Középső, nagy része valóban park, amely helyi jelentőségű természetvédelmi terület csakúgy, mint az Ikva partjának papréti szakasza is. Feltöltését megelőzően a Paprét mocsaras, vizenyős, nehezen átjárható terület volt. Ez alacsony fekvésének és az Ikva patak közelségének, viszonyleg gyakori áradásainak volt köszönhető, s feltehetően ide folyt le a Kurucdomb nyugati-északnyugati oldalára hullott csapadékvíz is. Sopron történelme folyamán azért messze nem csak kellemetlenségek forrása volt e tájék, hanem jellegénél fogva sokáig természetes védelmet is nyújtott a város számára keleti irányból.

A római kori Scarbantia vélhetően eddig nyúlt kelet felé – a Paprét területén római kori fazekasműhelyek maradványait tárták fel régészek –, ahogyan a középkori városnak is fontos határterülete volt ez az áradmányos, pangóvizes rét. A középkori Sopron belső várfala körül húzódott várárok vizét a mai Torna utcán keresztül a Paprét felé vezették le. A Torna utcának sem véletlenül Rozmaring utca volt a régi neve egészen 1869-ig: az utca felét elfoglaló vízfolyás bűze miatt, ironikusan értve kapta ezt az elnevezést.

A várárok és az Ikva, illetve a mocsaras Paprét közötti terület a belső külvároshoz tartozott, amit szintén fal határolt: ennek maradványai az Ikva partján és a Paprét nyugati oldalán egyaránt megtalálhatóak mind a mai napig.

Maga a rét 1832-ig a Szent Mihály-plébánia kaszálója, illetményföldje volt – az eredeti német Pfarrwiese név is erre utal. Utána került a város gondozásába, majd a 19. század második felétől kezdve meg is kezdték a kiépítését, s déli és nyugati oldalára is házak épültek.

A rétet csak 1850-től nevezték Paprétnek, előtte egyéb nevek mellett Tornarétnek is hívták. 1950-től Ifjúság tér lett a neve, majd 1989-től újra Paprétnek nevezik.

A parkban álló közönséges platánokat 1866-ban vagy 1870-71-ben ültették, közülük azonban néhány már elpusztult. A legnagyobb mért példány 22 m magas és 130 cm törzsvastagságú volt 1983-ban. A park faállománya, a platánokon kívül a kislevelű hárs és a korai juhar példányai is 1995 óta helyi védettséget élveznek. A nyilvántartás szerint negyvenkettő platán, tíz korai juhar és egy kislevelű hárs kapott védelmet. Az Ikva-parton a természetes patakparti vegetációban ugyancsak védelem alatt állnak idős fák: a spirálfűz, a kanadai nyár és a kislevelű hárs fajták képviselői.

A térség ismert épített örökségéről is. 1866-ban Rösch Frigyes megalapította a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyletet, melynek kezdeményezésére a Papréten épült fel hazánk első tornacsarnoka 1867-ben. Az ország legrégibb, kimondottan sportcélokra készült épülete ma ipari műemlék, melyet Sopron város önkormányzata a közelmúltban felújíttatott. Az épület átadása után kereszték át a közelében a térbe becsatlakozó Rozmaring utcát Tornász, majd Torna utcává.

A Paprét 26. számú ház 2012-ben ideiglenes műemléki védelem alatt állt; benne egykor Weiss József tulajdonában csokoládégyár működött. Az épületben fennállása során volt Talmud Tóra iskola és ortodox hitközségi ház rituális fürdővel (mikve), imateremmel és a rabbi lakásával. Ez a környék volt ugyanis a zsidóság 19. század második felében történő soproni betelepülésének központja.

A Paprét 4. számú lakóház és műemléki környezete műemléki védelem alatt áll, ahogyan a Paprét 12-14. alatt található, 1891-ben megépült ortodox zsinagóga és műemléki környezete is.

A papréti ortodox zsinagógát a soproni Schiller János tervei alapján 1890-91 között építették. A középkori előírások értelmében a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában. Kerítéssel lezárt előudvarában történt a törvénykezés és a keresztényekkel való üzletkötés. Nagyszerűen díszített belső tere sajnos nem maradt fenn: leghangsúlyosabb része a fából készült, díszes tórafülke volt, melynek lenyomata a déli falon mai is látható; mennyezetét illuzionisztikus hatású falfestménnyel díszítette Steiner Rudolf festő, ami teljesen megsemmisült az idők folyamán. A zsinagógához tartozott az 1911-ben épített rituális fürdő, a pászkaház és az 1917-ben alapított jesiva is; ezek nyomai még fellelhetőek a Paprét oldalán a régi tanház épületében.

1944 júliusában a Papréten gettót hoztak létre. A 4-es számú háztól a tornacsarnokig 3 méter magas palánkot húztak, ezután az Ikva patak képzete a gettóhatárt a hitközség 26-os számú házáig. A Torna utca házainak ablakait bemeszelték, hogy ne lehessen kilátni a környező városrészre.

A halálvonat 1944. július 5-én indult a Déli pályaudvarról Auschwitz-ba, rajta 1801 soproni zsidóval, akik közül 1640-en sosem térhettek vissza.

A háború után, 1945-től az ortodox és a neológ hitközség visszatért tagjai együtt használták a papréti. Mivel a gyermekes családok az 1956-os események miatt kivándoroltak, a kis létszámú hitközség a zsinagógát 1969-ben eladta. Homlokzatán 2004-ben helyeztek el fekete márvány emléktáblát a Holokauszt során meggyilkolt 1640 mártír emlékére. A műemlékileg védett zsinagóga épülete állagmegóvó munkálatokat követően időszakosan látogatható; kiállítások, koncertek és előadások idején nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.

A zsinagógával szemben, a tér közepén egy kis ráccsal védett térségen emelkedik 2004 óta a Holokauszt emlékmű, amit az 1944-ben Sopronból Auschwitzba deportált zsidók emlékére emeltek; Kutas László szobrászművész alkotása. A szoborkompozíció a gázkamrák előtti vetkőzőhelyiségeket szimbolizálja. Az alkotó egy 2013-ban készült interjúban a következőképpen értelmezte művét: "Ezen a szobron a gázkamra előtti helység fala látható, a falra fel vannak dobálva kabátok és lent meg a siettetve szétszórt cipők, meg babák, meg játékok, szemüvegek vannak. A Papréten, ahol ez az emlékmű található, és ahol összegyűjtötték a helyi zsidókat, nagy fák vannak, azon meg kányák, amiket nem szabad háborgatni. Kivágtak egyetlen egy öreg juharfát, és annak a helyén áll ez az emlékmű. Először azt gondoltam, hogy csinálok egy priccset, meg egy nagyon sovány embert, de akkor ortodox zsidóval való érdekes, furcsa találkozásból megtudtam, hogy nem faraghatok emberalakot! Így lett ez. A füstként felszálló szöveg betűi a Smá Jiszraél ima, a kerítés meg az „Áldott legyen az igazak emléke!” – héber betűiből van."

A közelmúltban történt meg a tér és környezetének átfogó felújítása, így újabb hangulatos parkkal gyarapodott Sopron városa.

Források:

visitsopron.com

hu.wikipedia.org

kozterkep.hu

harsjozsef.hu

elfeledettsoproniak.hu

Borítókép forrása: visitsopron.com