1725 körül született Bécsben, valószínűleg annak Spittelberg nevű városrészében. Nevével találkozni lehet Dorffmaister alakban is: ő maga gyakran szignálta így alkotásait. A telekkönyvek alapján Spittelbergben több, egymással rokon Dorfmeister család élt, unokatestvére - más források szerint öccse - volt Istvánnak az a Johann Georg Dorfmeister, akit a bécsi akadémián folytatott szobrászati tanulmányai után rögtön szerződtettek ugyanoda tanítani, és szintén sokat dolgozott Magyarországon. Nevéhez kapcsolódik például a budai vár Zsigmond kápolnájának a berendezése. A Dorfmeister családban ott volt tehát a művészi véna.

1751-ben lett István a bécsi akadémia növendéke, megismerkedett az osztrák és itáliai dekoratív festészet elemeivel. Az akadémia volt a korszak művészeti központja, itt alakult ki egész Közép-Európa barokk festészeti stílusa. Az itt végzett mestereket szívesen hívták a megrendelők különböző országokba egy-egy munkára. Dorfmeister elsősorban azoknak a megrendelőknek dolgozott, akiknek nem volt elég pénzük a divatos bécsi mesterek megfizetésére, de azok alkotásaival összevethető műveket szerettek volna festetni. Témáit többnyire a magyar történelemből, de gyakran a Bibliából (főleg az Ószövetségből) vette. Munkásságában gyakori a látszatarchitektúra, azaz a valóság illúzióját keltő festészeti elemek alkalmazása azzal a céllal, hogy a templomok, paloták falképein a jelenetek hátterében mintegy „folytassák” a valódi épületet a valóság határait elmosva, gyakran egészen a mennyekig. Szívesen alkalmazta továbbá a fehér fényekkel emelt grisaille technikát: az elnevezés a francia „gris”, szürke jelentésű szóból ered és a szürke szín árnyalataival készített falfestményeket, üvegablakokat jelöl. A magyar történelmi festészet egyik meghonosítójaként is tisztelhetjük, hiszen képein először jelentek meg alakok magyar viseletben. Nagy számú megrendelése miatt részfeladatokra specializálódott festősegédekkel dolgozott. A freskók alakjai, motívumai valószínűleg kész vázlatkönyvek alapján készültek, amiket először nagyítva felrajzoltak a falakra, mennyezetre.

1761-ben települt Magyarországra, első itteni megbízásait a csornai premontreiektől kapta: több freskót készített a prépostság anyaépületében, majd a hozzájuk tartozó türjei templom szentélyét festette ki. 1762-től Sopronban lakott, de az egész Dunántúlon alkotott és vált a 18. század egyik legtermékenyebb hazai festőjévé. Első évszámmal is megjelölt munkája 1769-ből való, a sárvári várkastély dísztermében lévő freskó sorozat.

Sokat dolgozott a lakóhelyéül választott városban, Sopronban is. 1772-ben kifestette a Halász utcai Voss-féle árvaház kápolnáját, 1777-ben megfestette Kamper Jakab városi tanácsos arcképét. 1779-ben készítette a bencés (akkor ferences) szerzetesek rendháza lépcsőházának kupolafreskóját: Feszület Szent Ferenccel és allegorikus csoportokkal. Művészeti szempontból a legkiválóbb alkotásai közé sorolják. Bizonyára tetszett a soproniaknak is, mert amellett, hogy oltárképet rendeltek tőle a Szent György templom számára, mindjárt két nagyszabású munkát is adtak neki: a Szentlélek templom és a városház tanácstermének kifestését. A két munkát Dorfmeister 1782-ben végezte el. Az előbbi falképeket és mellékoltárt foglalt magában és máig megcsodálható a templomban. Utóbbiak sajnos nem maradtak fenn az utókornak.  

A Szentlélek templom így az a soproni épület, ahol máig a legteljesebben láthatók a mester alkotásai. Eredetileg kápolnaként épült a városplébános telkén az új plébániaház mellett, a mindenkori városplébános házikápolnájának volt tekinthető. Templomként 1521 óta említik. 1782-ben barokk boltozatot kapott és hajóját meghosszabbították a szentély felől. Ezután dolgozott itt Dorfmeister, aki kor ízlésének megfelelően a falakat valósággal elöntötte a füzéres későbarokk díszítéssel. A szentély ovális kupoláján az Egyház allegóriája látható, lejjebb a Szent Péter bazilika képe. A főhajó első szakaszának mennyezetén az Angyali üdvözlet található, amelyen megjelenik a művészre utaló felirat is: Stephan Dorffmaister invenit et pinxit. A főhajó középső szakaszában festette meg a művész a legnagyobb freskót, a Mária mennybevitelét és megkoronázását mutató jelenetet. A freskó négy sarkában a négy evangélista látható. A kórus feletti boltozaton Jézus bemutatását találjuk. A boltozat alsó részén az egyházatyák életnagyságnál nagyobb alakját festette meg szoborszerűen, fülkében. Az északi fal felső részében a szimmetria kedvéért egy vakablakot festett. A szentély falára két fülke urnával és két grisaille-kép került.
Bal oldalon áll a Golgota-oltár, a megfeszített Krisztust ábrázolja a százados alakjával. A szerződés szerint ez is Dorfmeister munkája. A kép felett angyalok, a középső könyvet tart a kezében.

A templom díszítésének ezidőben rendkívül nagy jelentősége volt: egy letisztult barokk ábrázolás sok olyan tartalmi réteget is magába foglalt, amit szóban elmondani bonyolultabb lett volna. A 18. században az írni-olvasni tudók száma kevesebb volt, a vizualitás emiatt is hangsúlyosabb volt. Egy közkedvelt templomi ábrázolás sokféle jelentést hordozott számukra, a bibliaitól a történelmiig

Dorfmeister István 1797. május 29-én hunyt el Sopronban. Emlékét halálának 200. évfordulója, 1997 óta dombormű őrzi a Szentlélek templom külső falán. Az emlékművet Soltra E. Tamás készítette. A kis utcát, amely a templom mellett vezet fel a Bécsi-dombra, már korábban elnevezték róla.
Neve előtt gyakran olvashatjuk az „idősebb” jelzőt, hiszen a Sopronban 1770. január 26-án született és a Szent Mihály templomban keresztelt fia szintén az István nevet kapta. Apja segédjének beállva, a munkából egyre nagyobb részt kapott és apja halála után ő vitte tovább a családi műhelyt. Stílusa, szemlélete késő barokk. Még apjával közösen ő festette a szentgotthárdi csatát ábrázoló nevezetes kupolafestményt az ottani apátsági templomban és a kőszegi Szent Imre templom főoltárképét is, ahol Imre herceget magyar főnemesi ruhában ábrázolta. Sajnálatosan fiatalon, 1807-ben hunyt el.

Elképzelhető, hogy voltak más követői is az idősebb mesternek: vannak festmények, melyek hasonlítanak az ő munkáihoz, ám nem tudjuk pontosan beazonosítani az alkotót. Kevés a forrás erről az időszakról. Népszerűsége miatt előszeretettel tulajdonították neki szignálatlan festmények egész sorát, hiszen ez növelte az adott hely dicsőségét.

Források

mke.hu

varosplebaniasopron.hu

zalamedia.hu

yumpu.com

hu.wikipedia.org

Borítókép: Máthé Alexandra