Prof. Littleton az Arthur név kapcsolatait kutatva megemlíti, hogy a rómaiakkal Angliába érkező szarmata lovasok első parancsnoka Angliában Lucius Artorius Castus volt, aki síremléke bizonysága szerint seregét Gaulba vitte 184-ben egy forradalom leverésére.

Lovas sereggel indult Európai hadjáratára, mint később a legendás Arthur király is. A Ribchesterben állomásozó csapat címként felvette a Lucius Artorius Castus nevéből kölcsönzött „artorius” jelzőt, amit „dux bellorum” — hadúr — jelentéssel használtak, vagyis Arthur hadúr lovasai, lovagjai.

Ez a Pannóniából érkezett szarmata, jász lovas légió Angliában maradt. Később már ezen „artorius” lovagok leszármazottjaként, a történelmi Arthur király megvédte Britanniát a szászokkal szemben Kr.u. 510-ben Badon Hill közelében.

Az angol világ legértékeltebb hitregéi közé tartozik az Arthur és a Grál legendakör, melyek szereplői az emberiség Aranykorát idézik meg számunkra.

A szarmaták és jászok angliai jelenléte, nagy hatást gyakorolt arra a vidékre a művészet, divat, hagyománykincs, lótenyésztés és a lovas katonaság megalapozása terén.

Az amerikai kiadású Archæologia tudományos folyóíratban Scott C. Littleton, a Los Angeles-i Occidental College embertan tanára Were the Sarmatians the source of Arthurian legend? (Szarmatáktól ered az Arthur legenda?) beszámolt arról, hogy Kr.u. 175-ben Marcus Aurelius 5.500 jazyg, jász lovast telepített a Duna mentéről az angol szigetekre, és erről a szarmata jelenlétről adnak hírt a feliratok e vidéken. A cikk írója nekik tulajdonítja az Arthur-legendakör eredetét, melynek szerves része a titokzatos „Grál” edény is.

Sulimirski "Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között" címû dolgozatában kifejti, hogy a keresztény korszak kezdetekor jelent meg a Szarmátia név a korabeli irodalomban, a Szíktiának nevezett kelet-európai területeken.

A szarmatákat iráni (baktriai, kusán) származásúnak tartja, kik közeli rokonságban állottak a szkítákkal, médekkel (mada) és pártusokkal (fehérhun), valamint az óperzsákkal (káld); nyelvük az Avesta nyelvével rokon. Kitér Herodotusra, s arra, hogy a Kr.e.5 században élt görög író szerint „a szarmaták a szkíták nyelvét beszélték, de annak romlott alakját.”

A központi steppék urai: a keleti szarmaták cím alatt tér ki az aorsi (őrs-i) népre kik a Volgától keletre laktak, s a szarmaták legtávolabbi törzsei, őrsei voltak. A jazigok vagy jászok a királyi szarmatákkal azonosak.  Nem sokkal Kr.u. 20 körül a jazigok átkeltek a Kárpátokon, s a magyar Nagyalföldön telepedtek le a Tisza és a Duna közén, jász név alatt máig is ott élnek. Jazig területeken a sírok kellékei között új tárgy jelenik meg: a tarisznya vagy tarsoly— melyben vaskés, vasár, és tűzkő volt elhelyezve. Kr.u. 175-ben békét kötöttek Marcus Aureliussal, ki felvette a „Sarmaticus” (szarmata) melléknevet. Ekkor álltak a rómaiak szolgálatába 8.000 lovassal, akik közül 5.500-at Britanniába küldtek, ugyanis sem a rómaiak, sem a többi európai nép nem tudott lovagolni. Britanniában az északi határvidékeknél osztották fel őket 500 fős csoportokba. Három ásatási területen találtak nyomaikra. Hadriánus falánál, a Chester-i erődítménynél egy ló szemellenzőjét találták meg, mely szarmata lelet, mivel a mellette lévő gyöngyökhöz hasonló lelet csak a magyarországi szarmata sírokban fordult elő.

Chesterben található egy sírkő, mely szarmata lovast ábrázol. A bremetennacumi erődítménynél Ribchesterben, Lancaster közelében található felírás bizonyítja egy 500 fős szarmata lovasság jelenlétét ez időben.

A szolgálatukat betöltött katonák egy része Bremetennacumban települést alapított; mely soha nem vált igazi faluvá, de a Kr.u. V. században még mindig létezett.

1578-ban Ribchesterben találtak egy Apollo-szobrot, aki frígiai (szkíta) sapkában van ábrázolva. A szobor felirata a következő: „Apollo Manopus szent istenségnek a mi urunk jólétéért és Gordian saját szarmata lovasságából Bremmetennacumból Aelius Antonius, a Hatodik Légió centurionja Victrix Meliteneből, e vidék contingensének vezetője...”

Peter Salway is megemlékezik a Marcus Aurelius idején nyugatra került szarmatákról, a szarmaták és jazigok között egyenlőségjelet von, s mindkettőjüket e korban a közép Duna vidékére helyezi.

Idővel a Pannóniából idekerült szarmaták és jászok Ribchester vidékén telepedtek le, s nekik köszönhetően vált e vidék fontos lótenyésztő területté, ahol a lovasság számára tenyésztették ki a később híressé vált angol lovakat.

