A település a Soproni-hegység és Keresztúri-erdő közötti völgyben az Arany-patak partján fekszik. A környező hat községgel együtt alkotják az osztrák Kékfrankos hazáját. Az út melletti szőlőültetvények jó előre sejtetik, hogy borospincék sokasága várja a finom nedűk kedvelőit.  A Keresztúr melletti Rezső-forrás (Rudolfsquelle) is sok évszázad óta üdíti fel vizével a környékbelieket - Fényes Elek így írt róla 1851-ben: „Van itt (…) egy savanyuviz-forrás, melly az egész vidéket, különösen Sopron városát kellemes itallal látja el.”

A régészeti leletek tanúsága szerint a kedvező, lankás fekvésű település területe a kőkorszaktól kezdve lakott. Kedvelték a rómaiak is: 1856-ban Teichäckern nevű határrészén hatszobás, mozaikpadlós római kori villát ástak ki.

A mai helységet 1245-ben "Terra nomine Bujuslou iuxta aquam Icoa" alakban IV. Béla adománylevelében említik először. Eredeti neve Bogyiszló volt, Keresztúr néven a "Szent Kereszt Felmagasztalása" tiszteletére szentelt temploma után 1274-ben tűnt fel először "Kurustur" alakban, ekkor tehát már templomának is állnia kellett. 1619-ben nevezték először "Nemeth Kereztur" néven. Részben a Fraknói grófok, részben a Kanizsaiak birtoka volt. Mezővárosi rangját 1340-ben kapta.

Egykori vára a Frauenbrunnbach-patak fölé emelkedő Várhegyen állott. A középkori lakótornyot sánc és árokrendszer övezte. 1492-ben a Kanizsaiak átépítették vizesárokkal övezett lovagvárnak. 1560-ban gróf Nádasdy Tamás itáliai építőmestert bízott meg a házasság útján megszerzett vár reneszánsz lakókastéllyá való átalakításával. Ezt 1621-ben Esterházy Miklós csapatai feldúlták, az ezt követő helyreállítás során nyerte el mai formáját.

Keresztúron működött 1598-1605 között Manlius János híres nyomdája. Ez alatt az idő alatt 11 könyvet nyomtattak itt ki, ami akkoriban igen jelentős mennyiségnek számított. 1605-ben elhunyt a mester, tanítványa a műhelyt Csepregre költöztette át.

Gróf Nádasdy Ferenc 1671-es lefejezése után a kastély az Esterházy család kezébe került. Esterházy Pál itt látta vendégül az 1681-es soproni országgyűlés alatt I. Lipót császárt. Később egyre inkább elvesztette kulturális jelentőségét, gyakorlatilag gazdasági udvar szerepét töltötte be.

1671-től Sopronkeresztúr egyike volt a Várvidék hét zsidók lakta községének is; a mai Ausztria egyetlen települése, melynek önálló zsidó neve is volt - Zelem, azaz kép. 1944-ben több száz magyar zsidót deportáltak a településre, a keleti fal (Ostwalls) megerősítése érdekében. A zsidók nagy arányban haltak meg a kimerültségtől és az alultápláltság következtében, a temetőben 286 budapesti zsidó nyugszik egy tömegsírban.

1707-ben a falu határában ütközött meg Bottyán János kuruc tábornok serege a Nádasdy Ferenc vezette császári csapatokkal. Ez a Nádasdy Ferenc az 1671-ben felségárulás vádjával kivégzett országbíró Nádasdy Ferenc fia volt.

Keresztúron töltötte gyerekkorát Goldmark Károly zeneszerző (1830-1915). Apja a zsidó közösség kántora, majd jegyzője volt. Károly a faluban megfordult szlovák kereskedőktől szerzett magának egy tilinkót, azon próbálgatta tehetségét. Egy lakodalmon vizespoharakat ütögetve játszott el több közkedvelt lakodalmas nótát, s ezzel nagy sikert aratott.  A 21 gyermekes családfő végül beíratta fiát a soproni zeneiskolába, ahová Károly az utat legtöbbször gyalogosan tette meg.

