Maga a városfal ívét enyhén követő hosszú Szent György utca is sok érdekességgel bír. Az egyetlen magasabb - két-, helyenként háromemeletes házakkal beépített barokk utca hazánkban; sok korai, csigadíszes egyenes szemöldökű ablakkal. Itt van a legtöbb reneszánsz hatású, korabarokk árkádos udvar is. Számos ház külsejét aztán a 19. század második felében átalakították. A II. világháborús események folytán igen sokat szenvedett az utca: a Fő tér felé eső végének egyik sorát 1947-48-ban le is bontották.

Az Orsolya teret (korabeli Sópiacot) a Fő térrel összekötő utca első említése 1453-ból származik, mint Sand Jörgengasse. Nevét már ekkor is az itt elhelyezkedő Szent György templomról kapta. Miután ez káptalani templom lett, az 1850-es években az utcát is Domgasse néven kezdték emlegetni, de az elnevezés végül nem gyökeresedett meg. 1869 óta viseli mai nevét.

Az utca Fő tér felőli sarkán magasodó középkori eredetű, hatalmas háromemeletes L alakú lakóépület látványos homlokzattal néz a Városház utcára, innen nyílik nagy kapuja is. Régebben Neugebäude néven emlegették, a szó magyar jelentése: új épület.

Udvarában maradt meg a 15. század végén történt építkezésnek vagy átalakításnak az emléke: a házjegy és az évszámos írásszalag. A házak 1686-os összeírása szerint a Fabricius családé, 1755-ig maradt a tulajdonukban. A házhoz tartozott a Halász utcában az a major, amelyből később kaszárnya lett: ott katonáskodott Petőfi 1839-40-ben. 1763-ban mindkettőt megszerezte Tolnai Festetics Kristóf, akit nagyszabású beszerzései miatt „vagyonszerzőnek” neveztek. E vagyon jó részét aztán utódaival együtt közcélokra fordította. Ő középiskoláinak egy részét is már Sopronban végezte és itt is hunyt el 1768-ban.

1790-ben gróf Festetics György, mint tulajdonos, azt kérte a tanácstól, hogy a ház és szomszédsága közelében az úttestből kaphasson egy részt építkezés céljaira, mert ezzel a görbe útvonal kiegyenesedhetnék. Az építkezésre csak 1798-ban került sor: ekkor azzal a kéréssel fordult a szomszédos ház tulajdonosa a tanácshoz, szüntessék meg a Festetich-építkezéssel kapcsolatos rongálásokat és keskenyebb állványokat alkalmazzanak, hogy azok őt a közlekedésben ne akadályozzák. A kivitelező építőmester Neumayer Lőrinc volt és ezen átépítéshez kapcsolódik a Neugebäude elnevezés is. A Festeticsek 1885-ben az utcában levő egyéb házaikkal együtt ezt is eladták.

A széles, timpanonos Városház utcai főhomlokzatot háromrészes főpárkány zárja le, az ablakok mindenhol kőkeretesek és emeletről emeletre kisebbek. A földszint középső tengelyében helyezkedik el a kőkeretes kapu. A Szent György utcai homlokzat szögben megtört, a harmadik tengelyben itt is van egy kőkeretes bejáró.

A szomszédos, Szent György utca 3. alatti épület meglehetősen kusza birtokviszonyairól a 16. századtól kezdve maradtak feljegyzések. Eszerint 1561-ben írott végrendeletében az akkori háztulajdonos, Vadasfalvi Dávid özvegye, Ladiszlavics Katalin a házat unokaöccseire, a Felsõkáldi Káldy fivérekre hagyta. Ezt megelőzően, a soproni házak 1534-es összeírásában még szerepel a késő gótikus emeletes ház déli végében lévő középkori lakótorony említése, mely egyike volt a Sopron belvárosában a 13. század folyamán emelt kő lakótornyoknak.

A Káldy leszármazottak közül ifjabb Káldy Ferenc a maga házrészét az 1660-as évek elején a szombathelyi dominikánusok előtt 4000 forintért gróf Batthyány Erzsébetnek, Erdődy György özvegyének zálogosította el a zálogösszeg többévi részletfizetésének feltételével.

Aztán a két tulajdonos Káldy testvér 1666-ban a városnak ajánlotta fel az ingatlant megvételre, a város azonban visszautasította az ajánlatot. 1667-ben hosszabb tárgyalás után végül Batthyány Erzsébet vásárolta meg Káldy Ferenc, 1673-ban pedig öccse, István részét és be is költözött. A ház bonyolult birtokviszonyai körüli ügyek ezzel még nem zárultak le. Batthyány Erzsébet végrendeletében az épületet a magyarországi domonkos rendnek hagyományozta. A halálát követő években a domonkos rend a Szent György utcai házban csupán egyetlen szerzetest tudott tartani és nem szervezett oda önálló szerzetesi házat sem, ezért el akarta adni. Az épületet a szomszédos házakkal együtt – amelyek közül az egyik 1653-tól 1670-ig a Wesselényi-féle összeesküvésben elítélt Nádasdy Ferenc országbíróé volt – 1684 és 1687 között Eszterházy Pál vásárolta meg és cserélte el a jezsuita rend Szélmalom utcai nemesi konviktusával. A jezsuiták nemesi konviktusa ezután a rend 1773-ban történt felosztásáig működött itt Szent László kollégium néven. A soproni összeírásban 1699-től Convictus Nobilium címen szerepelt.

1778-ban a város elárvereztette az épületet; Reisch Tóbiás vette meg és 1779-ben megnyitotta ott Magyar korona néven vendéglőjét – ennek emlékét a kapualjban egy ma már nehezen kibetűzhető tábla őrzi.  

Az épület 1786-tól 1886-ig a szomszédos 1-es számúhoz hasonlóan a Festetics családé volt, mai formáját is ekkor nyerte el. Festeticsék adták ekkoriban bérbe a fogadót, melynek nevezetes vendégei is akadtak: 1813-ban Erdélyből Wesselényi Miklós, akkor még fiatal ifjúként, nevelője Pataky Mózes, nagybátyja, Cserey Farkas és Döbrentei Gábor író, a MT Akadémia későbbi főtitkára fordultak meg itt.  

Az I. világháború után alapítványi ház, szakszervezeti székház működött a ház földszintjén, felsőbb szintjein bérlakásokkal. Az 1944-45-ös II. világháborús események erősen megviselték. Udvari szárnya elpusztult, a mögötte lévő várfal szakasszal egyetemben – így nyitották meg a későbbiekben udvaráról a Várkerületre vezető gyalogos átjárót. 10 évig tartó felújítása során a tervező építész, Riedlmayer Gyula nemcsak belső korszerűsítéséről gondoskodott, hanem sok értékes középkori részletet is feltárt. Így kerültek napvilágra többek között a kapualjban lévő ülőfülkesorok, e Sopron középkori lakóházaira olyannyira jellemző építészeti elemek.

Utcai homlokzatának meghatározó részlete a földszinti gótikus, kőkeretes üzletnyílás maradvány, ahol a helyreállítást követően a Fórum eszpresszót nyitották meg. Itt napjainkban is kedvelt vendéglátóhely működik az egykori lakótorony alapfalai által kijelölt utcai helyiségben.

Források:

index.sopron.hu

Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században. In: Soproni Szemle 20. évf. 3. szám 1966.

Koppány Tibor: A soproni „domus Kaldyana”. Birtoklástörténeti és építészeti adalékok a szent György utca 3. számú ház kora újkori történetéhet. In: Soproni Szemle 68.évf. 3. szám 2014.

harsjozsef.hu

Borítókép forrása: Sopron Média