A pannon őslakos iasi, jazyg, vagyis a jász népcsoport, amely eredetileg a pannon törzsek egyike volt, és szoros rokonságban állt a többi pannon törzzsel, Civitas Lasorum néven alkotott közigazgatási egységet. Plinius szerint e civitas területén a Dráva keresztülfolyik, s e szerint ők népesítették be a mai Horvátország és a Dunántúl egy-egy részét. Ptolemaios szerint Pannonia superior középső részének keleti felében laktak. Daruvár és vidéke is ezen civitas része volt, itt került elő egy Res Publica Iasorumról szóló felirat is a III. századból.

A kép aláírása “Bors chooses to save a maiden rather than his brother Lionel”, szabad fordításban: „Bors dilemmája, hogy kit mentsen meg, az elrabolt hölgyet vagy Lionel-t a bátyját.”

Az Arthur legenda megőrizte annak emlékét, hogy Bors vitéz Arthur természetes gyermeke, s így a kerekasztal lovagjai közül vele van a legszorosabb kapcsolatban, s e rokoni kapcsolaton át Bors vitéz törzsi hovatartozását (szarmata, jász) is megtudjuk. A legenda arra is kitér, hogy az alán származású Lancelot unokatestvére Bors vitéz volt. Lancelot és Bors vitéz rokoni kapcsolatait figyelembe véve a magyar és alán népeket rokon népekként kell kezelnünk, amit igazol a Csodaszarvas eredet mítosz is, miszerint Hunor és Magor Dúl alán király lányait veszik feleségül. Az alánok azok az ős ruszok, akiktől származnak a mai lengyelek, oroszok, fehéroroszok, fehérhorvátok és ukránok, kikkel mi magyarok az eredetmonda szerint rokonságban állunk. Ezt támasztják alá a 20-21 században végzet genetikai kutatások is.

A Bors család Kárpát-medencei jelenléte messze az Árpádok előtti időkhöz vezet. E tényt az angliai legenda is megőrizte a következő részben: Bors vitéz a Brit-szigetek hagyománya szerint egy ismeretlen helyre távozott, átkelve a tengeren, melyet Sarrasnak hívtak.

A Bors család Árpád előtti ősi fészke Borsodban volt, ahol található Sáros, ma Sárospatak. A mai Miskolc város környékének történelmi múltja az őskorba vezet, a Bükki Kultúrán át napjainkig folyamatos műveltségi rétegekkel. Zöldhalompusztán szkíta fejedelem sírját tárták fel, a leletek között a magyar népek szent jelképe, az arany szarvas is szerepelt. A szarmaták régészeti jelenléte még valószínűbbé teszi azt, hogy a Bors vitéz látogatta helység neve Sáros volt. A Bors-Miskóc család 1312-ig tartotta birtokában e vidéket. Borsi község, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye ugyancsak Bors vitéz, vagyis az ősi Bors család nevére utal.

Edward Burne-Jones (1833-1898) mély kiábrándulást érzett a nemesi műveltség, a keresztény erkölcs és mindazon értékek hanyatlása miatt, amelyek a középkori Angliát jellemezték, amelyek helyében megjelentek a modern ideológiák,"izmusok", a gyarmatosítás, a modern rabszolgaság, a pénz uralma és a parazitizmus. Hiányérzetét egy festménybe foglalta, amelynek témája Artúr király szellemének halála. Artúr király a szarmata-jász lovagok és Camelot jóságát és nemességét jelképezi, abban a királyi udvarban, ahol az erény virágzott. A festmény Artúr király utolsó éjszakáját ábrázolja. Halálos ágyán a fejénél egy angyal ül, koronája pedig az ágy előtt, a földön van. Burne-Jones ahelyett, hogy valamelyik brit birodalmi vagy más koronát használt volna, a magyar Szent Korona hever Artúr király ágya előtt, ami az európai keresztény civilizáció, a Grál kultúra kezdetét és e kultúra elmúlásával, mai korunk lehetséges végét is jelképezi.

Arany Griffek emlékeinek nevezték a németek azt az elképesztően gazdag "szkíta arany" kiállítást, amelyet 2007-ben Berlinben mutattak be, a német archeológiai intézet rendezésében. A katalógus bevezetőjét dr. Frank-Walter Steinmeier kultuszminiszter írta, aki leírta a német tudomány állásfoglalását a szkítákkal kapcsolatban, miszerint a szkíták Eurázsiában évezredeken át uralkodó népcsoport voltak, s ma EURÓPÁBAN a magyarságot lehet utódnépéül tekinteni, akik megtartották az eredeti, agglutináló (ragozó,gyök rendszerű) nyelvüket is.

Manfred Nawroth professzor a szkítákról elmondta, hogy az ókori nép több ezer kilométeres területen játszott jelentős szerepet és nyomaik Magyarország területén is fellelhetők. „Régészként mondom: a szkíták után jöttek a szarmaták, a hunok, az avarok és később a magyarok ...”

 

Forrás: AZ ARTHUR LEGENDAKÖR MAGYAR KAPC (magtudin.org)

• BORS DILEMMÁJA (hupont.hu)

AZ ARTHUR LEGENDAKÖR MAGYAR KAPC (magtudin.org)

Fejér Szövetség honlapja: Mindennek a koronája, ha rádöbbenünk ki volt Arthur, s ki Károly Atilla király árnyékában (fejerszovetseg.blogspot.com)