A bánfalvi konvent a pálos rendtartomány egyik legjelentősebb kolostora , amely a rend magyarországi noviciusának helye volt 1643-tól egészen az 1786-os felosztásáig. A meredek dombon álló templom megközelítésére azonban csak egy hosszas emelkedő leküzdése árán volt abban az időben lehetőség. A pálosok azonban szerették volna az emberek felé irányuló nyitottságukat azzal is kifejezni, hogy lépcsőt építenek a falu és a templom között, hogy az könnyebben elérhetővé váljon bárki számára. 

Az elképzelést a tettek követték, és megépült a mai is látható helyen az első lépcsősor - amely 1717 és 1720 között készült - azonban az, akkor még meg sem közelítette azt a látványvilágot,  amely napjainkban tárul a szemünk el.  A legnagyobb különbség talán az volt, hogy nem voltak rajt szobordíszek, és a lépcső "faragott" díszei is viszonylag kezdetlegesnek tűntek.

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a lépcső két oldalán ma is látható szobrok elkészítését a templom tornyának megépítésével azonos időre tehetjük, amely 1751 és 1753 között készült. A szobrok alkotójának a bajor származású, Sopronban letelepedett Schweitzer János György kőfaragót tartják. 

A kolostor virágkorának II. József 1786-ban kiadott rendelete vetett véget, amellyel a hasznot nem hajtó szerzetesrendek feloszlatásáról határozott az uralkodó. A pálosok még abban az évben kénytelenek voltak ezt a rendházukat is elhagyni. A kolostor berendezéseit eladták, az épületet ettől kezdődően különböző célokra használták. Érdekesség, hogy a pálosok költözésekor készült leltár még teljes egészében említi a lépcsősort, amely azonban később elhanyagolt és erősen hiányos lett. 

Az első hiányzó Szent Teréz 1796-ban ledöntött szobra lehetett, de egy későbbi dokumentumon - egy 1875 tájékán készült fotográfián - már szobrok nélkül látható a lépcsősor. Jelentős változás 1889-ben történt a templom és a kolostor sorsában, amikor a győri püspök a karmelita rend számára rendbe hozatta az épületeket. Ekkor elvégezték a lépcsőfokok javítását is, és egy nagyméretű téglákból álló korlátot készítettek a régi helyett. 

1968 ismét egy említésre érdemes időpont, hiszen akkor az egyik pihenő beszakadt az alázúduló esővíztől, és ekkor döntött az Országos Műemléki Felügyelőség arról, hogy teljesen rekonstruálják a barokk lépcsősort. Az első feladat a szobrok felkutatása és összegyűjtése volt, ami nem remélt sikerrel járt. Előkerült tíz szobor, két további szobor töredékei, valamint egy fotó, amely az egyik hiányzó szobrot mutatta. Volt szobor, amelyiket a Mária Magdolna templomban őriztek, de volt olyan is, melynek töredékes darabjait a kolostorhoz tartozó disznóól falába beépítve találtak meg.

Amikor a szobrok megvoltak, jött a feladat másik, kevésbé sem könnyű része, hiszen meg kellett állapítani a szobrok lehetséges sorrendjét és párosítását. Végül vizuális összehasonlítás – forma és méret- illetve az ikonográfiai jelvények, vagyis az attribútumok azonossága alapján állították párba a szobrokat. A sorrend megállapításánál a szentek életében keresték azokat a közös vonásokat, amelyek alapján eredetileg is párt alkothattak. Így látható most párban Szent Jeromos és Szent Anna, a két tanító, vagy Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin, a feloldozás jelképei. A templomhoz legközelebb Mária Magdolna elveszett szobrának pótlása (tömegrekonstrukciója) és Szent Péter kakassal ábrázolt alakja zárja a sort.

A lépcsősor és a szobrok állapota  az utolsó restaurálás óta sajnos az időjárási viszontagságoknak köszönhetően leromlott, ezért Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata saját forrásából valamint a Nemzeti Kulturális Alap által nyújtott támogatásnak köszönhetően most megújul, amely munkálatoknak a gyümölcse már most is szemmel látható. 

A lépcsősor és a szobrok: