Az ünnepség hagyományosan a Soproni Egyetem főépületénél kezdődött, ahol Prof. Dr. Náhlik András, az intézmény rektora és az egyetem karainak dékánjai, valamint valétaelnökök intettek búcsút beszédeikben a valétálóktól. Ezután a rektor kitárta a Soproni Egyetem kapuját a díszes menet előtt, majd a valétálók a szalamander után elindultak, hogy dalolva elbúcsúzzanak az Alma Materüknek otthont adó város utcáitól. Az úton sok erkélyen és ablakban gyertyákkal köszöntötték őket a lakosok.

A valétálók végül átmentek a Tűztorony kapuja alatt, és megálltak a Fő téren, a városháza előtt, ahol menetük a végéhez érkezett. Itt Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere köszöntötte őket. 

- Megható pillanat ez mindannyiuknak, hiszen ezen a szép ünnepi estén, mint végzős hallgatók itt, az ősi várostorony lábánál, a Hűségkapu előtt búcsúznak városunktól és az Alma Matertől - kezdte így Dr. Fodor Tamás. - Az idei esztendő különösen felemelő, hiszen éppen 100 éve történt, hogy a Selmecbányáról menekülő egykori Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronban talált új otthonra - fűzte hozzá a polgármester, aki méltatta elődje, Sopronyi-Thurner Mihály és Klebelsberg Kunó, Sopron egykori országgyűlési képviselőjének szerepét a történelmi egyesülésben. - Az akkor ide költöző egyetemisták nem tudhatták, hogy itt maradásukat fegyverrel kell majd megvédeniük. Az akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar maradhasson és ők végleges hazára lelhessenek. A sikert nem adták ingyen, a fiatalok sokszor a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Ezért mondhatjuk, hogy Sopron a vérrel szerzett Alma Mater. A 20. század viharaiban vívott közös küzdelmek, és együtt megélt dicsőséges események révén Sopron és az egyetem elválaszthatatlanul összeforrtak - fűzte hozzá a polgármester, aki így búcsúzott a valétálóktól: amikor kilépnek az ősi várostorony alatt, ne feledjék, Sopron, a Leghűségesebb Város mindig várja önöket. Szeressék, a távolból is! - emelte ki beszéde végén.

Ezt követően a valétaelnökök mondtak búcsúzó gondolatokat. - Amikor idejöttünk, olyanok voltunk, mint egy darab fatuskó, amely értékes lesz, ha megmunkálják, például szépen kifaragják - kezdte így beszédét Szegedi Márton Dezső, alias "Táncoló Talpak" faiparos valétaelnök. - Utunk itt, az egyetemen nem volt hosszú, de hála a minket nem Neptun kódként, hanem emberként kezelő professzorainknak és tanárainknak, a közösségért küzdő hallgatótársainknak és természetesen a Selmeci diákhagyományoknak nagyon sok mindent kaptunk, amiért örökre hálásak leszünk - fűzte hozzá.

- Az egyetem kapui most kinyíltak előttünk, de becsapódtak mögöttünk - mondta Kovács Dávid, alias "Emlékek Elsőbbségben" közgazdász valétaelnök. - De nem örökre! Hiszen a Soproni Egyetem falai, mint a családi házé, örökké visszavárnak. Sopron is visszavár minket, a város, aminek köszönhetjük, hogy most itt állhatunk. Hiszen rengeteg Selmecbányáról ideérkezett diáknak, tanárnak adott menedéket, úgy, hogy cseppet sem akarta elnyomni őket. Ezért is vagyunk hálásak ennek a városnak, ezért is üzenjük: sohasem feledünk téged, Sopron! - zárta így gondolatait.

Az ünnepség zárásaként hagyományosan elhelyezték az emlékezés koszorúit Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.