Sopronkeresztúr különleges műemléke az egykor széles várárokkal övezett, nagyszabású, tágas udvart körülölelő négy sarokbástyás Nádasdy, majd Esterházy-várkastély. A nyugati határszél reneszánsz kastélyépítészetének jellegzetes megjelenítője: míg kívülről szemlélve az épület védekezésre berendezkedett zömök, zárt egység, a körbevett négyszögletes belső udvari rész szellős, zöld, festői kiképzésű.

A kastély külső homlokzatának sima falfelületét a kisméretű, mély ablaknyílások csak helyenként törik meg, az erőteljes saroktornyok óvón emelkednek az épület fölé. Egyetlen külső dísze a főpárkány alatt húzódó és helyenként ma is látható széles fríz, mely mitológiai jeleneteket ábrázol: Ganümédész elrablása és Aeneas menekülése látható rajta. A kapuhoz egykor felvonóhíd vezetett. A boltozott kocsibehajtó mellett egy kisebb ajtó is nyílik a gyalogszerrel érkezők részére. A bejárat két oldalán a Nádasdy- és az Esterházy-címer is megjelenik. A várhídtól balra egy kőtábla is látható a következő szöveggel: „Erzsébet királyné emlékfái”. Alatta egy kőtömbön pedig az ültetés időpontja: 1896.ápr.1.

Az épület legfestőibb része az árkádos udvar. A zárt külső keltette rideg, zord érzetet kiválóan feloldja a két szinten körbefutó nyitott reneszánsz ívek ritmusa. Az árkádívek a földszinten négyzetes pillérekre, az emeleten karcsú toszkán oszlopokra támaszkodnak.

Az északkeleti torony foglalja magában a kastély kápolnáját. Nagy valószínűséggel az 1640-es években épült, amikor a Nádasdy család visszatért a katolikus hitre. Belső terét kerubfejekkel díszített pilaszterek tagolják, melyek között gótikus kőrácsos ablakok törik meg a falfelületet és árasztják el fénnyel a helyiséget. Mennyezete barokk stukkódíszítésű, eredeti berendezéséből ma már csak egy kora gótikus faragott oltárrészlet látható. Állt itt egy Szent Györgyöt és egy Szent Jánost ábrázoló faszobor is, ezek ma a fraknói várban láthatóak.

A nyugati szárny néhány helyiségében is megcsodálható még az eredeti stukkódíszítés, sőt egy Nádasdy-címeres kandalló is. A hatalmas dongaboltozatos díszteremben az új tulajdonos festményeiből állítottak ki. A főépületben volt egy pompás bálterem is: az egyik volt azok közül, amelyek színházként is szolgáltak Magyarországon.  Az épület 1945-ben súlyos károkat szenvedett és 1952-ben a színháztermet is le kellett bontani, mert életveszélyessé vált.

1966 óta a kastély tulajdonosa Anton Lehmden festő, a fantasztikus realizmus bécsi iskolájának egyik alapítója. Számára új otthona egyfajta menedéket, a művészi elvonulás, elmélyülés helyét jelentette. Az épület mai jó állapota nagyban köszönhető az ő aprólékos és szeretetteljes munkájának. Lehmden műalkotásként, a régi és modern találkozási pontjaként, egységbe foglalásaként kezelte a kastélyt, mely egyben a Museum Lehmden otthona is. 1971 óta védett műemlék, a művész 2018-ban bekövetkezett halála óta is családtagjai lakják. Látogatható és kedvelt rendezvény helyszín.

A településnek nevet adó Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templom a falu közepén, egy dombon emelkedik. A 13. században már biztosan állt. 1674-ben késő barokk stílusban építették át és lőréses védőfallal vették körül. Az egyhajós csarnoktemplom berendezése 18. századi: a főoltár későbarokk, középen a keresztrefeszítés alakjainak szobraival. 14 regiszteres orgonája 1820-ban épült. 1974-ben modern szárnnyal bővítették. A szentély modern festett ablakait és az új hajó északi oldalán lévő mozaikot Anton Lehmden készítette.

Források:

Panoráma Regionális Útikönyvek: Burgenland. Írta: Németh Adél. Budapest, 2003.

hu.wikipedia.org

varak.hu

burgenland.info

Borítókép forrása: wehrbauten.at