Egyre több városi gyermek gondolja azt, hogy a tehén lila, és sokan úgy vélik, hogy a sertéshús kizárólag vákumcsomagolt formában létezik és a nagyáruházak hűtőpultjában terem. Lehet kicsit sarkos a hasonlat, de az, hogy mivel jár az, hogy disznóhúst ehessünk, már-már feledésbe merül. Szerencsére azért még vannak, akik fontosnak tartják, hogy házi nevelésű sertést egyenek, amiről tudják, hogy milyen körülmények között nevelkedett, mit evett meg, és nem sajnálják a munkát, hogy feldolgozzák a húsát. Mert bizony a disznótor az egy többnapos megfeszített munka, főleg, ha mindent mi csinálunk.

Először is az állat felnevelése napi szintű munkát jelent, majd ha eléri a vágósúlyt, akkor beszélhetünk a disznótor megszervezéséről. Egy jó csapatot összeszervezni sem kis feladat, de ha szorgalmas emberekről van szó, akkor egy féltucat megoldja. Amennyiben készül hurka-kolbász is, akkor meg kell venni előre az fűszereket, és elő kell készíteni minden szükséges eszközt. Az egyik legfontosabb az éles kések megléte, azok nélkül keserves a munka. A konyhai előkészületek is már előző nap megkezdődnek. 

Ezen a disznóvágáson, ahol jártunk 1,5 kiló fokhagymát kellett megtisztítani és 200 zsemlét felkockázni. Nem szabad elfeledkezni az egész napos mosogatásról sem, ugyanis a zsíros eszközök elmosása és az egész napos pakolás soha véget nem érő feladatnak tűnhet.    

Ahány ház, annyi szokás, és még talán azt is lehet mondani, hogy ahány tájegység, annyiféleképpen készítik a finomságokat, de egy biztos: a disznótor napján minden a frissen feldolgozott húsból készül. A szertartás mindig az áldomással, azaz a pálinkával való koccintással indul. Kell az erő a hosszú naphoz. 

Minden napszaknak megvan az étele – a feldolgozási folyamatnak megfelelően. Reggelire hagymás vért, vagy sült májat szoktak kínálni az asszonyok, amíg a férfiak perzselik és tisztítják a sertést. A perzselést régebben szalmával csinálták, de manapság gázlánggal végzik. Így jól átpirul a bőr, könnyen megtisztítható és finomabb is. Mi ebédre toroskáposztát és a sült hús kaptunk.  Napközben már az üstben főnek a hurkának valók. Ezeknek nagyon sok idő kell, míg teljesen puhára főnek. 

A disznónak szinte minden része felhasználható. A lábból isteni körömpörkölt vagy kocsonya készíthető. A színhúst darálva kolbásznak, sült húsnak vagy pörköltnek lehel elkészíteni. Egy kis kreativitással nagyon finom dolgokat lehet sütni-főzni.   

A szalonnát lehet paprikásan vagy sósan készíteni, füstben érlelni. A sonka pácolása, érlelése majd füstön való tartósítása többhetes munkafolyamat, de érdemes vele fáradozni, mert az eredmény igazi házi, „homemade”, ahogy manapság divatos mondani. Az viszont, ami valódi hungarikumnak számít, a kolbász. Aki disznóvágással foglalkozik, szinte biztos, hogy lapul a fiókjában egy régi családi recept azokkal a titkos összetevőkkel, amiktől – sütve vagy füstölve – igazán finom lesz a kolbász.

A hurka ízesítése is eltérő. Van, ahol csinálnak véres- és májashurkát is. Ezt lehet zsemlekockával vagy rizzsel is készíteni ez ízlés és tájegységenként változik.

Egy disznó feldolgozása valóban csapatmunka, ahol kell egy ember, aki ért az „anatómiához”, és tudja, mit, hol kell vágni. Na meg persze kellenek a segédek, akik a keze alá dolgoznak. Csakis összedolgozva lehet hatékonyan végezni a munkát, hogy a hajnali kelés után sötétedésig meg legyen töltve a hurka-kolbász, be legyen pácolva a hús, és konyhakészen el legyenek tárolva a disznó részei.  

Hogy miért jó egy disznótor?

Jó megtapasztalni, mennyi munka van abban, hogy étel kerüljön az asztalra. Izgalmas a csapatmunka hatékonyságát megérezni. Fantasztikus a frissen készített ételek íze. Nem utolsósorban jó dolog egy napot friss levegőn tölteni, jó társaságban lenni, és nap végén megkapni a kóstolócsomagot, ami tartalmaz egy kis hurkát, kolbászt, talán egy kis húst, és majdnem kifelejtettem a frissen sült töpörtyűt. Bár aki az egész napot végigdolgozta és végigcsemegézte, az ezt a csomagot elteszi pár nappal későbbre, hogy kímélje a hasát.  

Akinek van rá lehetősége, érdemes elvinnie a gyerekeit is akár disznótorra, akár csirkekopasztásra, akár halpucolásra, hogy első kézből tapasztalják meg, hogy az, ami az asztalra kerül, milyen munkafolyamatokon megy át.