A Sopron legszebb korarokokó házaként emlegetett épület 1740 körül nyerte el mai formáját. Ekkor a Széchenyi család tulajdonában volt, György még 1701-ben vásárolta meg. 1710-ben pedig itt hunyt el Széchenyi Pál kalocsai érsek, akinek komoly politikai szerepe is volt a kuruckorban: a császári udvar közvetítőnek kérte fel a Rákóczival folytatott tárgyalásokban. Széchenyi Pál eredetileg a bánfalvi pálos kolostor kriptájában elhelyezett és ott mumifikálódott holtteste látható ma a nagycenki családi mauzóleumban.

Az épület a jelentős soproni műemlékek közé tartozik, hiszen szinte teljes egészében megőrizte a 18. században kapott jellegzetességeit: a finom kagylós díszeit, íves szemöldökpárkányait. 1810 körül került a Monyorókeréki és Monoszlói gróf Erdődy család tulajdonába, akik kerek 100 éven át birtokolták. Mikor aztán 1910-ben eladták palotájukat a Munkásbiztosítónak, eltűnt a homlokzati fülkéből az addig ott álló kőből faragott, karcsú Mária-szobor is. A hagyomány szerint nagyon hozzá nőtt Erdődy grófné szívéhez, ezért magukkal vitték a család egy másik palotájába, az akkori Vas vármegyei Monyorókerékre.

Az Erdődy család az egyik legrégebbi magyar grófi família. Azon kevesek közé tartozik, akik nemesi rangjukat még a mohácsi vész előtt kapták. Az első ismert ős erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek és diplomata, aki hatalmas vagyont szerzett és azt testvéröccse, Miklós három gyermeke között osztotta szét. Közülük Péter volt az, aki letette a Bakócz nevet. Helyette az ez időben héttornyos és négy vizesárokkal, sáncokkal körülvett vasi erődítmény, Monyorókerék után új előnevet vett fel és örökített tovább utódainak. Az erődről elnevezett település ma Eberau néven Ausztria Burgenland tartományának része. Az Erdődy család kiterjedt birtokokkal rendelkezett a mai Horvátország és Magyarország területén, palotáik voltak többek között Bécsben, Pozsonyban és Budán. Családtagjaik közül horvát bánok, országbírók, püspökök és tábornokok kerültek ki az évszázadok folyamán.

Előre ugorva az időben, a 19. századi családtörténet jelentős alakjai gróf Erdődy Gyula - unokatestvére annak az Erdődy Hannának, aki Széchenyi Béla fiatalon elhunyt szeretett felesége volt. Hanna vörös gránit síremléke található a nagycenki Hársfa sor végén, festői környezetben.

Gróf Erdődy Gyula Vas vármegye jótevőjeként ismert, házastársával, gróf Széchenyi Emíliával együtt ideje nagy részét a család vasvörösvári kastélyában töltötte (ma Rotenturm an der Pinka, Burgenland, Ausztria). Széchenyi Emíliát kora tehetséges festőművésznőként ismerte el. Az Erdődyek és Széchenyiek egyébként szívesen házasodtak egymás közt: Emília édesanyja is Erdődy lány volt.

Emília két fiuk lelkiismeretes nevelése mellett fennmaradt idejét művészi tanulmányainak és a festésnek szentelte. Rendszeres kapcsolatot ápolt többek között Lotz Károllyal, kora elismert művészóriásával. Temperával és olajjal festett tájképeit, csendéleteit kiállította az 1896-os budapesti millenniumi kiállításon, Bécsben, majd 1916-ban a nagyváradi Püspöki rezidenciában is, ahol testvére, Széchenyi Miklós volt ez idő tájt az egyházfő. Festményei nagy részét eladta vagy elárvereztette és az így befolyt összeget jótékonysági célokra ajánlotta fel. A nagyváradi tárlat bevételeinek egy részét például a Vöröskeresztnek ajánlotta fel, más részét hadiárvák és tűzkárosultak megsegélyezésére fordította.

