Dukai Takách Judit a Vas megyei Dukán, a Kemenesalján született jómódú középnemesi családban. Születése napjául a legtöbb forrás 1795. augusztusának – ahogy akkoriban mondták, Kisasszony havának – 9. napját jelöli meg. Szülei, Dukai Takách István és Muzsai Vittnyédy Terézia gondos nevelésben részesítették lányukat. Juditnak több testvére is született, ám mind el is hunytak pár hetes vagy pár éves korukban. Az ifjú hölgy az evangélikus hagyományokhoz híven Sopronban tanult, de édesanyja betegségének hírére tanulmányait megszakítva hazautazott, hogy a háztartást átvegye és édesanyját ápolja. Ebben a gondterhes időszakban írta első, szomorkás hangvételű költeményeit. Ő maga így írt erről költői önéletrajzában: „verseim nagyobb részét is rokkám pergése mellett írtam”. Anyja halála, 1811-ben után visszatért Sopronba, ahol nyelveket, zenét és háztartási ismereteket tanult. Kibontakozó költészetére pedig Kis János evangélikus püspök, költő és műfordító volt hatással.

 

Hazatérve Dukára, a kaposvári gimnázium későbbi igazgatója, Horváth József Elek oktatta poétikára. Ő volt az, aki episztoláiban „Magyar Szapphó”-nak nevezte el tanítványát. Judit költeményei rövidesen felkeltették Berzsenyi Dániel, Döbrentei Gábor és Kazinczy Ferenc figyelmét, akik személyesen is felkeresték őt vidéki otthonában. Ez a csoportosulás illette a költőnőt a Macpherson Ossian-jából divatba jött keresztnévvel, Malvinával, amit Judit írói álnévként használt a későbbiekben. Versei eleinte kéziratban terjedtek, később többek között az Erdélyi Múzeum, Helikon, Aurora és a Hébe évkönyvek közölték műveit. Hogy a költőnő gondolatai ma sem vesztették el aktualitásukat, erre példaként álljon itt egy rövid költeménye:

Dukai Takách Judit: Az idő

Ne halogasd napról napra
Óh halandó, tettedet,
Mert nem tudod, ha holnapra
Húzhatod-e éltedet.

Szedd, míg meddőn nem maradnak
Kórói a virágnak;
Jegyezd fel azt jól magadnak,
Hogy az idők nem várnak!

A kor számos írójával, költőjével levelezett. Stílusára eleinte a népdalok, később a klasszicista költészet hatott. Főként ódákat és elégiákat írt, verseiben a kisnemesi világot, a körülötte élő nép dalait, gondolatait szólaltatta meg. Még a szigorú Kazinczy is rajongással nyilatkozott róla. Lírájára leginkább mégis Berzsenyi Dániel hatott leginkább, akivel rokoni kapcsolatban is állt: a költő felesége Judit unokanővére, Dukai Takách Zsuzsanna volt. Berzsenyi a Dukai Takách Judithoz című episztolájában kifejtette a nők társadalmi és kulturális egyenjogúsításával kapcsolatos nézeteit. Hogy azért Berzsenyi a való életben nem mindig érvényesítette az episztolában közölt nézeteit, ezzel kapcsolatban a következőképp ír Nyáry Krisztián az Így szerettek ők című kötetének vonatkozó fejezetében:

„Berzsenyi Dánielnek két Dukai Takách-lány volt az életében: az egyiknek nem hagyta, hogy képezze magát, de feleségül vette, a másiknak versben dicsőítette a műveltségét, és szellemi partnerének tekintette. Mindketten az unokatestvérei voltak.”

Judit Festetics György meghívására 1817-ben részt vett Keszthelyen a gróf által rendezett első Helikoni Ünnepen, ahol Örvendező versek felséges I. Ferenc … király születése napjára című versét olvasta fel. Egy későbbi Helikon ünnepségen pedig a Keszthely-vidék leírása című költeményével szerepelt, mely máig az egyik legszebb bemutatása e környéknek.

Sikerének titka főként abban rejlett, hogy szinte megtestesítette a korabeli polgárosult nőideált: több nyelven olvasott, zenélt, valamint járatos volt a poétikai és esztétikai tudományokban is. Már az irodalmi figyelem középpontjában volt, amikor 1818-ban összekötötte életét a felsőpatyi Göndöcz Ferenccel. Ebből a házasságból négy kislány született. Közülük Juliskát hamarosan elveszítette, 1830-ban a költőnő férje is meghalt. Az ebben az időszakban írt csekély számú költeménye az életbe való belenyugvásról tanúskodik. Az özvegy a gazdálkodás terhei-gondjai, de főleg a peres ügyek intézése során Patthy István ügyvédre támaszkodott, aki két év elteltével megkérte a kezét. Judit igent mondott, és 1832. szeptember 5-én Ágfalván – apja ellenkezése miatt titokban – házasságot kötöttek. Így került Judit vissza Sopronba, s költöztek rövidesen a mai Várkerület 63-as számú házba. Házasságuk boldog volt, de sajnos csak rövid közös élet adatott meg nekik: Juditnak hamarosan kiújult a tüdőbetegsége és 1836. április 15-én, röviddel második kislányuk túl korai világra jötte után elhunyt. A koraszülött kislány, Ida is hamarosan követte őt a sírba.

Halála előtt még egyszer, utoljára verset írt Az én sorsom címmel. Szülőfalujában, Dukán helyezték örök nyugalomra kislányával együtt. Édesapja, ugyan már szeme világát elveszítve, de ott állt koporsójuknál. Sírboltja ma is áll, része a Nemzeti Sírkertnek.

A település központjában, az egykori szülőház közelében szerény emlékmű őrzi a híres szülött emlékét. A talapzaton nyitott könyv, tintatartó, lúdtoll, a könyvlapokon pedig Dukai Takách Judit A Hazához című versének utolsó sorai olvashatók:
"S óh, a csillagzatot mely alatt születtem, Mi örömmel áldom, mely büszkén hirdetem azt, hogy MAGYAR vagyok!"

1909-ben Vadász Norbert csornai premontrei kanonok Dukai Takách Judit élete és munkái címmel kötetet jelentetett meg róla, összes költeményeinek kézirati gyűjteményét pedig a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi.

2021 augusztusában rózsakertet és domborművet avattak Dukán a költőnő tiszteletére.   

Források: 

eternus.hu

Keszthelyi Életrajzi Lexikon

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 1., Corvina Kiadó, Budapest 2019.

nokatortenelemben.hupont.hu

csebygeza.hu

evangelikus.hu

kozterkep.hu

Borítókép: Máthé Alexandra