Gróf Széchenyi Istvánt méltán nevezte politikai ellenfele, Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak. A 18 – 19. század fordulóján Magyarország mind a társadalompolitika, mind a gazdaságpolitika szemszögéből, Európa nyugati feléhez képest elmaradott országnak minősült. A magyar Aranykor Mátyás király halálával (1490. április 6.) ért véget, és kezdődött el a magyarság „pokoljárása”. Folyamatos élet-halál harc a megmaradásért, háborúk törökkel, Habsburggal, mintegy 300 éven át, a fejlődés és gyarapodás minden esélye és lehetősége nélkül.

Gróf Széchenyi István európai, főleg angliai útjai során szembesült ezzel a szomorú ténnyel. Elhatározta, hogy saját tehetsége és lehetőségei szerin ezen változtatni fog. 1830 és 1848 között nemzetfejlesztő, teremtő munkába fogott mind elméleti, bölcseleti, jogalkotási, mind gyakorlati, gazdaságépítő téren. Szinte a semmiből teremtette meg és virágoztatta fel a modern Magyarországot: modern ipar (gőzgépek), mezőgazdaság (majorgazdálkodás), közlekedés (vasút és gőzhajózás), kereskedelem (utak, kikötők, pesti rakpart és piac), tudományos és művészeti élet (Tudományos Akadémia, műegyetem, magyar nyelvű színjátszókör), pénzügy (hitel, Nemzeti Bank), sportélet (lósport, úszás, evezés, tenisz). 

Megépítteti a Lánchidat, szabályoztatja a Dunát, a Tiszát és a Balatont. A magyar parlamentáris demokrácia szellemi atyja, ötletgazdája, tanácsadója és kivitelezője. Neki köszönhető, hogy 1848. március 15-én megvalósul a világ egyetlen vérnélküli, erőszakmentes, mondhatni „spirituális” forradalma. Politikai tehetségének köszönhetően V. Ferdinánd király aláírásával hitelesíti, ratifikálja az áprilisi törvényeket, melyek jogilag is rögzítik a magyar polgári demokráciát.

Ő a „kovász” a kenyérben, a teremtő erő, a példakép, az evolúció, a nemzet kohéziós ereje, a szellem, a lélek és a teremtő munka egysége. Teljesen új fejlődési pályára irányítja Magyarországot, kiszabadítja az addig elfojtott magyar szellemet a palackból és a magyarság alkotóereje találmányok tucatjaival ajándékozza meg az emberiséget a 19. század közepétől egészen a mai napig. (gyufa, dinamó, fényképezőgép lencse, transzformátor, porlasztó, háromfázisú villanymotor, telefonközpont, helikopter, golyóstoll, színes TV, számítógép … stb.) Hívő keresztény, aki a moralitás fényével világítja be a közéletet, politikájának lényege: bölcsesség, becsület és a lehetőségek művészete.

Folytatása következik!