A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük több öngyilkos viselkedéstorzulást is kivált, rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti. 

A teljesen felesleges etetésük:

• következtében felhagynak a természetes táplálkozással, ami betegségeket okoz;
• az elkényelmesedő szülők az etetőhelyre vezetik a fiókáikat is, melyeknél az egyoldalú kenyérdiéta „angyalszárny” hiánybetegsége élethosszig tartó röpképtelenséget okoz;
• ősszel nem vonulnak el, emiatt télen tömegesen fagynak jégbe;
• a partközelbe csalogatja a madarak:
  • ahol horgot nyelnek, 
  • repülés közben a maguk után húzott többméternyi horgászzsinór fák ágaira, elektromos vezetékekre akasztja fel őket a csőrükbe, nyelőcsövükbe vagy a gyomrukba akadt horognál fogva, 
  • az úszás közben a lábukra tekeredő horgászzsinór amputálja azt;
• növeli a zsúfoltságot és ebből következően:
  • a madarak közti agressziót,
  • a sérülésveszélyt,
  • a fertőző betegségek terjedését;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent, mert;
  • a hattyúk csípése fájdalmas és vérző sebet okozhat,
  • madárinfluenza-fertőzést okozhat;
• szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget;
• helyi patkányinváziót okoz;
• élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, az agrárterületek élővilágának pusztulását;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését;
• a mindezekért szintén felelős kacsaetető automaták ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja; 
• a folyamatos etetés öngerjesztő problémaspirálként működik:
  • többnyire nyáron, a strandszezonban kezdődik;
  • az etetett madarak ősszel nem vonulnak el; 
  • a terület felett átvonulók közül az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt újabbak csatlakoznak az így folyamatosan növekvő madártömeghez;
  • az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta madarat, ezért tovább etetik őket;
  • az etetőhelyek közelében évről évre több madár költ;
  • így nő a nyári kéregetők száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

A vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre", hanem az értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.