Az Erdődy házaspár idősebbik fia: Tamás névrokon őse, Bakócz Tamás nyomdokain járva diplomataként tevékenykedett. Ő volt az I. világháború idején a híres Sixtus-levelek titkos kézbesítője. A bizalmas levelezés célja különbéke megkötése lett volna IV. Károly király és antant hatalmak között.

IV. Károly választása nem véletlenül esett az ifjú gróf Erdődy Tamásra, mikor a megfelelő futár személyét kereste: a feltétlen bizalom megvolt, hiszen ők ketten gyermekkoruk óta baráti kapcsolatot ápoltak. Bár erről konkrét adat nem maradt fenn, de akár Sopronban is találkozhattak, hiszen IV. Károly három évet az itteni Pejachevich-palotában nevelkedett.

A Monarchia felbomlása után Erdődy Tamás volt az, aki a történészek által „húsvéti királypuccsnak” nevezett első 1921-es restaurációs kísérletnél segítette Károly király Magyarországra jutását. Ezután rövid ideig részt vett a Rongyos Gárda aktív tagjaként a harcokban, majd a határok véglegesítése és Károly halála után visszavonult a politikától és Kőszegen telepedett le. Ekkor már özvegy ember volt, utódja nem született, ahogy öccsének, Lajosnak sem. Így velük kihalt az Erdődy család ezen ága.

És hogy alakult a soproni Erdődy-palota Mária-szobrának további sorsa?

A kecses kőfaragás napjainkban is ott áll a monyorókeréki palota homlokzati fülkéjében. A várkastély most is magántulajdon, az Erdődy család egy oldalágának birtokában van, ám már csak nyomaiban őrzi egykori dicsőségét. Az idők folyamán többször átépítették. Míg a 15-16. században a környék egyik legjobban védhető erődítménye volt, a török kor utáni békésebb idők beköszöntével egyre csökkent védelmi funkciója. Tulajdonosai fokozatosan erődből kényelmes lakópalotává formálták át. 1911-ben végezték az utolsó jelentős átalakításokat, lebontották például a régi gótikus kápolnát. A vár egy szárnya ekkor még lakható volt, a családi levéltárat is részben itt őrizték. 1945-ben ez az épület sem úszta meg a szovjet megszállást: katonákat szállásoltak be, a várat lelakták, a belső berendezést szinte teljesen elpusztították. Azóta lakatlan, omladozó állapotban van. A magyar határtól csupán 1 kilométernyi távolságra elhelyezkedő településen a várkastély homlokzatán elhelyezett Mária-szobor mellett más nyoma is maradt az Erdődyek Mária-szeretetének. A szentpéterfai útelágazásnál máig áll az a „Mária, a mennyek királynője” kőszobor, melynek latin felirata szerint azt a nagyméltóságú monyorókeréki gróf Erdődy Sándor királyi kamarás, őfelsége belső titkos tanácsosa, a vár egykori ura emeltette 1737-ben.

A soproni volt Erdődy-palotánál járva, érdemes bepillantani szép árkádos udvarába is, a kapu gyakran nyitva áll. 20. századi talajvizsgálatok során az udvar pincéje alatt vízgyűjtő medencét találtak, amely nagy valószínűséggel még a késő középkorból származik. Lépcsőházában is találhatók üres fülkék, feltehetően korábban ezek szintén szobrokat tartalmaztak, ám a szobrok sorsáról nem maradt fenn dokumentáció. A szobák jó részében megmaradt az eredeti stukkós mennyezet.

Források:

Thier László: Soproni séták In: Soproni Útikalauz, Győr-Sopron Megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala, Sopron, 1959.
muemlekem.hu
volksgruppen.orf.at
vasiszemle.hu
crnl.hu
frisss.hu
library.hungaricana.hu