Aznap, amikor a kép készült, távolról láttam, hogy a bőgő bika terelgeti a tarvadat. A domb aljáról érkezve nem is tekintettek veszélynek, érdeklődéssel fordultak abba az irányba, ahonnan egy árny lopta le a métereket. Sem a tarvadnak, sem a bikának nem volt mehetnékje, megmutatták magukat, mintha azt éreztették volna, hogy ez az alkonyat a miénk. Amint rögzítettem a pillanatot, nem zavartam őket tovább. Különleges élmény volt, még távolabbról is úgy éreztem, mintha én is részese lettem volna a csapatnak.