Pass Andrea édesapja elvesztésével kapcsolatosan írta ezt a darabot. Minden előadás a nézőben és a színészben is egyéni módon zajlik le, igazából mindenkinek mást fog majd jelenteni. Mindannyiuknak megvannak a veszteségei, fájdalmai és traumái. Ha valaki ezt az előadást nézi vagy ezt a darabot olvassa, akkor a saját élményeit beleszőve, mondhatni a saját előadást látja majd.
Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója elmondta:
Pass Andrea egy kiváló képességű, fiatal hölgy. Minden, amibe belekezd az formát kap, érződik, hogy egy olyan ember keze van benne, aki hozzásegíti a nézőket, ahhoz, hogy - a téma nehézségé ellenére is - megértsék és fel tudják dolgozni a látott jeleneteket.
A halált, az elmúlást, a betegséget minden embernek nehéz feldolgozni, pedig sokan átesünk rajta, de mindannyian máshogy éljük meg.
Számomra elképesztően megrázó a történet, hiszen a meghalás folyamatába avat bele. Az ember félelme mögött gyakran a halálfélelem rejlik, és sokan nem akarnak szembenézni ezzel. Azonban ha ez sikerülne, akkor rájönnénk hogy a halál és az elmúlás érlel. Ez adja meg az életünk értékét. Aki tudná mennyi ideje van hátra annak minden hátralévő perce kincsnek számítana
– fejtette ki gondolatait Széles Tamás színművész, a darab egyik főszereplője.