Robi a fogtechnikusi pályája során tapasztalta meg, hogy az ember bármit is csináljon az életben, azt csakis úgy érdemes tennie, hogy a szívét-lelkét beleadja. Az utolsó években ő már nem így volt vele. Egyre inkább erősödött benne a vágy, hogy végre olyasmivel foglalkozzon, ami a gyermekkora óta kíséri, ami a zene szeretete mellett az élete része és meghatározó eleme, amiről mindig is tudta, hogy egyszer előtérbe kell helyeznie.

– Viszonylag korán kezdtem el tudatosan fotózni - mesélte. - Az első fényképezőgépemet még 10 éves koromban kaptam, és szerelem volt első pillantásra. Végigfotóztam az osztálykirándulást, és a képeimet rögtön ki is állították az iskolában. Édesapám osztályvezető sebész főorvos volt, emellett nagyon tehetséges amatőr festő. Giczy János soproni festőművésszel mély barátságot ápoltak, nagyra tartották egymás munkásságát.  Apám volt az egyetlen olyan amatőr művész, akivel közös kiállítást is tartott. Apukám kedvenc mondása volt, hogy „A döglött hal az árral úszik”. A halak ugyanis mindig az árral szemben úsznak, mivel onnan jön a friss táplálék. Felnőttként értettem csak meg, hogy aki nem megy szembe az árral, az csak sodródik.

Az egész Scherfel családban benne van a művészi hajlam: Robi nagyobbik húga, Beáta gyönyörűen rajzol, rajz-földrajz szakon diplomázott, a kisebbik, Nóri pedig a Mandragora Design cipőmárka megalapítójaként csodálatos cipőket tervez. Természetesen ezeket is Robi fotózza.

Robi évek óta érezte, hogy nincs a helyén, de megvárta, amíg eljött az a pont, amikor már semmi pénzért nem csinálta volna tovább azt, amit addig. – Arra gondoltam, lehet, hogy nem jön be, de ha meg se próbálom, nem lépek az utamra, mindig elégedetlen leszek - folytatta. - Ha nem azt csinálod, amit szeretsz, nem is élsz. Nem halhatok meg így. Persze nem egyszerű a váltás. Óriási hitre és pozitív hozzáállásra van hozzá szükség, nem szabad hagynom, hogy bármilyen negatív történés eltántorítson. Hiszek benne, hogy ha mersz nagyot lépni, akkor az univerzum segítséget nyújt. Ha kinyitod az ajtót, besüt a nap. Korábban reggeltől estig be voltam zárva a laborba, nem is találkoztam emberekkel, most viszont fantasztikus dolgok történnek velem.

Robi egyszer csak azon kapta magát, hogy Rúzsa Magdit fotózza, aki még hónapokkal később is az ő képeit használta a megjelenéseihez.

– Tisztelem azokat az embereket, akik boldog életet próbálnak biztosítani a gyerekeiknek, és a mindennapjaik része a folyamatos küzdelem – tette hozzá. – Tudom, hogy nekem bizonyos szempontból könnyebb, hiszen egyelőre csak magamért kell felelősséget vállalnom, ugyanakkor a szabad életnek is megvannak a nehézségei.

Hogy mik a céljai Robinak a fotózással? A legfontosabb számára a szakmaiság. Két terület áll igazán közel a szívéhez: az építészet és az enteriőr, illetve a divatfotózás. Ahogy apukája is kemény harcos volt, az ő legbelsőbb vágya is a magasabb szakmai szint elérése, az, hogy minőségi munkáival ismertté váljon és nagyobb projektekben vegyen részt.

– A zenekarunk neve is Toolate. Azért választottuk ezt, mert mind az öten negyven körül voltunk már, amikor a zenekart alapítottuk. Későnek tűnt a kezdés, de az idő végül minket igazolt. Nagysikerű teltházas koncerteket adtunk, nemcsak a városi klubokban, de 10 éven át a VOLT fesztiválon is. Vagyis soha nem késő – fejezte be a beszélgetést.

Borítókép: Scherfel Róbert