a patak hegyi szakaszának. A Fenyő téri iskolánál éles ívben jobbra fordul, elfolyik a Tóth Antal utca és az Erzsébet kert között, aztán a Kossuth utca végében a téglaboltozatos híd alatt. Keresztezi a volt Déli vasút Sopron–Nagykanizsa közti vágányát, majd a GySEV Sopron–Ebenfurt közti pályáját. Innen a patakmeder újra erősen lejteni kezd és a Frankenburg út 12. számú háznál, 217 m szinten 3 lépcsőn keresztül befolyik fedett medrébe. Ezután a több szakaszban kialakított boltozott mederben folyik át a város alatt, időnként a felszínre bukkanva.

A meder befedését részben a patakból áradó bűz miatt a város vezetése 1868-ban határozta el. A Frankenburg úti befedés egyúttal megszüntette a középkori zsilipet és a meder csatornaöblítő funkcióját is. A fedett meder követi a Frankenburg út ívét, majd a Deák tér alatt halad végig. Az Erzsébet utca szélességében 1873-ban, az Erzsébet utca és a Pázmány Péter utca között 1876-ban boltozták be a medret. A Deák téri keleti végét 1929-ben fedték le. 1933-tól 1940-ig készült el a Frankenburg utcai szakasz a Jókai utcáig. A részben tégla, részben beton boltozat többször megrongálódott, beomlott az árvizek miatt, illetve a II. világháborús bombázások alatt.

A Deák Téri Általános Iskola épülete előtt jobbra fordulva a patak még mindig a föld alatt a Csengery utca páratlan számú oldala mellé kanyarodik, ezt követve keresztezi a Kőszegi utat. Innen medre újra fedetlen, a Győri út páros számú házainak kertjei mögött folyik a GySEV vasúti töltésének Győri úti aluljárójáig. 150 m hosszú fedett mederrel keresztezi a vasúti töltést, majd a vágóhídnál ismét szabadra kerül és kb. 200 m-rel a volt Lóversenytér előtt belefolyik az Ikvába. A torkolat szintmagassága 190 m.

A Rák-patak szintcsökkenése teljes hosszán 212 m, ez tette lehetővé, hogy korábban a patak energiáját vízimalmok sora hasznosítsa. Ezek nem közvetlenül a patakon, hanem a párhuzamosan kiépített malomárkokon létesültek. A 17. század közepétől az 1950-es évekig a mai Ifjúsági Tábor és az Erdei Iskola között működött például az a duzzasztógát és zsilip, amely az ún. Malompatak vízellátását biztosította. A mai Erdei Iskolánál volt az egykori Manninger malom - ezt a 1930-as években villamosenergia-termelésre állították át -, majd következett a Tiefbrunner, mai Kárpáti malom, a Perge, a Balogh, a Greilinger és további hat malom, már a város területén. Közülük külön említést érdemel a Lőpormalom (Pulver Mühle) a Mária Magdolna-templom közelében, mely jelentős gazdasági hasznot hajtott. Nagy valószínűséggel ennek működtetése indította el, sőt fedezte pénzügyileg a Malompatak kiépítését.

A történelem során a Rák-patak medrét jó néhányszor áthelyezték, újraásták. Többször töltött be stratégai funkciót: innen táplálták például a városfal körüli vizesárkot: a mellékág a mai Rákóczi utca – Széchenyi tér – Torna utca vonalon haladt és a Papréten torkollott az Ikvába. Vizéből biztosították jónéhány évtizeden át a vasút vízellátását: először az 1847-ben megépült Déli vasútét. Mivel tőszomszédságában volt a patak, kézenfekvő volt vízének hasznosítása. Az Erzsébet kerti téglahídnál építettek leágazást, és a vizet zárt mederben átvezették az állomás területére. Itt gyűjtőciszternát, fölé víztöltő darut építettek, a túlfolyó vizet pedig visszaengedték a patakmederbe. 28 évvel később a GySEV is „betársult” a Déli vasút víznyerőjébe, és távvezetéket épített saját állomásáig. A kedvező terepviszonyoknak köszönhetően a gravitáció hasznosítása olcsóbbnak és biztonságosabbnak bizonyult, mint ott gőzszivattyú létesítése és üzemben tartása.

Források:

naturasopron.hu

Soproni Szemle 1988. XLII. évf. 1.: Ruhmann Jenő: A Rák-patak hasznosítása a XIV. századtól napjainkig

visitsopron.com

Borítókép: Kránitz József fotója